Az idei év közönség kedvenc magyar filmjének nevezhetjük a Liza, a rókatündért. Ujj-Mészáros Károly egy olyan közönségfilmet hozott, amire talán nagyon is régóta vártunk.
"Liza, a csinos, ám szerény ápolónő tizenkét éve gondoskodik a japán nagykövet özvegyéről. Egyhangú élete megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám a dolgok rendre balul sülnek el. Liza a japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének segítségével arra a következtetésre jut, hogy ő a japán mesék elátkozott rókatündére. Miközben Liza megpróbálja legyőzni az átkot és megtalálni az igazit, a zsaruk, különösen Zoltán Zászlós érdeklődését is felkelti."
Forrás: Port
Egy nagyon különös kevert világ jelenik meg a Liza, a rókatündérben. Van itt szocreál Magyarország, fogyasztói társadalom és ez az egész nyakon öntve egy jó kis japán kultúrával, legyen az akár pop vagy tradicionális (pop=zene, tradicionális=japán mondavilág). Első hallásra el sem tudnánk képzelni, hogy ennyire egymástól távol álló dolgok képesek együtt működni. Pedig ebben a filmben ezek a különböző dolgok egy egész környezetként képesek funkcionálni, ezzel egy nagyon abszurd, de sajátos stílust adva Lizának (a későbbiekben így fogok a filmre utalni). Sőt, annyira jól tud funkcionálni ez szocreál-modern-japán világ, hogy szinte a legelső perctől kezdve teljesen berántja a nézőt. Konkrétan nem tudom meg mondani, hogy hogyan éri el ezt a Liza. A narráció biztosan segít közelebb kerülni a történethez és annak világához, a zenék is sok pluszt adnak, de talán leginkább a látványvilág ránt be. Nem túl giccses (csak néha, de elviselhető), sokkal inkább letisztult és olyan jó értelembe véve abszurd. A film vége fele pedig kifejezetten szép az egész, magyar közönségfilmben ilyen szépen és igényesen kidolgozott látványvilágot talán még nem is láttam.
Egy filmnél természetesen nem csak a külső számít, hanem a belső is, ami sokszor fontosabb is. Nos, őszintén szólva a Lizának nagyon komoly története nincs, gyakorlatilag egy egyszerű romantikus mesét mesél el: egy visszahúzódó, de különös lány keresi igaz szerelmét. Azonban nem mindegy, hogy miként történik a mesélés, és ez teszi igazán tartalmas alkotássá a Lizát. A szerelmes történetet átszövi az abszurdum némi dráma és izgalom, és a fekete, nagyon is magyar humor (azt mindenki döntse el, hogy ez pozitívuma vagy negatívuma a filmnek). Ezek az elemek pedig olyan jól eloszlanak a filmben, hogy ad az egésznek egy nagyon jó ritmust; se a dráma, se a romantika, sem pedig a humor nem válik túlságosan kihangsúlyozottá (talán az utóbbi egy kicsit), hanem együtt működnek, ezzel létrehozva egy nagyon is szórakoztató filmet.
Őszintén szólva, nem igen tudok belekötni a Liza, a rókatündérbe. Nekem 10/10-es élmény volt és ajánlom mindenkinek, aki valami furi filmre vágyik. Azoknak meg még inkább ajánlom, akiknak herótjuk van a magyar filmektől: ettől nem lesz. Have a Good Time.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése