Antigané

Egy antológia sorozatnál nem szabad elfelejteni azt, hogy ne várjuk el ugyanazt, mint az előzőben átéltünk, hisz épp ez a lényeg: nem lesz ugyanaz, hanem teljesen más. A True Detective új évadjának esetében is ez történt. Hátrahagytuk az előző etapból ismert délebbi államok világát, és az ipari városok szűk, komor és korrupt mindennapjaiba nyerünk betekintést. Ehhez illő emberekkel is találkozunk. Az első jelenetben, amelyben az előző évadra kacsintanak ki kicsit, találkozunk Velcoro nyomozóval, aki habár az igazság nevében ténykedik, a radikális megoldásoktól sem riad vissza, főleg, ha szeretteiről van szó. Feltűnik a történetben Bezzerides nyomozónő, aki sajátos családi hátterével és határozottságával, s az emögött bújó határozatlanságával szintén figyelemre méltó karakter. Őket erősíti még Woodrough, aki talán erkölcsileg a legtisztább karakter a főszereplők közül. Azonban a környezet korruptsága elől végül ez a fiatal rendőr sem menekülhet. Végül pedig itt van nekünk Frank Semyon, akiről azt mondhatjuk, hogy kicsit Velcoro ellentétje, annak ellenére, hogy főbb jellemvonásaikban hasonlóak. Frank nem tud épp megfelelő erkölcsi bizonyítványt felmutatni: az alvilágban tevékenykedik, bűnözőkkel alkudozik és érdeke szerint folyik bele pénzmosásokba, de közben valami emberi (ahogy Velcoroban is a radikalitása ellenére) lapul benne. 

A potenciális szereplők mellé kapunk egy korrupciótól nem mentes, összetett bűnügyet is. Az előző évadtól eltérően az ügy a szemünk előtt bontakozik ki, s a cselekményben is ez a hangsúlyosabb oldal, a szereplők összecsiszolódása vagy kibontakozása most mellékes, de jelen van. Ezzel a hangsúly áthelyeződéssel nem is lenne baj, ha nem menne nyögve-nyelősen az elmesélése a nyomozásnak. Itt jött el az a pont, ahol be kell vallanom, hogy a kezdeti tetszős alapfelállásból (szerintem) nem lett semmi élvezhető végül. Túl sok szál futott egyszerre, amiket nehéz volt összeegyeztetni, mivel hiányzott a megfelelő hangsúlyozás, a vezető a cselekményben. Tény, a nehezebb nyelvezetű sorozatokhoz tartozik a True Detective, és tény, gondolkodást igényel, de a ló másik oldalára sem szabad átesni, amikor kétszer vagy háromszor kell megnézni egy epizódot, hogy összeálljon a teljes kép. Például az évad során sajnos többször előfordult, hogy később előkerültek olyan szereplők, akik csak az első részekben szerepeltek, akkor is pár perc erejéig. Ilyen ki nem hangsúlyozott információkon egy első nézésnél el lehet sikkadni, miközben a későbbi végkifejlethez kulcsfontosságú lenne. 

A cselekmény mellett a jól induló szereplők sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Woodrough nem igen fejlődött és nem vált érdekessé, szerethetővé vagy utálhatóvá, semleges maradt. Frank még izgalmas lett volna, ha tudták volna valami mederbe terelni őt, de inkább érthetetlenné és erőltetlenné vált csak (bár nem tudom, hogy a Vaughn színészi képességei ehhez mennyire járultak hozzá...). Talán Bezzerides és Velcoro tudott végig érdekes maradni annak ellenére, hogy sokat ők sem fejlődtek (talán Bezzerides). Ha csak ők ketten nyomoztak volna (ők lettek volna az évad true detective-jei), valószínűleg élvezhetőbb részeket kaptunk volna, de ezt már nem tudjuk meg.

Összességében nagyon keserű szájízem volt a True Detective 2. évada után, s nem azért, mert egy újabb 1. évadot vártam. Érdektelen a nyomozás, fejlődni nem igen képes szereplők és rossz hangsúlyok a cselekményben: röviden ezek az okok. Természetesen akadtak jó részek (4. és 7. rész, például), amik izgalmasak voltak, voltak kedvelhető szereplők is, de valahogy teljesen nem tudott működni az, amit itt összeírtak. Bár a fő kritikában nem volt erről szó, de megjegyezném még, hogy a zene, a hangulat és a néhány rendezői megoldás (pl. a báros jelenet) magán viseli a HBO minőséget és az előző évadot idézi valahol. Ezt leszámítva, sajnos 6/10-et kell adni az új részekre. Ha lesz 3. évad, remélhetőleg egy jobb történetet fognak benne elmesélni. 

A megszokott, szerializált krimiktől nagyban eltér a True Detective, aminek köszönheti sikerét, nagy valószínűséggel. A Fargo-hoz hasonlóan ez a történet is antológiaként van felépítve. Ez azt jelenti, hogy egy kerek, lezárt történetet kapunk a tíz részes évad keretén belül, amely külön is megállja a helyét. Továbbá ez még azzal is jár, hogy a következő évadban nem láthatjuk viszont a már megkedvelt szereplőket. Mindenképpen érdekes és valahol kockázatos formátum, mivel a nézők általában azért követnek egy sorozatot, hogy hosszabb távon élhessék át kedvenceik kalandjait. Azonban a True Detective esetében szerintem ez kevésbé lesz a későbbiekben zavaró tényező, hiszen van még bőven potenciál a sorozatban az első évad alapján. A narrációtól kezdve a képi megjelenítésig fantasztikus a sorozat, egy nagyon is igényes munka, amely megint csak bizonyítja, hogy a HBO jelmondata ("Ez nem TV, ez HBO) milyen helytálló. Erről részletesebben. 

Ahogy minden krimiben szokás, úgy itt is egy bűneset áll a középpontban. Azonban ezt nem egy ismeretlen / láthatatlan narrátor tárja a nézők elé, hanem a két nyomozó visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg az esetet. Ez kicsit (legalábbis az én szájízemnek) lassan megy, de izgalmas és meghökkentő cliffhangereket tud szolgálni a tíz rész során. Amiben sokkal erősebb a True Detective az a két főszereplő, Marint és Rust. Az esettel párhuzamosan az ő személyiségüket és az amögött húzódó hátteret is megismerjük és láthatjuk a kettejük közt kiépülő nem épp puszipajtiságra hajazó munkatársi viszonyuk kibontakozását ("Yo do not choose your partner"). Mondhatni, végre egy sorozat, ami igen árnyaltan mutatja be főhőseit nem mindennapi szituációkban. Fejlődésüket filozófikus beszélgetésekben láthatjuk, de a néma jelenetek, ahol csak a színészi játék ad bármilyen benyomást arról, hogy mi is folyik szereplőinkben a leghatásosabbak. Érzékenyen megkomponált jelenet mind. Utóbbiakban leginkább Matthew McConaughey tud érvényesülni, hisz legmélyebben ezekben a jelenetekben láthatjuk az igazi Rustot. 

A True Detective-ben még rengeteg, a fentebb felsoroltakhoz hasonló apró, különleges és bámulatos apróságok, vonások találhatóak. Igaz, Matthew McConaughey hiányozni fog a következő évadból, de ha ilyen minőségű munkát tesz le ismét a HBO az asztalra, akkor nincs mitől tartani. Most 9/10.