Rómeó és Júlia, mint fantasy

Eredeti kritika: 2009.10.28.

Javított kritika:  2011.09.02.

A fantasy sosem létezhetett középkori hangulat, varázslat, nagy csaták, meseszerű hősök, egy ismeretlen világ és szerelem nélkül. A műfaj alkotói igyekeztek saját szereplőket felvonultatni, megalkotni egy saját világot saját országokkal, kultúrával, mondákkal, népekkel. Ezzel a mangakák és az anime forgatókönyvírók is így vannak, viszont akad egy mű, ami kicsit áthágja az alapokat: a Romeo x Juliet, magyarul Rómeó és Júlia.

Az animét harmadszori nekifutásra sikerült megnéznem. Először nem tartottam szép dolognak, hogy egy olyan híres és remek  drámát, mint a Rómeó és Júliát így kicsavarjanak. Első három résznél nem is néztem tovább az  animét, félreraktam. Aztán 2009. októberében láttam, lesz az Animemaxen. Kell adni neki még egy esélyt – gondoltam. Egy ideig néztem, majd a 13. rész környékén meguntam. 2011-ben sikerült befejeznem, és összességében nem is csalódtam benne, megérdemelte a harmadik esélyt. Lássuk, miért is.

Történet: 

"Egy mennyei, lebegő kontinensen vagyunk, Neoveronában, ahol nem paradicsomi a hangulat, sokkal inkább pokoli. Az uralkodó család, a Capulettek házában mészárlás folyik. A Montague család szeretne uralkodni, így betörnek a palotába, hogy kiirtsák az ellenséges famíliát. Nem akarnak félkész munkát végezni: még a két legkisebb Capuletet is üldözőbe veszik. Azonban a kicsik megmenekülnek, hála a Shakespeare családnak.

14 évvel később a nép a Montague-család elnyomása alatt sorvadozik, nem bízhatnak senkiben. Azonban akad egy vörös köpenyes, titokzatos hős, a Vörös forgószél, aki a védelmezőt, a hőst jelenti az embereknek. A reményt, hogy még jön jobb kor is."

 Forrás: Saját kútfő

Azonban mi, nézők tudjuk, ki is a Vörös forgószél: Odin az, aki egy érdekes családnál él. Itt lakik Cordelia, a szobalány, Antonio, Odin kis segédje és barátja, Conrad, a család feje, Emília a színésznő, Francisco és Curio, mint védelmezők, és végül William, mint drámaíró. Igen, érdekes csapat, de ahogy itt mindenki az, úgy Odin is: hisz igazából nem is fiú, hanem lány, s Júliának hívják. Ő lenne tehát történetünk főhősnője. És ahogy mindig is lenni szokott, ha van Júlia, kell lennie Rómeónak is. 

Montague fia, Rómeó készül a híres-neves Rózsa bálra. Vagyis készülne, ha nem éppen jó barátjával, Benvolióval üldögélne egy teraszon, a szárnyas lovaik társaságában. Azonban ezt megzavarja a Vörös forgószél egyik mentési akciója. És mit tesz Rómeónk? Természetesen azt, amit elvárunk egy férfi főhőstől: segít ott, ahol baj van. Azonban ez az álarcos hősnek nem tetszik így lőttek az idilli, első találkozásnak. Mondjuk nem lepődünk meg, hiszen ilyenkorra rájöhettünk, hogy itt nem fordul elő olyan dolog, amit várnánk, ami megszokott lenne.

Ahogyan Júlia családja, az övé is tartogat érdekes egyéneket. Ugye ott van a hű barát, Benvolio, aztán  Lord Montague, és a szolgája, Mercutio, és a félénk, de bájos Hermione kisasszony. És ahogy minden udvarban, itt is megvannak a gondok: Rómeó nem szeretné alávetni magát apja akaratának. És ami legjobban bántja, hogy akarata ellenére eljegyezték Hermionéval.

