Antigané

2015. november 22., vasárnap

Ez egy lfsz, nem nyomozás!

Chibi Zsó november 22, 2015 0 Comments

Az idei év közönség kedvenc magyar filmjének nevezhetjük a Liza, a rókatündért. Ujj-Mészáros Károly egy olyan közönségfilmet hozott, amire talán nagyon is régóta vártunk.

Tartalom:

"Liza, a csinos, ám szerény ápolónő tizenkét éve gondoskodik a japán nagykövet özvegyéről. Egyhangú élete megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám a dolgok rendre balul sülnek el. Liza a japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének segítségével arra a következtetésre jut, hogy ő a japán mesék elátkozott rókatündére. Miközben Liza megpróbálja legyőzni az átkot és megtalálni az igazit, a zsaruk, különösen Zoltán Zászlós érdeklődését is felkelti."

Forrás: Port

Egy nagyon különös kevert világ jelenik meg a Liza, a rókatündérben. Van itt szocreál Magyarország, fogyasztói társadalom és ez az egész nyakon öntve egy jó kis japán kultúrával, legyen az akár pop vagy tradicionális (pop=zene, tradicionális=japán mondavilág). Első hallásra el sem tudnánk képzelni, hogy ennyire egymástól távol álló dolgok képesek együtt működni. Pedig ebben a filmben ezek a különböző dolgok egy egész környezetként képesek funkcionálni, ezzel egy nagyon abszurd, de sajátos stílust adva Lizának (a későbbiekben így fogok a filmre utalni). Sőt, annyira jól tud funkcionálni ez szocreál-modern-japán világ, hogy szinte a legelső perctől kezdve teljesen berántja a nézőt. Konkrétan nem tudom meg mondani, hogy hogyan éri el ezt a Liza. A narráció biztosan segít közelebb kerülni a történethez és annak világához, a zenék is sok pluszt adnak, de talán leginkább a látványvilág ránt be. Nem túl giccses (csak néha, de elviselhető), sokkal inkább letisztult és olyan jó értelembe véve abszurd. A film vége fele pedig kifejezetten szép az egész, magyar közönségfilmben ilyen szépen és igényesen kidolgozott látványvilágot talán még nem is láttam.

Egy filmnél természetesen nem csak a külső számít, hanem a belső is, ami sokszor fontosabb is. Nos, őszintén szólva a Lizának nagyon komoly története nincs, gyakorlatilag egy egyszerű romantikus mesét mesél el: egy visszahúzódó, de különös lány keresi igaz szerelmét. Azonban nem mindegy, hogy miként történik a mesélés, és ez teszi igazán tartalmas alkotássá a Lizát. A szerelmes történetet átszövi az abszurdum némi dráma és izgalom, és a fekete, nagyon is magyar humor (azt mindenki döntse el, hogy ez pozitívuma vagy negatívuma a filmnek). Ezek az elemek pedig olyan jól eloszlanak a filmben, hogy ad az egésznek egy nagyon jó ritmust; se a dráma, se a romantika, sem pedig a humor nem válik túlságosan kihangsúlyozottá (talán az utóbbi egy kicsit), hanem együtt működnek, ezzel létrehozva egy nagyon is szórakoztató filmet.

Őszintén szólva, nem igen tudok belekötni a Liza, a rókatündérbe. Nekem 10/10-es élmény volt és ajánlom mindenkinek, aki valami furi filmre vágyik. Azoknak meg még inkább ajánlom, akiknak herótjuk van a magyar filmektől: ettől nem lesz. Have a Good Time.

2015. november 14., szombat

Én vagyok a legnagyobb botanikus ezen a bolygón

Chibi Zsó november 14, 2015 0 Comments

Sci-fis körökben idén Andy Weir A marsi című könyvének adaptációja volt a leginkább várt film. A magyarul Mentőexpedícióként futó művet október 1-étől tekinthetjük meg a mozikban. Utólag köszönöm Antalnak, hogy el tudtunk menni a filmre, hisz megérte.

Tartalom:

"A Marson hatalmas homokvihar készül. A NASA űrhajósai biztonsági okokból azonnal elhagyják a bolygót: halott társuk testét sincs már idejük megkeresni. Nem is találnák. Mark Watney (Matt Damon) ugyanis nem halt meg; csak a szkafanderébe épített adó meghibásodása miatt hiszik a többiek, hogy nem élte túl az első szélrohamokat.
A mérnök-botanikus mindent elkövet a túlélése érdekében: gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására.

De az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban."

Forrás: Port

Volt egy nagyon furcsa érzésem A marsi közben (nem tudom elfogadni a magyar címet, így Marsiként fogok rá hivatkozni). Végig azt éreztem, hogy nem is annyira tudományos fantasztikum, amit látok, hanem inkább tudományos (bár ezen a téren akadtak hülyeségnek tűnő dolgok, de ez más téma). És ezt nem rosszmájúságból mondom, hanem azért, mert annyira realista módon mutatott be mindent a film, hogy el tudtam hinni, hogy Mark Watney története esetleg napjainkban is megtörténhet. Természetesen a Marsra repülés és egy élettelen bolygó kolonalizálása nagyon is a fantasztikum része még, de mégis 136 percig el tudtam hinni, hogy mindez lehetséges. Ennek egyik oka a nagyon alapos, részletekig menő magyarázás mindenről, amit Watney csinál a Marson (krumplitermesztés, víz előállítás, alternatív üzemanyag stb.). Ezeknek a teljes élvezetéhez valószínűleg nem ártana egy alaposabb fizikai, biológiai és kémiai előképzettség, de egyszerű ember számára is érthetőek a túlélés célját szolgáló kísérletek.

Természetesen nem minden megy zökkenőmentesen és simán Watney számára, legyen akármilyen talpraesett is. Ez a nézők szempontjából szerencsés, hisz máris megvan az izgalom, ami fenntartja az érdeklődést a történet iránt. A marsiban nagyon jól eloszlanak a konfliktusok és a fordulatok, nem érződik úgy, mintha túl hihetetlen lenne a történet a folyamatos akciótól (mert nincs túlzott akció), és unalomba se fullad. A cselekmény nagy részében nem csak a marsi viszontagságok miatt jut ki bőven az izgalmakból, hanem a Földről, a NASA-ról is kapunk erkölcsi és műszaki dillemmákat.

Viszont a jól összerakott történet és a részletes, de közérthető tudományos háttér semmit sem érne érdekes vagy kedvelhető karakterek nélkül. Pontosabban egy érdekes és kedvelhető karakter nélkül, aki nem más, mint főhősünk, Mark Watney. A botanikus végzettségű férfi sajátos humorral és öniróniával fogadja helyzetét, ami ellensúlyozza kilátástalanságát. Találékonysága és gyors észjárása pedig nemhogy kedvelhetővé, de valahol egy klasszikus hőssé is teszi ezt a figurát, egy modern Robinsonná.

Összegezve A marsira érdemes volt várni. Egyben izgalmas és szórakoztató, tudományoskodó sci-fi (az ilyet hard sci-finek hívják by the way) egy jó főszereplővel és fantasztikus látványvilággal (erre külön nem tértem ki, de gyönyörűek a marsi tájak). A film tartalmazott valamennyi hollywood-iságot, amit sajnos utólag sem tudok megemészteni (főleg a film végefele), de összességében kellemes filmélmény volt A marsi: 8/10.