Antigané: Matthew McConaughey

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matthew McConaughey. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 19., szerda

Az igazi nyomozó

Chibi Zsó november 19, 2014 0 Comments

Több helyen is igen népszerű (pl. Imdb, Sorozatjunkie) True Detective, magyarul A törvény nevében, a HBO nagy újonca a 2014-es évben.

Tartalom:

"A sorozat két zsaruról szól. Martin Hart és Rust Cohle egykor társak voltak, és 17 évvel ezelőtt együtt nyomoztak egy prostituált halála ügyében. Amikor új információ kapcsán meghallgatják őket, felelevenedik a múlt. "

Forrás: Port

A megszokott, szerializált krimiktől nagyban eltér a True Detective, aminek köszönheti sikerét, nagy valószínűséggel. A Fargo-hoz hasonlóan ez a történet is antológiaként van felépítve. Ez azt jelenti, hogy egy kerek, lezárt történetet kapunk a tíz részes évad keretén belül, amely külön is megállja a helyét. Továbbá ez még azzal is jár, hogy a következő évadban nem láthatjuk viszont a már megkedvelt szereplőket. Mindenképpen érdekes és valahol kockázatos formátum, mivel a nézők általában azért követnek egy sorozatot, hogy hosszabb távon élhessék át kedvenceik kalandjait. Azonban a True Detective esetében szerintem ez kevésbé lesz a későbbiekben zavaró tényező, hiszen van még bőven potenciál a sorozatban az első évad alapján. A narrációtól kezdve a képi megjelenítésig fantasztikus a sorozat, egy nagyon is igényes munka, amely megint csak bizonyítja, hogy a HBO jelmondata ("Ez nem TV, ez HBO) milyen helytálló. Erről részletesebben.

Ahogy minden krimiben szokás, úgy itt is egy bűneset áll a középpontban. Azonban ezt nem egy ismeretlen / láthatatlan narrátor tárja a nézők elé, hanem a két nyomozó visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg az esetet. Ez kicsit (legalábbis az én szájízemnek) lassan megy, de izgalmas és meghökkentő cliffhangereket tud szolgálni a tíz rész során. Amiben sokkal erősebb a True Detective az a két főszereplő, Marint és Rust. Az esettel párhuzamosan az ő személyiségüket és az amögött húzódó hátteret is megismerjük és láthatjuk a kettejük közt kiépülő nem épp puszipajtiságra hajazó munkatársi viszonyuk kibontakozását ("Yo do not choose your partner"). Mondhatni, végre egy sorozat, ami igen árnyaltan mutatja be főhőseit nem mindennapi szituációkban. Fejlődésüket filozófikus beszélgetésekben láthatjuk, de a néma jelenetek, ahol csak a színészi játék ad bármilyen benyomást arról, hogy mi is folyik szereplőinkben a leghatásosabbak. Érzékenyen megkomponált jelenet mind. Utóbbiakban leginkább Matthew McConaughey tud érvényesülni, hisz legmélyebben ezekben a jelenetekben láthatjuk az igazi Rustot.

A True Detective-ben még rengeteg, a fentebb felsoroltakhoz hasonló apró, különleges és bámulatos apróságok, vonások találhatóak. Igaz, Matthew McConaughey hiányozni fog a következő évadból, de ha ilyen minőségű munkát tesz le ismét a HBO az asztalra, akkor nincs mitől tartani. Most 9/10.

2014. augusztus 13., szerda

A Wall Street farkasa

Chibi Zsó augusztus 13, 2014 0 Comments

Igaz már leült a DiCaprio és az Oscar átadás körüli hisztéria, de így utólag talán még érdemes körüljárni a problémát. Az internetes hisztériát az váltotta ki, hogy Leonardo DiCaprio negyedik Oscarra-jelölését sem tudta Oscar-díjra beváltani 2013-as filmjével, a Wall Street farkasával. Több online fórum szerint (pl. Filmbuzi, Port) ezért az alakításért már járt volna az aranyos szobrocska. És emellett a filmet is sokan sokra tartják, a 12 év rabszolgaság elé helyeznék.

Tartalom:

"A pénz sosem elég. Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) becsületes tőzsdeügynökként kezdte pályafutását, de az amerikai álom őt is utolérte. A 80-as évek végére az egyik legnagyobb brókercég tulajdonosa lett, 26 évesen heti 1 millió dollárt keresett. Az idáig vezető út azonban korrupcióval és tisztességtelen üzletekkel kikövezett csábító hullámvasútnak bizonyult. Mert minél nagyobb volt a kísértés ő annál többet akart, mit sem törődve az illegális üzelmekkel és a nyomában loholó FBI ügynökökkel. Még több pénz, még több hatalom, még több nő és megint még több pénz: ez Jordan életfilozófiája. És hogy a szerénység egy túlértékelt erény. Jordan és falkája azt sem tudták mit kezdjenek az illegálisan megszerzett milliárdokkal, de vajon a jéghegy csúcsáról merre vezet az út?"

Forrás: Port

A Wall Street farkasa megtekintése után sajnos nem tudok egyetérteni a filmes fórumok hozzászólóival. A film jó, de nem a legjobb az Oscaros jelöltek közül, de más filmhez viszonyítva sem jobb. Az alaptéma érdekes és mindig volt egy kis misztikája: a brókerség és az út a gyors gazdagsághoz. És ezzel fel is vázolódott egy újabb amerikai álom-szerű történet. A szegény fiú szerencsét próbál a lehetőségek országában, és lám, feljebb és feljebb jut a ranglétrán. Azonban ez a történet nem Hollywood-i kitaláció: Jordan Belfort a mai napig tevékeny személy, aki mesés gazdagságához vezető úton nem rettent vissza semmitől sem célja érdekében. Martin Scorsese filmje teljes valójában mutatja be ezt a figurát és életpályáját, amely koránt sem a tisztességes úton szerzett vagyonról szól. Emberek átverése, barátok elárulása, dőzsölés, rongyrázás, hedonizmus: amihez csak gyomra lehet valakinek. Scorsese azonban nem mond ítéletet Belfort cselekedeteiről, inkább csöndes szemlélőként marad a háttérben. Valahol ezt a szerepet várja el tőlünk, nézőktől is: lássunk, majd vonjuk le következtetéseinket, ítéleteinket. DiCaprio pedig egy jó prezentáló. Kiabál, őrjöng örömében és dühében, belőve kúszik a kocsijához és az FBI képébe röhög.

A fentebb olvasható pozitívumok után felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért csak jó a film és nem, mondjuk a legjobb? És miért nem Caprio az idény legjobb férfi főszereplője? Először is: hiába jó az alapötlet, történet, ha bizonyos elemek hiányoznak az egészből. Például részletesen nem ismerkedünk meg a brókerség mögött megbúvó tudománnyal (hogyan lehet veszteségesnek tűnő lekötésekből nagy hasznot leakasztani?). Az egész úgy tűnik a filmben, mintha pusztán a meggyőző képesség elég lenne ahhoz, hogy meggazdagodjon az ember, de némi ész és szakmai jártasság is elengedhetetlen, elvileg. Emellett a hiányosság mellett sok az üresjárat a filmben, ami igazából nem szól másról, mint az öncélú hedonizmusról. Az ábrázolással nincs gond, hiszen része az egész Belfort-esetnek, de ha dramaturgiailag indokolatlan egy ilyen jelenet, akkor jobb mellőzni.

Végül röviden DiCaprióról. Bár nem kedvenc színészem, de munkásságát elismerem és azt a bátorságot is, hogy mer különböző rétegfilmekben szerepelni. Erre jó példa A Wall Street farkasa is. De el kell ismerni, hogy ez a szerepe nem különbözik a mostaniaktól. Belfort figurája hasonlóan hedonista és költekező, mint Gatsby, és hasonlóan hangos, mint Calvine Candie a Django elszabadulban. Egy színésznél jobb, ha változatosabb figurákon tudja megmutatni tehetségét: talán a hasonló szerepek nem juttatták még DiCapriót aranyszoborhoz.

Visszatérve A Wall Street farkasához, összességében nem egy rossz film. Kimondott tanulsága ugyan nincs, teret enged a saját következtetéseknek. A bemutatott életút valahol elképesztő, kissé dühítő is. Azonban hiányoznak a háttérismeretek a bróker szakmához kapcsolódóan, amely talán használható lett volna, mint fokozóeszköz (azaz fokozni a nézőben a megdöbbenést, hogy miféle számításokkal lehet ilyen üzletekkel meggazdagodni). A film viszonylag végig pörgős a három órás játékidő alatt, mindig történik valami, de tele van üresjáratokkal (hedonizmus vagy fölös párbeszédek). 7/10-es pontot érdemel, hisz nem rossz film, de újranézésre nem igen esélyes.

# 2013 # A Wall Street farkasa

2014. április 26., szombat

Dallas Buyers Club

Chibi Zsó április 26, 2014 0 Comments

Természetes emberi félelem a haláltól való félelem. Ha valaki meg tudja, hogy meg fog halni, már csak napjai vannak hátra, akkor érdekes döntéseket hozhat a személy. Például megvalósítja addig elnapolt céljait (Bakancslista), vagy illegális gyógyszer-kereskedelembe kezd, ahogy Ron Woodroof is teszi a Dallas Buyers Club-ban.

Tartalom:

"Ron Woodroof (Matthew McConaughey) villanyszerelőként tengeti hétköznapjait, de igazán a rodeók vakmerő világában érzi otthon magát. Egy öntörvényű, vérbeli texasi cowboy, aki nem tulajdonít különösebb jelentőséget a holnapoknak. Ebből az életigenlő mámorból egy sokkoló hír józanítja ki: HIV vírussal diagnosztizálják, az orvosok szerint már csak 30 napja van hátra. 1985-öt írunk, amikor még a szabadalmaztatott gyógyszerek hiányával kell szembenéznie minden egyes HIV-fertőzött betegnek. De Ron nem fogadja el a halálos ítéletét: kutatni kezdi a lehetséges gyógymódokat. Mexikóba utazik, ahol rátalál egy alternatív gyógyszerre, és más megoldás nem lévén, elkezdi becsempészni az USA területére. Ron, az AIDS-es Rayonban (Jared Leto) biztos szövetségesre talál, akivel minden kockázatot bevállalnak: közösen megalapítják a 'vásárlói klubot', ahol HIV-pozitív betegek havi tagsági díj ellenében hozzájuthatnak a kormány által nem jóváhagyott gyógyszerekhez, kiegészítőkhöz. A gyógyszergyártó cégek, a tudományos intézetek nagy kihívással néznek szembe, ugyanis a dallasi cowboy népes tábora, és az illegális gyógyszerek értékesítése egyre nagyobb visszhangra talál. Ron elszánt küzdelembe kezd: felveszi a harcot a kormány embereivel, hogy bebizonyítsa igazát, visszaszerezze méltóságát, és sorstársaival együtt elfogadják őt ebben a kegyetlen, életért folytatott küzdelmében."

Forrás: Port

Mindenképpen érdekes, komoly és aktuális problémákhoz nyúl Jean-Marc Vallée: gyógyszer-gyártók, HIV és annak elszenvedői, kirekesztés stb. Elgondolkodtatnak, ami már egy jó pont egy film esetén. Mint magyar néző, számomra új terület tárult fel a '80-as évek USA-jának ezen problémájával, s további kutakodásra késztetett. Viszont a sok téma itt kicsit visszaüt: egyszerre sok volt, csak a felszínét láthattuk a dolgoknak.

Továbbá sok amerikai filmmel ellentétben, a Dallas Buyers Club nem próbálja szereplőit szépíteni, se mentegetni. Ron karaktere visszataszító, a film végéig sem lehet megkedvelni, sem pedig megsajnálni. Bár, természetesen, nem ilyen szélsőséges a figura, megvan neki is a jó oldala: segíteni akar a hozzá hasonlókon (még ha törvénytelen úton is), megtanul elfogadóbb lenni (Rayonnal való barátsága), és még romantikus is tud lenni (a festmény ajándékozás). Ezt a figurát Matthen McConaughey tökéletesen hozza - idén az Akadémia neki is ítélte a Legjobb férfi szerepért járó Oscar-szobrot.

Hasonló helyzet áll fenn Rayonnál is, bár kicsit kisebb mértékkel. Társához, Ronhoz hasonlóan kapzsi, szintén az illegális utat választja, azonban ő mégis kedvelhetőbb. Elfogadó, habár véleményét nem rejti véka alá. Barátságos és segítőkész, de amit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a karakter szembe megy a transzvesztitákról élő sztereotípiáknak. Női ruhák és smink megvannak, mint kellékek, de maga a figura viselkedése szolid, emberi, csak annyira nőies, amennyire kell. Ebben azért nagyban hozzájárulhat Jared Leto játéka is, aki egyáltalán nem vette ripacskodóra a transzvesztita szerepét - ezért az alakításért az Akadémia neki ítélte a legjobb férfi mellékszereplőért járó aranyszobrocskát. Mellesleg megjegyezendő, hogy a sminkesek is mesteri munkát végeztek Letón, hisz mikor először megjelent a vásznon, nem gondoltam volna férfinak.

Összességében, a Dallas Buyers Club (vagy kevésbé jól sikerült magyar címén, Mielőtt meghalok) egy nem rossz film, méltó helye volt a legjobb filmek jelöltei közt. A maga hibái megvannak (túl sok témát ölel fel + néhol vontatott a történet), de ennek ellenére ajánlott megnézésre: 8/10.