A két oldal felállítása után jön a kérdés, hogy akkor hogyan is találkoznak a szerelmesek, főleg ilyen körülmények között. Természetesen a legromantikusabb helyen: egy bálon, és nem is akármelyiken, hanem a Montague-k Rózsabálján. Rómeónak kötelező megjelennie, Júliát pedig Emília hívja el. Minden elő van készítve, Júlia is lánynak öltözött, már csak a nagy találkozás van hátra, ami persze be is következik a kert szökőkútjánál.

Kivitelezés:

A rajzolás gyönyörű, a háttér fantasztikus, könnyedén felidézi bármelyik középkori olasz várost. A karakterek arcai őrzik a szokásos animés jegyeket, a ruhák viszont kidolgozottak, mesések. A színek nem túl erősek és nem is fakók, a kettő közötti harmónia tapasztalható inkább. Viszont érdekes, hogy a Capulet pártiak színezetében a meleg színek uralkodnak, Montaguéknál pedig a hideg színek.
A háromdés animációk (zászlónál, Escalus fa) zavarta az összképet meg, de szerencsére ritkán használták ezt a modernebb technikát. Továbbá Júlia és Rómeó arca gyakran elrajzolt, de különösen nem zavaró.

Műfaji követelmények: 

Az anime megfelel egy fantasy szabályainak. Megtaláljuk a nemesebb célt képviselő titokzatos hőst, a párbajokban sincs hiány, habár a sorozat közepére nem ártott volna többet csempészni. A fantasztikum lényei is helyet kapnak, a kitalált, mienktől teljesen különböző világot láthatunk, van gonosz uralkodónk és elnyomott nép is. Röviden, remek fantasyt hoztak ki Shakespeare drámá(i)ából.

Shakespeare az animében:  

Az animációs filmben rengeteg utalást fedezhetünk fel - persze, ha csiszoltak vagyunk - Willy bácsi életművéből.  Azért a kevésbé pengéknek is leesik egy-egy utalás a drámaíróra. Például a “mesebeli” William is drámákat ír. Bemutatják a cselekmény folyamán az Otellót, akkor épp a történések közepén írja az  Ahogy tetszik című drámát (ami W.S. vonatkoztatásban megmagyarázza, hogy Júlia miért is öltözik fiúként), akkor elhangzik a híres “A bárányok már pedig hallgatnak” mondat is. És természetesen az alkotók nem hagyhattak ki egyéb, híres Shakespeare idézetet sem kellő drámai hangulattal. Továbbá jeleneteket is láthatunk a Rómeó és Júliából, és a Hamletből ismert "darab a darabban" rész is megtalálható, csak épp az anime történetével.

Szinkron: 

Elérkezett az a pont, amit a magyar animenézők állandóan piszkálni szoktak. Azonban a Romeo x Julietnél nem volt rá sok okuk, a többség szerint remek szinkront sikerült összehoznia a magyaroknak. Természetesen volt néhány furcsa választás, a színészek se voltak mindig toppon, de összességében élvezhető volt a szinkron.


Fordítás:  

Nekem nincsen vele bajom, igényes, szép lett, a nyelvezete remekül passzol a fantasys, középkoros környezetbe. Annyi zavart csupán, hogy a szereplők között sokszor váltakozott a magázás és a tegeződés.

Zene: 

A nyitódal gyönyörű szép, Lenna Park hangja páratlan. És érdekes japánul hallani a “You raise me up” című dalt (link az eredetihez). Kellemes, romantikus dalocska, kitűnő választás az animéhez. A záródal is jó, utal a harci jelenetekre, a sorozat másik fővonalára. A második ending már kicsit unalmasabb volt, de hallgatható.

Mást nem tudom, hogy mondhatnék-e. Remek anime, ajánlom mindenkinek, aki egy kis változatosságra vágyik az eredeti dráma történetében, vagy pusztán fantasy rajongó, esetleg Shakespeare “hódolója”. Megvannak a maga hibái, a sorozat a közepe felé kicsit belassul, de némi türelemmel túl lehet a mély ponton lendülni, és élvezni a pörgős, tragikus véget. 8/10-es anime, nekem nagyon tetszett.