Ted Chiang tökéletes példája annak, hogy a jó novellákhoz talán több tehetség kell, mint egy regény megírásához. Ugyan ritkán alkot, de amikor papírra vet valamit, annak súlya és sikere van. 1990-ben Bábel tornya írásáért Nebula-díjat nyert, legutóbb pedig The Lifecycle of Software Objects kisregény hozott díjesőt Chiangnak. Itthon sajnos nem sok műve érhető el: eddig 3 novella jelent meg a Galaktikában, (Bábel tornya, A kereskedő és a bölcsek kapuja, a Kilégzés pedig a Kétszázadik című gyűjteményben), most pedig az Agave gondozásában az Életed története és más történetek novelláskötet. Ez a kis irodalmi bevezető a mostani bejegyzés témájához szükséges, ugyanis az Életed történetét a nagyközönség inkább Érkezés néven ismerheti Denis Villeneuve mozifilmje révén. Chiang munkássága amúgy is érdekel, a film is felkeltette érdeklődésemet a főszereplő miatt (nyelvész!), így nem volt kérdés, hogy megnézem-e az Érkezést. Yanának köszönöm utólag is, hogy eljött velem moziba.
Tartalom:
"Ha egyszer eljönnek hozzánk az idegenek, akkor nem csak az lesz a kérdés, mik a szándékaik, hanem az is, miként fogunk velük kommunikálni - és hogyan. Ez a magát szinte minden műfajban kipróbáló kanadai Denis Villeneuve (Sicario - A bérgyilkos, Ellenség, Fogságban) új filmjének kiindulópontja és lényege. A nálunk is ismert Ted Chiang sci-fi író 1998-as Story of Your Life című novellájából készült mű főszereplője a nagyszerű Amy Adams, aki egy elismert nyelvészt alakít - akinek előadásait mégis kevesen látogatják -, akit az amerikai katonaság kér fel, hogy közvetítsen köztük és az idegenek között. "Forrás: Port
Még nem töltekeztem fel teljesen a science fiction irodalom nagy műveivel, de annyi eszembe jutott az Érkezés kapcsán, hogy az idegenek eljövetele nem új téma, emiatt nehéz is újat mondani ezzel kapcsolatban. Ugyan még nem olvastam az Életed történetét, de a tartalom leírásból (a novellánál és a könyvnél is) azt éreztem, hogy itt megpróbálták újítani ebben az idegen témában. Egyik újítás a science része ennek a science fictionnek: nem a reál, hanem a humán tudományok felé fordultak, pontosabban a nyelvészet fele. Ez az ötlet sem új, elég csak Sheila Finch Xenolinguistics történeteire vagy Clifford D. Simak A város művére gondolni, de mégis alulreprezentált a humán tudomány a sci-fiben. Az Érkezés (innentől már a filmről fogok írni) nyelvészeti része a Sapir-Whorf-hipotézisre, azaz a nyelvi realivizmusra épül. Az elmélet szerint az anyanyelvünk meghatározza a gondolkodásunkat; így eszerint másként gondolkodik egy angol vagy egy francia mondjuk egy magyarhoz képest (de egymáshoz képest is). A hipotézis kapcsán leggyakrabban az eszkimók nyelvét szokták említeni, akik állítólag több szót is használnak a hóra. Teljesen kézenfekvő ötlet, hogy ezt az elméletet a földönkívüliekkel való kommunikáció során is használjuk: ha megtanuljuk a nyelvüket, akkor a gondolkodásukat, és így a céljukat is megérthetjük. Nem teljesen a film legeslegelejétől, de ezen a szálon indul el a film is. A főhősnő, Dr. Banks hamar az idegenek színe elé kerül és próbálja bevetni szaktudását. Sok izgalmasat tartogat ez a rész (pl. külön figyeltek arra, hogy az idegenek nyelvi rendszere csöppet se emlékeztessen egyik emberi nyelvre se), azonban nem mélyül el eléggé a témában. Olyan érzésem volt végig, hogy a nyelvész hölgy elég gyorsan megoldotta feladatát, mintha máson lenne itt a hangsúly...
Az érzés teljesen jogos, mert inkább Dr. Bloom személyes drámája kerül előtérbe, miközben az emberiség paranoid módon várja az idegenek aggresszív viselkedését. Ilyen körülmények között kell főhősünknek elrendeznie saját dillemáit, plusz megoldani feladatát. Ezt a szálat is nagyon szépen felépítette a filmet, kellőképpen vezetett, majd ahol kellett, félre is vezetett. Elég spoileres lenne belemenni abba, hogy mit miért választhat Dr. Bloom úgy az életében, mint ahogy, de annyit mindenképp leszögeznék, hogy nehéz dolog felé köteleződik el. Mégis azt érzem, hogy ennél a résznél sem fejtettek ki mindent, bőven elbírt volna még további lelki vívódást és némi elvontabb gondolkodást Dr. Bloom döntése. Így csak azt érzem, hogy kaptam egy szépen becsomagolt közhelyet. De ez a következő szálra is teljesen igaz, amire szeretnék kitérni. Az Érkezés elején inkább csak a háttérben zajlik az emberiség globális reakciója az idegenek jelenlétére, aminek örültem is, szintén egy újításnak gondoltam. Aztán a történet előrehaladtával sajnos nagyon is előtérbe került és egy elég sablonos szenárió kerekedett belőle: spoiler! rossz kommunikáció miatt támadunk! spoiler vége! Nem vitatom, hogy nem ez történne a valóságban hasonló szituációban, de a 2010-es években némi újítást várnék az ilyen kaliberű történetekben. Azt meg nem is szeretném kommentelni, hogy megint egy USA vs. Kína/Oroszország felállást láthattunk. Azonban egy pozitívumot szeretnék az emberiség résznél említeni: főhősünk elég trükkösen oldja meg a felmerült veszélyt. Jogosan lehetne a film csúcspontjának nevezni, amit a személyi dráma szál csak tovább tetőz.
Visszaolvasva, nagyon sok bajom van az Érkezéssel (még egy, amire nem értem ki, de nagyon zavart: Jeremy Renner karaktere). Rengeteg olyan dolgot vet fel és kezd el kibontani, amiben sok a potenciál és egy fantasztikus film kerekedhetne belőle, de ez mégsem történik meg. Tény, hogy egy gyönyörűen elkészített filmről van szó, ami számtalan szemet gyönyörködtető beállítást és egyéb filmes eszközeket vonultat fel (emiatt mindenképpen moziban kell látni), de történet és mondanivaló szintjén bizony sok mindent elbírt volna még az Érkezés. Most nekem 6 és 7 között mozog, de az újdonságok miatt legyen 7/10 a végső pontszámom. A végén még annyit jegyeznék meg, hogy gyanítom, novellaként jobban működik a történet, mint egy 2 órás film formájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése