A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 11., kedd

Oh, Death - Halál teljes gyűjtemény

szeptember 11, 2018 0 Comments
 

Neil Gaiman itthon is ismert és népszerű író, életműve szinte maradéktalanul elérhető magyar nyelven is. Egy nagy kivétel azért akad: a Sandman képregénysorozat. A tízrészes főtörténetből magyarul csak 4 jelent meg, az utolsó 2011-ben. Sajnos azóta sincs hír, hogy fog-e folytatódni a képregény itthon (reméljük, egyszer igen), de idén kaptunk egy kötetet Sandman téren: Könyvhétre jött ki az univerzum egyik prominens szereplőjéről, Halálról szóló deluxe kiadás 3 nagy történettel.

Tartalom:

Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?
Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…
Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.
Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.
Forrás: Moly



A deluxe kiadás több Halál-történetet tartalmaz, amelyeket különböző képregényrajzolók keltettek életre: Chris Bachalo (Shade, the Changing Man, Generation X), Mark Buckingham (Marvelman, Fables), Mike Dringenberg (Sandman) - csakhogy párat említsek. Akadnak rövidebbek (pl. Téli mese, A kerék), Sandman bennfenteseknek szólók (mindjárt ilyen az első, a Szárnyaink suhogása, ahol Halál öccse baját próbálja kideríteni, de a hölgy munkájába is bepillantást nyerünk), de hangulatban a három nagyobb történet uralja a gyűjteményes kötetet. Egyik az Álarc, ami a halál után sóvárgó nő kálváriáját beszéli el; a következő nagyobb hangvételű történet Az élet mindig drága című történet, ahol Halál Didi néven a halandók közé megy, hogy ezzel eleget tegyen százévente esedékes feladatának: megtapasztalja, milyen halandónak lenni. A Földön eltöltött napok során ismeretséget köt egy tizenéves fiúval, aki épp menekülne az életéből...  Ez a páros (az öngyilkosságon gondolkodó fiú és a Halál) kell ahhoz, hogy működjön itt a főtéma is: van miért élni, mindig van valami, amiért folytathatjuk. A földi és természetfeletti találkozása a két figurán keresztül pedig számos komikus jelenettel gazdagítja a kötetet. De ezekben a pillanatokban felsejlik az is, milyen távol vagyunk a megfoghatatlan de létező dolgoktól; még akkor is, ha ember alakban jelennek meg előttünk.

A harmadik nagyobb hangvételű történet az Egy teljes élet, amely egy leszbikus énekesnő életét követi nyomon: hogyan hat rá a sztárság, és ez milyen hatással van a családi életére. A Halálnak itt kisebb szerep jut, a fókusz az énekesnőn, Foxon van. Mondanivalójában nincs sok új (a hírnév teljesen megváltoztat), a hasonló történetek közül az emberi oldal emeli ki. Megismerjük az énekes és annak otthon maradt barátnőjének, Hazel szemszögét. Gaiman nem foglal állást egyik fél oldalán se, mindent a szereplők szubjektív szemszögén keresztül láttat. Így egy olyan személyes dráma bontakozik ki, amit az elbeszélő, Fox ellenére se csak egy oldalról, hanem kettőről élünk meg.

A két nagy történetet további kisebbek kísérik. Ezek többsége tényleg rövid, novellaként működő alkotások erős vagy emlékezetes csattanókkal, és még egy szexuális felvilágosítás is belefért ezek közé (ha nem hiszed, nézd meg!). A Sandman hangulatát idéző ezek közül a Halál és Velence, ami tartalmazza a sorozat misztikumát, abszurditását, a régi korok megidézését, majd ennek a modern korral való ötvözése, és persze az örök beletörődést saját legyőzhetetlen halandóságunkba - legalábbis magamban ezekkel azonosítom a Sandmant.

A deluxe kiadás - mint hab a tortán - végén egy képgalériával zárul. A képcsarnokban különböző alkotók hívták életre, értelmezték újra Halál alakját, ezzel bemutatva a karakter sokszínűségét, miközben több művészt is megismerhetünk. Személyes kedvenceim Chris Bachalo kissé rajzfilmes illusztráció, Michael Zulli klasszizmust megidéző képe, és Joe Quesada- P. Craig Russell Muchát idéző Halál-portréja.

