Antigané

Megint a semmiből jött az új hónap, és ezzel együtt az év következő nagy könyves eseménye, a Könyvhét is. Idén 89. alkalommal rendezik meg a Vörösmarty téren a több napig tartó rendezvényt, pontosan június 7 és 11 között. Idén külön nehezítés, hogy a Könyvhét teljesen egybe esik a Margó Irodalmi fesztivállal is. Úgy érzem, szét is kéne emiatt szakadnom munka és egyéb blogos elfoglaltságok mellett. Ezt elkerülvén, tervezzünk ide valami jövő heti menetrendet!

Könyvhét - avagy így szórom el a fizetésemet

A júniusi esemény inkább a vásárról szól, a kultúrális programok kisebb szerepet kapnak (de van ilyen is, természetesen). Ezért most én is inkább a megjelenések közül válogatnék ide egy keveset. 

Egy rövidebb válogatást már készítettem a júniusi Roboraptárba (jövő héten már olvashatjátok), de itt is szeretném megindokolni, miért is lehetnek érdekesek az alábbi kötetek. És persze pár, ott nem szereplő újdonságot is bedobnék.

Nicholas Eames: A Wadon Királyai:

Eames fantasyjével először talán a Goodreads közönségszavazás kapcsán figyeltem fel elég egyszerű okokból: vagány borító és jó cím. A könyvnek kicsit jobban utána járva kiderült, mennyi őrült ötlettel van tele! Az alapsztori felütése kicsit pratchetti, de van valami újszerű is benne: héroikus férfiak helyett lecsúszott, iszákos manusok a főhősök, akik sok évnyi kihagyás után most visszatérnek. Az egésznek van egy poénos rockos vonala, leginkább emiatt keltette fel az érdeklődésemet. Will they rock me?

Veres Attila: Éjféli iskolák:

Attilára először a Black Aether oldalain találkoztam, amiatt vettem meg az író első könyvét, az Odakint sötétebbet. Igaz, nem jutott még rá időm (remélem, majd nyáron, végre), de gondolkodás nélkül előrendeltem az új művét is. Vagyis nem annyira új, hiszen korábban a BA-ban olvasott novellák és más, egyéb weird történetek várhatóak a kötetben. Reméljük, jó lesz.

Lőrinczy Judit: Elveszett Gondvána:

Juditról sok jót hallottam, az Ingókövek című regényét sokan dicsérik, a könyv egy ideje várólistámra is került. Kicsit a közvélemény hatására, részben pedig a leírás miatt is esélyt adok az írónő új könyvének. A fantasyregény egy elég újszerű világot ígér: pár nap alatt bejárható világ, ahol (ha jól értem) érzésekre épülnek a városok, meg párhuzamos valóságok is vannak. A könyv fülszövege kicsit titokzatos, de arra tökéletes, hogy felkeltse az érdeklődést. 

Walter Tevis: Sokszavú poszáta:

Remélem, a szerencsétlen magyar cím nem fogja megölni itthon a könyvet. Tevis Mockingbirdje ugyanis egy mély alkotás arról, mi tesz minket emberré. Kicsit a Fahrenheit 451-re adott válasznak is érzem (mi történne, ha a Fahrenheit tűzoltói bevégeznék feladatukat, és az emberek lassan elfelejtenénk a könyveket?), de ennél jóval többet ad a könyv a szimbólumaival és egyéb rétegeivel. A történetről annyit, hogy három szereplő szemén keresztül ismerkedünk meg egy kultúra nélküli világgal, ahol nem kell gondolkodni, csak élvezni a gyógyszerek kábulatát és a mesterséges környezetet.

Kameron Hurley: Tükörbirodalom:

A Geek Feminist Revolution után azt érzem, nekem kellene még Hurleytől olvasni, erre végre megjelenik magyarul az egy ideje ígérgetett Tükörbirodalom. Fülszöveg alapján egy elég komplex fantasynek ígérkezik, remélem, bőven beváltja ezt az előérzést a könyv. Azt pedig mellékesen jegyzem meg, hogy ez volt az a könyv, amit már a Könyvfesztivál alatt is nagyon vártam a Delta Vision kiadótól.

