Mielőtt felkel a Nap
Chibi Zsó
október 22, 2014
0 Comments
A bejegyzést egy őszinte vallomással kezdeném: annak ellenére, hogy romantikus alkatnak tartom magam, nem szeretem a romantikus filmeket. Számomra a többsége cukormázas, mű és sablonos, így ritkán keresek ilyen filmet megnézés céljából. Azonban volt egy képsor a Tumblrön, ami végül arra késztetett, hogy a Mielőtt felkel a Nap-pal kivételt tegyek.
Tartalom:
"Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác, és Celine (Julie Delpy), a francia végzős diáklány a Budapestről Bécsbe tartó vonaton ismerkednek össze. A két fiatal kellemesen elbeszélget az út során, melynek következtében a fiú arra kéri a lányt, tartson vele a bécsi éjszakában. Celine belemegy a dologba és a két fiatal együtt tölti azt a néhány órát, amely a reggelig még hátravan. Kapcsolatuk végül elsöprő szerelemben teljesedik ki, csakhogy napkeltekor el kell válniuk."
Forrás: Port
A tartalom alapján valahol Richard Linklater alkotása is egy átlagos romantikus filmnek tűnik. Azonban az első kép kockák után kiderül, hogy a következő másfél órában többet fogunk látni, mint holmi rózsaszín cukormázat. A történet a két főhős, Jesse és Celine köré épül, főleg az ő bimbózó kapcsolatukra. A két fiatal színész természetes játékkal adja vissza ennek a korosztálynak a mozgatóerejét: az ideák dédelgetése, némi bizonytalanság a társadalomban, a világhoz való alkalmazkodás, a kalandvágy és a világ csodáinak keresése és persze az őszinte szerelem. Az egész filmet ezek a hétköznapi és természetes dolgok viszik előrébb, hiszen tényleges történet nincsen (a két fiatal jön-megy Bécsben, amíg fel nem kel a nap). De ez teljesen megbocsátható: Jesse és Celine mindig tud valami érdekes témáról beszélni, kettőjük párosából pedig árad valami báj is.
Összességében, az egész Mielőtt felkel a Nap film olyan, mint a való élet. Habár leszállni egy idegennel a vonatról és ismeretlenül eltölteni az illetővel egy napot egy európai városban eléggé merész, de valahol végtelenül romantikus is - szóval ez és az ehhez hasonló jelenetek a filmben nem feltétles valósak. De ahogy Jesse és Celine elbeszélgetnek, kíváncsiak egymásra, s ebből az ártatlan érdeklődésből szerelem is szövődik teljesen hihető (még ha persze nem is egyetlen nap alatt történik mindez). Az arcmimika, a nézések, mosolyok és a beszédtémák: mind olyan dolgok, amelyeket bármelyikünk megtapasztalhatott már bárkivel. Talán emiatt is tetszett a film. Az élet egyik nagy varázslatát tudta Richard Linklater vásznon megörökíteni: hogy miként alakít ki két ember egy közös, saját világot maguknak. 10/10-es film, mindenkinek szívből ajánlom.