A Death - Halál képregény úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, és erről igazából addig nem is tudtam, amíg a végére nem értem. Gyönyörű kiadás, különleges stílusú rajzok és kivitelezés, miközben ott van a jól ismert Sandman érzés is. 10/10, szerintem, és azt tanácsolom, vegyétek s szeressétek.

2011. augusztus 7., vasárnap

Let the Death in

augusztus 07, 2011 0 Comments

A Handling the Undead (magyarul: Élőhalottak! Hogyan bánjunk velük?) könyvet egy éve néztem ki az Amazon.com-on, mikor Angliába mentem. Kint sikerült megvennem egy Waterstones-ban, viszont csak a 2011-es nyáron volt időm végigolvasni. John Ajvide Lindqvist első regénye, a Hívj be! után kíváncsi voltam az író többi munkájára. Kicsit nagy elvárásokkal ültem neki a könyvnek, mondhatni teljes izgalommal. Az olvasás során ez kicsit alább hagyott, de visszagondolva, azért jó könyvet olvastam.

Tartalom:
"Stockholm, 2002 augusztus 13. Hosszantartó hőhullám után egy elektromos erőtér lebeg a város felett. A lámpákat nem lehet eloltani, a gépeket nem lehet kikapcsolni. A jelenség egy kollektív fejfájásban kulminálódik, és káosz fenyegeti a várost. Aztán egyszer csak vége szakad. De valami történt. Gustav Mahler, nyugdíjas újságírót felhívják a Danderyd kórházból. Felébredtek a halottak a hullatárolóban. Mahler unokáját a közelmúltban temették. Vajon a föld alatt nyugvók szeme is felpattant? Elvy a haláláig gondját viselte szenilis férjének. A temetés két nap múlva esedékes. De az éjszaka közepén valaki kaparászik az ajtón. Amikor David felesége meghal autóbalesetben, David Istent kéri, hogy visszakaphassa őt. De a feltámadás nem épp úgy alakul, ahogy remélte. A holtak visszatérnek, és mit akarnak? Csak amit mindenki más: hazamenni. John Ajvide Lindqvist, a Hívj be! című sikerkönyv írója, visszatér egy regénnyel arról, hogyan birkózunk meg a képtelennel. Egyénként, közösségként. Az Élőholtügy történet legszörnyűbb félelmünkről, és a szeretetről, ami a halállal is dacol."
Forrás: Moly.hu

Lindqvist egy olyan eseményt mutat be, ami nem történhet meg valóságban (bár ki tudja, mi lesz 2012-ben): mi történne, ha elhunyt szerettünk visszatérne az életbe? Hogyan kezelnénk ezt, továbbá mit szólna egy tömeges feltámadáshoz az emberiség?
Az író saját elképzelésének megfelelően mutatja be ezt a lehetetlen eseményt, több szemszögből is. Találkozhatunk elkeseredett családapával, vallásos nagymamával, ateista (már-már sátánista) unokával, nyugdíjas újságíróval és egy apja akarata által elnyomott lánnyal. És természetesen jelen van a média szenzációhajhászása is a jelenség kapcsán. Mindannyian ugyanazzal a problémával néznek szembe, de mivel különböző személyiségek, igen különbözőképpen dolgozzák is fel a Halált, a családtagok visszatértét. Emiatt mindenképpen izgalmas a regény.
A Hívj be!-hez hasonlóan a különböző szálakban az adott szereplő a főhős a saját életében, a többiek mellékszereplővé válnak. Viszont a másik regénytől eltérően, egyes szereplők itt személyesen is találkoznak egymással (például Mahler és David), nem csak távolból nézik egymást.
A regény során a szereplők megjárják saját útjukat az élőhalottak közt, de legvégül mindegyik felszabadul saját terhétől: ilyen szempontból a Handling the Undead lezárt mű. Viszont  több szereplő helyzete a valóságos világban függőben maradt, hiányzott az ottani lezárás.