Neil Gaiman: Death - Halál:

Nagy szívfájdalmam, hogy nem jön ki magyarula teljes Sandman (azért reméljük a legjobbakat), és ezért vigasztalásnak veszem a spin-off, Halál kiadását. A kötet Sandman nővéréről, Halálról fog szólni, őt és a Sandman-univerzum egy másabb szemszögét ismerhetjük meg három történeten keresztül. Instant előrendelés volt.

Paul Auster: New York trilógia:
Nemrég tudatosult bennem, hogy Auster híres regénye új kiadást kap itthon. Először Amerikai irodalom kurzuson került a kezembe a trilógia első része, és elég érdekes élményt kaptam. A történetre nem is emlékszem, de annak a hatása a mai napig kísért. Jó lenne végre teljesen átélni, az új kiadás remek alkalmat kínál ehhez.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem:
Krusovszkyra a Szívlapát kötetben figyeltem fel először a versei kapcsán, és most látom, ő is kipróbálja magát a prózában! A regény története különböző időszakokban játszódik, különböző társadalmi háttérrel rendelkező szereplők szerepeltetésével. Elég merész válalásnak tűnik, de jöhet! És mellesleg a Margón lesz róla egy beszélgetés.

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen:
Angela Carter novellái után (Kínkamra és más történetek) óta nekem bármilyen meseátirat jöhet, ezért is tettem fel a listámra Marissa Meyer Heartlessét. Az írónő nem ismeretlen itthon, Cinder robotos-Hamupipőkés történetével már belopta magát az olvasók szívébe. Ezúttal az Alíz Csodaországbant veszi elő és kerekít belőle egy érdekes átiratot, ahol a főhős nem Alíz, hanem a Szívkirálynő. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy angolul vagy magyarul szeretném-e a könyvet, de előbb-utóbb biztos meglesz.


Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár:
Június 6-án indul a Margó Fesztivál a PIM-ben számos izgalmas témával. Azt nem tudom, kinek az ötlete volt a Könyvhéttel egy időre tenni ezt, de elintézte, hogy meg kell osztania az érdeklődőnek. Az egészet csak az menti meg, hogy a programok többsége normális időpontban (azaz munka után is bőven látogatható) van. Mindenesetre a programok közül kimazsoláztam pár érdekeset, amire szeretném felhívni a figyelmeteket.

Térey János: Káli holtak (június 7. 19:00)
Könyvhétre érkezik Térey János új könyve a Káli holtak, és ennek könyvbemutatóját a Margón tartják. Szemezek a könyvvel, de még nem tudom, hogy megvegyem-e, ezért szeretnék elmenni az eseményre. Ha valaki jobban szeretné tudni, mi vár itt rá, annak csak a következő hívószavakat dobnám be: Trianoni Hamlet, black metál Haramiák és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis a Füst Milán Színház ifjú színészének, Csáky Alexnek a repertoárján. Saját nyelvi készletemből pedig a színházregényt dobom be. Ki ne lenne erre kíváncsi?

Boldizsár Ildikó: Ezeregyéjszaka meséi (június 8. 17:00)
Erre valószínűleg munka miatt nem fogok tudni elmenni, de emiatt nem hagyom ki az ajánlóból. Boldizsár Ildikó az utóbbi időben remek könyveket írt a mesék kapcsán, és a várható beszélgetésen is emiatt lennék kíváncsi. A leírás szerint a Közel-Keletről érkezik a Margóra, ugyanis most ennek a kultúrának kutatja meséit. Egzotikus téma, továbbá a mostani politikai közéletbe és előítéletekkel teli mindennapjainkban nem árt, ha ilyenfajta kultúraközvetítés is történik.

Csepelyi Adrienn: Belemenés (június 8. 18:30)
Az Adrival való beszélgetésre személyesebb okokból mennék: ugyanis nemrég jártam nála Zsótér Indi Dánielel a Klub rádión futó műsorán, a Popfilterben, ahol a lassan 2 hete megtartott kerekasztalbeszélgetésem kapcsán beszélgettünk (erről jön majd ide is egy bejegyzés). Adrit egy kedves, szimpatikus embernek találtam, aki mellett tudtam spontán beszélni (nekem ez nagy szó, mert nehéz beszélnem idegen vagy számomra kényelmetlen helyzetekben, és az élő rádiós műsor pont ilyen helyzet), és emiatt kíváncsi vagyok munkásságának többé részére. Például a könyvére.


Dragomán György: A fényes jövő (június 8. 20:00-21:00)
Az egyórás beszélgetésen Dragomán a Qubit.hu-n publikált fantasztikus írásairól fog mesélni, és arról, szerinte milyen lesz a jövőnk. Mindenképp ott a helyem, mert szeretem, hogy Dragománnak egy nagyon egyedi véleménye van a fantasztikum és a szépirodalom vélt vagy valós határairól (ajánlom a vele készített interjúmat a Galaktikán), és szeretnék erről többet hallani.

Éjszaka a múzeumban: Frankenstein (június 8. 22:00-23:00)
Az eseményleírás alapján nem tudom, mit várhatok itt, de a cím és a téma eléggé megvett.
Hátha, nektek leesik, mi lesz itt. :)

200 éve jelent meg Mary Shelley horrorklasszikusa. A vesztőhelyek
halottaiból született monstrum a félelmetes szörny és a romantikus
magány szimbóluma. Összevarrt emberi sorsok egy testben a népszerű éjszakai vándorprogramon.
A József Attila Körrel közös program.

Margó Extra: Veiszer Alinda (június 9. 18:00-19:00)
Érdekes ötletnek tartom, hogy most a jól ismert kérdező, Veiszer Alinda kerül a kérdezettek székébe. Izgalmasnak ígérkezik, főleg Alinda munkásságára gonoldva.

Krasznahorkai László: A Manhattan-terv (június 9 19:00-20:00)
A Bookerre is jelölt regény bemutatójára szintén a Margón kerül sor. Elmennék az eseményre egyrészt, mert kíváncsi vagyok Krasznahorkaira (még nem volt lehetőségem élőben látni), másrészt a Káli holtakhoz hasonlóan kicsit szeretném meggyőzni magam, hogy érdemes-e elolvasnom a könyvet.

Szabó T. Anna: Határ (június 10. 16:30-17:30)
A Könyvfesztiválon sikerült lemaradnom a Határ könyvbemutatójáról, így ezt szeretném pótolni a június 10.-ei eseményen. Vajon egy dedikálás is belefér?


Ennyit szerettem volna hozzátenni az elkövetkezendő időszakhoz. Élmények, pénzköltés, új könyvek, cikkírás és aztán logisztikai problémáim megoldása. Így szép a nyarat elkezdeni. :)

Tavaly előtt Mirával különösebb elvárások nélkül ültünk le Deadpoolt nézni, hogy végül egy kellemeset csalódjunk. A karakter kapcsán többször elhangzik, hogy pont akkor jött, amikor szükség volt rá: a 90-es években a szuperhős képregények egyszínűségébe, most pedig a szuperhősfilmek-csömör idején. És ez a figura fog mindent, de még saját magát is, és viccet csinál belőle, mindenféle határok és jóízlés ismerete nélkül. Néhány dolgot leszámítva ezt kaptuk az első résztől. A következő Deadpool-adag megnézése előtt azért az előző részre visszagondolva feltettem egy kérdést: Mit fogok most kapni? A kérdést megválaszolva: ugyanazt, mint az első részben, csak kicsit másként. Az első filmről írt posztom pontjain haladva fejteném ki ezt bővebben, hogy mire gondolok.

A Deadpoolnál kiemeltem anno, hogy nekimegy a Marvel szuperhősfilmek klíséinek, azokat mindenféle lelkifurdalás nélkül cikizi ki. Kicsit visszagondolva azonban azt mondom, nem volt elég bátor humor téren az a film. Ezzel szemben a 2. epizód sokkal bevállalósabb lett (azt is hallottam, hogy annyira az lett, hogy egy durva poént ki is kellett vágni a filmből). A viccek sokkal elborultabbak, polgárpukkasztóbbak, mint korábban. Ezt hatalmas adagokban kapja a néző, szerintem egy idő után túl nagyokban is, azaz a készítők átestek a ló túlsó felére. Főleg, hogy sokszor a humor a történet rovására megy. Ne kerteljünk: a Deadpool 2-nek bizony kevesebb tényleges cselekménye van, mint elődjének. Ami más filmben fontos fordulat lenne (SPOILER meghal a főhős szerelme), azt itt a legelején ellövik (arról nem is beszélve, milyen gyors a dráma és a humor közötti váltás). Aztán kapunk egy gegsorozatot egy kis időutazásos szállal (amit a stáblista utáni jelenetet leszámítva alig használ ki a film). És tudjátok, mi a legfurább ebben? Hogy mikor nézed a filmet, ez semennyire se zavar! Valahogy ez az inkább poénokra felhúzott cselekmény iszonyat jól áll a Deadpoolnak, maradéktalanul meg tudod neki bocsátani a bolhabokányi sztorit az X-Force-ért vagy az X-men trainee jelenetekért.

