Mozart
Chibi Zsó
március 23, 2013
0 Comments
A tehetség az egyik legtitokzatosabb emberi tulajdonság. Örököljük vagy csak úgy a semmiből terem? A zsenik körül lengő misztikum ebből származik, amely kiválthat csodálatot és irigységet egyaránt. A cseh származású rendező, Milos Forman híres filmjének, az Amadeusnak is ez a misztikum a magja.
Tartalom:
"Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt."
Forrás: Port
A bevezetőben felvetett kérdésen elmélkedik valamilyen szinten Salieri is: miért egy komolytalan suhancnak adatott meg a tiszta, természetes tehetség, a zseni? És miért nem olyannak, aki lelkiismeretesen küzd abban, amihez konyít valamennyire? Ahogyan a tartalom rész is írja, Forman filmje nem pusztán a Mozart és Salieri konfliktusra helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy most mi is a tehetség?
Viszont ha mezei filmnézőként találkozunk az Amadeusszal, akkor Mozart életének egy érdekes, nem hétköznapi feldolgozását láthatjuk. Hiába az a film címe, hogy Amadeus, a tényleges főhős Salieri: Mozart zsenije szinte eltörpül Salieri belső tipródásai mellett. Maga a történet is tőle indul el, a jövőből: az agg zeneszerző önmagát vádolja Mozart haláláért, és vallomásában bontakozik ki a cselekmény. Ez mindenképpen érdekes elbeszélő mód a mai nézők számára is.
Salieri mellett természetesen nem hanyagolható el Mozart alakja sem. A zseniket általában misztikum övezi, és ezért meglepő tud lenni, ha igen emberinek látjuk őket. Forman filmjében sincs ez másként. Az isteni tehetséggel megáldott zeneszerző önfeledten élvezi az életet, szórakozik, a bohémek életét éli. Ezt várnánk egy zsenitől? Nem, és ezért válik Amadeus alakja emlékezetessé.
Viszont ha mezei filmnézőként találkozunk az Amadeusszal, akkor Mozart életének egy érdekes, nem hétköznapi feldolgozását láthatjuk. Hiába az a film címe, hogy Amadeus, a tényleges főhős Salieri: Mozart zsenije szinte eltörpül Salieri belső tipródásai mellett. Maga a történet is tőle indul el, a jövőből: az agg zeneszerző önmagát vádolja Mozart haláláért, és vallomásában bontakozik ki a cselekmény. Ez mindenképpen érdekes elbeszélő mód a mai nézők számára is.
Salieri mellett természetesen nem hanyagolható el Mozart alakja sem. A zseniket általában misztikum övezi, és ezért meglepő tud lenni, ha igen emberinek látjuk őket. Forman filmjében sincs ez másként. Az isteni tehetséggel megáldott zeneszerző önfeledten élvezi az életet, szórakozik, a bohémek életét éli. Ezt várnánk egy zsenitől? Nem, és ezért válik Amadeus alakja emlékezetessé.
A film nem lehetett volna ennyire magával ragadó az alapos kidolgozás nélkül. Ahogyan az egy történelmi filmtől elvárható, a díszletek és a jelmezek korhűek, de az Amadeus esetében van egyfajta természetessége ezek az elemeknek, nem giccsesek és nem is túl műiek. Színészek közül mindenképpen Tom Hulce lehet emlékezetes, főleg a nevetése. F. Murray Abraham viszont helyt tudott állni Salieriként, meg lehetett érteni a karakter motivációit, érzéseit.
Nem sok rossz szó esett a filmről (talán egyetlen egy se). Egy ma is élvezhető klasszikus film, amely kérdéseket tesz fel, új, szokatlan nézőpontot mutat, és mindezt egy élvezhető, kidolgozott műben tárják a néző elé. 10/10-es film az Amadeus.
Nem sok rossz szó esett a filmről (talán egyetlen egy se). Egy ma is élvezhető klasszikus film, amely kérdéseket tesz fel, új, szokatlan nézőpontot mutat, és mindezt egy élvezhető, kidolgozott műben tárják a néző elé. 10/10-es film az Amadeus.