A regényt angolul olvastam, s az alapján Lindqvist nagyon választékosan és gyönyörűen fogalmaz. Szavakkal igen élvezhetően bemutatja a szereplők jellemét, gondolatait, s a háttérben zajló eseményeket. Gyorsan lehetett vele haladni, viszont a beillesztett újságcikkek, híradások elég rendesen megtörték a gördülékenységet, lassította a cselekményt. Annyiban viszont érdekesek voltak, hogy az író az elképzelése szerint ábrázolta, hogy a média miként viselkedne, ha halottaink egyszer csak feltámadnának.

A Hangling the Undead nem éri el a Let the right one in regény színvonalát, viszont megállja a helyét a "zombi irodalomban." Újféle, biológiai megközelítésből vizsgálta az elbeszélő az élőhalottakat, viszont létezésüknek okára konkrét választ nem adott. Ettől eltekintve szórakoztató regény, szokásos jól felépített, hétköznapi figurákkal és sötét hangulattal. Az Élőhalottak! egy 8/10-es történet, amelyet nyugodt szívvel ajánlok minden horror rajongónak, s azoknak, akik szerették a Hívj be!-t.

Forrás: SacbbedAngel

2011. június 24., péntek

Death Note - A vélemény

június 24, 2011 5 Comments
Eredeti kritika: 2008.05.10.
Javított kritika: 2011.06.24.

Egyik osztálytársam révén volt szerencsém megnézni a Death Note című animét, magyarul. Nos, akik az anime/manga világát ismerik, azok biztosan hallottak erről a sorozatról, de akik nem, azoknak íme egy tartalom ismertetés:


Tartalom:
"Yagami Light egy átlagos életet élő diáknak tűnik. Rendkívüli tanulmányai eredményeivel és értelmi képességével mindig Japán éltanulója, leendő egyetemista. S aztán minden egy csapásra megváltozik. Megtalálja a Halállistát, amelynek képességeiben először kételkedik... hogy tényleg meghal-e az 40 másodpercen belül, akinek beleírják a nevét. A kísérletet kétszer is elvégzi, mind a kétszer beigazolódik: nem hamisítvány, tényleg működik. S ekkor valami megváltozik benne: egyéni, kiforratlan, alapvető erkölcsi normákba és filozófiai bukfencekbe ütköző igazságérzete azt súgja, hogy minden bűnözőt el kell törölni a Földről... A hatalomvágy mételye lassan felemészti az elméjét és mindenre elszántan küzd egy utópia megteremtéséért. Aki szembeszegül vele, annak erősen esélye van a Halállistára felkerülnie."
 Forrás: AnimeAddicts


Sok műfajba elhelyezhetnénk ezt az animét. Jómagam mindenképp a thriller felé hajlanék, ámde krimiként is megállja a helyét. Harmadik műfajként még a drámát nevezném meg, mivel számos személy életét veszti a történet folyamán, továbbá sajátos egy drámához hasonlóan tettváltás sorozatokon keresztül veszik fel a küzdelmet a felek.

Kicsit a karakterekre nézzünk rá, először.
Kezdjük Lighttal: hagyományos, jóképű ember, aki még okos is, s unatkozik. Egyik nap talál egy füzetet, amelyet hazavisz. Elolvasva a használati utasítást (akinek a nevét beleírják, az meghal) használni kezdte az “ártatlan” füzetet. A “note” valódiságának bebizonyításán felbuzdult, és eltökélte, megalkotja az új világot, ahol nincsenek bűnözők, amelyben ő lesz az Isten.
Ezeket végig gondolva, arra jutunk, hogy Light az őrült zsenik táborát erősíti. Mivel ebben a történetben a gyilkos a főhős, így felborul a hagyományos krimi szereposztása is: a Death Note során nem azért izgulunk, hogy miképpen nyomoz detektívünk, hanem az, hogy az antihős, a bűnöző hogyan cselezi ki ellenségeit.
Következő szereplő legyen Ł, a különös géniusz detektív. Nyugati kollégáitól látszólag eltér, de a detektív archetípusának tökéletesen megfeleltethető. Sherlock Holmeshoz vagy Poiret-hoz hasonlóan megvan a magas fokú intelligenciája, amely kiemeli az emberek közül. Továbbá megvan az önpusztító függősége, mégha nem is kapcsolódik a nikotinhoz, hanem a cukorhoz. Az archetípustól viszont annyiban tér el, hogy külsejére nem igen figyel oda, a legkényelmesebb ruhákban ül és töpreng az eseten.


Most pedig jöjjön a mi Misa Misánk. Tipikus tinédzser lány. Elég temperamentumos, mindenhez van hozzáfűzni valóra. Kicsit butácska, mivel lépései hamar kikövetkeztethetőek, de azért őt sem kell félteni, Light mellett igyekszik megfontolt lépéseket tenni, eltüntetni maga után a nyomokat. Rajongó típus, e miatt elég sok embernek idegesítő lehet.
A krimik világában talán a magányos, segítséget kérő hölgyekkel tudnánk azonosítani, de nem sok ilyen vonást találunk Misában. Ez a szőkeség inkább általános anime karakter, aki aranyosnak akar tűnni, őrülten szerelmes, bármit megtesz, amire kérik. De nem szertelensége végett vetemedik arra, hogy kideríti Kira kilétét, s csatlakozik hozzá. Misa 100%-ig egyet ért a bűnözők kiirtásával, mivel szüleivel is bűnözők végeztek.
Most pedig lépjünk át egy másik világba, amely kissé sötét a mienkhez viszonyítva, sok tenni valót nem találni, csak az unalommal találjuk szembe magunkat. Ez a Halálsitenek világa. Itt élt Ryuk, amíg le nem dobta a Földre a Halállistáját. Ryukot inkább a népmesék ördögével, krampuszával illetve gonosz manójával tudnám azonosítani. Saját, eltitkolt céljáért köt alkut a főszereplővel. Ryuk esetében ez a cél a szórakozás. Ám ennek a halálistennek emberi vonásai is vannak: szenvedélybeteg. Ne a drogra, alkoholra vagy dohányárura tessék gondolni, hanem egy almára! Ezen kívül még tekinthető ő a pártatlan isteni személynek, aki kívülről szemléli az eseményeket, de nem szól bele.

Jöjjön a véleményem:
Úgy hiszem, ez egy csillagos ötöst érő alkotás. Régen kötött le valami ennyire. A nézés közben, ha az ember kipróbálja találni a cselekményt, nagy valószínűséggel elbukik, mivel számtalan váratlan fordulattal csavarják meg a cselekményt.
A történetből természetesen a humor sem marad el. Számomra Ryuk elvonási tünetei, Misa helyenkénti vicces megjegyzései, Ł kutakodása Light után (persze mikor nem nyúlt kemény eszközökhöz) és a szójátékok a halál szóval (például “Azért egy halálisten is lehet hulla fáradt.”) tetszettek.
Ami a legjobban tetszett, azok a krimi elemek. Bámulatos, hogy a két ellenfél mennyire hasonló egymáshoz, de mégis másként gondolkodnak. Olyan, mintha végig sakkoznának. A nyomozások során pedig valamennyire fény derül a bizonyos embertípusok általános reakcióira. 
A magyar szinkronnal meg voltam elégedve, kivéve egy-két pici hibát. Először Lightot egyhangúnak találtam, aztán kicsit meglepődtem Misa gyermeteg hangján, de ahogyan a karaktere bontakozott ki, beleszoktam ebbe a hangba.
Végül a grafikája: gyönyörű! Az árnyékolás, a leheletnyi számítógépes trükkök… micsoda összhangba tudták hozni.
Minden esetre érdemes megnézni, ha valaki egy izgalmas történetre vágyik. A véleményem elég pozitív, és tényleg! Ha hordanék kalapot, az alkotók előtt megemelném. 9/10-es élmény, mivel spoiler! Ł halála után spoiler vége eléggé eltért a mangától, s így elég laposra sikeredett a történet.

Follow Us @soratemplates