2002-ben robbant be Richard K. Morgan a sci-fi világába legelső regényével, a Valós halállal. Különleges cyberpunk és hard-boiled krimi hibride nevet szerzett neki, továbbá teljes állású íróvá válhatott, hisz olyan jól hozott a könyv (olyan cirka 1,000,000 dollárt). Morgan ezután is jelentkezett regényekkel (ott van például a Hősöknek való vidék trilógia), de a közönség (aka. az egyszeri kultúrafogyasztók) 2018-ig nem fedezte fel Morgant. Aztán a Netflixen debütált az egyik legköltségesebb sorozatuk, az Altered Carbon, vagyis a Valós halál adaptációja.

Tartalom:

Forrás: Snitt

Bevallom, az eredeti művet nem olvastam, viszont az Altered Carbonról érkező első anyagok, majd a trailer meggyőzött, hogy nekem ezzel mégis próbát kell tennem. A teljes élmény felemás lett végül, de megbánásról nem beszélhetek.

A sorozat egy érdekes narratívával meséli el az eseményeket: van egy alap ügy (ki ölte meg Bancroftot?), ami valamilyen szinten előttünk marad, de bejön mellé több mellékküldetés (pl. Lizzie, majd egy titokzatos körülmények között elhunyt nő). Ezek először mintha csak arra szolgálnának, hogy kitöltsék az évadot, de az utolsó részekben kiderül, szó sincs erről. Itt minden a végkifejletnek van alárendelve, nagyon okosan (a Geekz Facebook csoportjából pedig megtudtam, hogy ezt Open World dramaturgiának hívják). Az ügyek mellett a sorozat még elmerül a szereplőkben is, de leginkább az ügyeletes antihősre, Takeshi Kovács karakterére fókuszál. Mindezt megkoronázva megkapjuk az egyik leglátványosabb cyberpunk valóságot, egy olyat, ami a legújabb Szárnyas fejvadásszal vetekszik. Ezek mind ígéretes dolgok egy történetnél (számomra mindenképp), de valamiért mégsem áll össze egy érző, működő sorozattá. Tudjátok, egy olyanná, amiért szívvel-lélekkel lehet lelkesedni.

Az első részekben még megvolt valami, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Kovács eléggé megfogott (részben hozzájárul Joel Kinnaman is), akiben ott a hard-boiled krimik cinikus nyomozója. Természetesen később kiderül, SPOILER? hogy vannak érzései és egész emberi. Ez nekem kicsit elvitte a giccs fele a sorozatot, de logikus lépésnek is tartom, hisz így érthetőbbé válik, miért lett Kovács az, aki. A főhős mellett még érdekesnek találtam a főkonfliktust (Bancroft előző testét ismeretlen elkövető ölte meg), aminél végig erősen jelen van az áldozat is, mint kvázi szemtanú. Azonban a hasonlóan érdekes mellékszálak behozatalával valahogy a gyilkossági ügy érdektelenné vált, és őszintén a "Man With My Face" epizódig (ez a hatodik) eszembe se jutottak Bancrofték - ami egy 10 részes sorozatnál kicsit rossz arány. És itt fogalmaznám meg a legnagyobb problémámat az Altered Carbonnal: Annyira figyelnek a néző figyelmének eltereléséről, hogy végül a történet pontos kimérésében és kidolgozásában valahol elveszik az egész varázsa. Az a varázs, ami beránt és megtart.

10 epizód után azt érzem, hogy a sorozat kicsit olyan, mint a látványvilág és társadalom, amit a cselekmény köré kreáltak: szép, mutatós, keresed az állad utána, látod, milyen zseniálisan megcsinálták, de aztán emögött nincs semmi, ami megadná az egésznek az emberségét. Hasonlatomban emberség alatt pedig a már hiányolt varázst értsük. Nincs, ami érzelmileg kössön az egész univerzumához.