A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlie Tahan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlie Tahan. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 22., csütörtök

Nincs kiút

október 22, 2015 0 Comments

A nyári szezon egyik nagy újdonságának számított a Wayward Pines, a Fox csatorna új sorozata. A tévésorozat alapjául Blake Crouch azonos című trilógiája szolgált. Sok előzetes beharangzó egy nagy klasszikushoz, a Twin Peakshez hasonlította a WP-t (néha így utalok a sorozatra később), ami azért jó ajánlólevél. A történet nagy marketing figyelmet kapott, ami engem sem tudott elkerülni: érdekelni kezdett a Wayward Pines

Tartalom:
"Ethan Burke titkosszolgálati ügynök azzal a küldetéssel érkezik Wayward Pines városába, hogy megtaláljon két eltűnt szövetségi ügynököt. Ám minden egyes lépés, amely Ethant közelebb viszi az igazsághoz, eltávolítja korábbi hétköznapi életétől, mígnem kénytelen lesz szembenézni a szörnyű valósággal, hogy talán soha nem jut ki élve a városból."

Forrás: Port


A sorozat nagyon kimérten csepegteti az információkat. Ahogy a főhős, Ethan, úgy mi is teljes tudatlanságban vagyunk. A koncepció nem jelent gondot, hiszen tud remekül működni, ahogyan a sorozat pilotjában is. Wayward Pines különös, nyomasztó légköre, furcsán viselkedő emberei, s mindez magyarázat nélkül - mindez együtt ad egy hangulatot, ami azért meggyőz arról, hogy érdemes továbbnézni a sorozatot. Az évad elején még vannak jelentősebb esetek és csavarok, de valahogy nem tér vissza az első részben tapasztalható misztikum és feszültség a későbbi részek során. Az ötödik részben, a Truthban a sorozat még önmagára talál, de műfajt is vált. Spoilerek nélkül annyit elég mondani, hogy a misztikus/thriller légkörből átkerülünk egy posztapokaliptikus műbe. Ez a fordulat (szerintem) jót tesz valamennyire a sorozatnak, felkeltheti az érdeklődésünket (azoknak biztosan, akik inkább a posztapokaliptikus műfajra fogékonyak). Viszont teljesen ez a kis csavar sem menti meg a WP-t: összességében sajnos nem egy jó sorozat.


Talán egyik legnagyobb problémája a sorozatnak, hogy a ködösítést nem sokáig tudják használni úgy, hogy ne merüljön fel a nézőben, hogy akkor ez a sok minden most miért is történik? Ez az érzés pedig nagyon idegesítő tud lenni. Természetesen vannak elrejtett utalások némely dologra a történet elején felmerült rejtélyekre, de ezek viszont már túl nyilvánvalóak, így könnyen kitalálhatóak, és az izgalom kiveszik az egészből így.
Ami még gyengéje a WP-nek, azok a szereplők. Mindegyik tipikusan olyan karakter, akiket már láttunk ezeregy hasonló alkotásban: őrült tudós, hősködő főhős, átlag gyerek stb. Az egyszerűségük még nem is lenne zavaró, ha (és itt visszakapcsolnék kicsit a cselekményhez is) nem csinálnának sorra logikátlanabbnál logikátlanabb dolgokat. A közelgő veszélyek és figyelmeztetések ellenére is végigviszik saját kitalált hülyeségeiket, nem mutatják semmi jelét annak, hogy saját makacsságukon kívül (vagy nem érzékeltették a készítők eléggé a motivációjukat) lenne-e más indokuk tetteikre (pl. mer kockáztatni egy jobb végkifejletért). Példaként, spoilerek nélkül említeném az áram kikapcsolását vagy Ethan bármelyik cselekedét. Ilyen logikátlanságok a világfelépítésben is vannak, de talán kevésbé zavaróak, mint a szereplőiké.

Visszatekintve a Wayward Pines közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy jó hangulatú történetként induló sorozat esik szét és fullad érdektelenségbe, és ettől a felemelkedésre való kísérletek sem mentik meg. 5/10-es pontot érdemel tőlem, de csak azért az 1-2 jó részért, amiért megérte azért végignézni a 10 részes évadot. 


2010. szeptember 26., vasárnap

Kihalt az emberiség Will Smith körül

szeptember 26, 2010 0 Comments

Ez az a film, amit 9. óta meg akarok nézni, amit Mira és Daniella is egyaránt ajánlott. A Tescóban sikerült 300 Ft-ért megvennem a 2 lemezes extra változatot és végre láthattam a filmet.
Tartalom.
"A tudós Robert Neville az egyetlen, akit nem fertőzött meg az a szörnyű és pusztító vírus, melyet az emberek hoztak létre. Mivel immunis a kórokozóra, ő az egyetlen túlélő, aki New York és talán a világ romjai közt tengeti életét. Az egyetlen emberi túlélő. A pusztító járvány következtében ugyanis mutánsok jöttek létre, akik figyelik minden mozdulatát. Neville ugyanis a saját vérének felhasználásával próbál ellenszert előállítani. E törekvése talán az emberiség egyetlen és utolsó reménye. Ám lassan kifut az időből. Richard Matheson regényéből."
Forrás: Port.hu 

 Mostanában nem túl szőrös a szívem vagy tényleg jó filmeket látok, de ehhez az alkotásról sem tudok sok rosszat elmondani. Fantasztikusan megcsinálták a kihalt New Yorkot, az omladozó épületeket és az azokat ellepő növényeket, a nappal kicsit természetellenesen meleg színei és az éjszaka vak sötétje. A mutánsok kellően ijesztőek, könnyen rám hozták a frászt. Egyedül az állatok animálása volt furcsa, az én szememnek nagyon kilógtak a környezetből. De tudom, hogy szarvasokat nem igen lehet betanítani egy szerepre, mint például a filmben szereplő német juhászt.


 Jó ötletnek tartottam a két szálat - jelen és múlt. A film egy nagyszerű hírrel kezdett: megtalálták a rák ellenszerét, utána pedig Neville-t (Will Smith) és kutyáját Samet láttuk a kihalt New Yorkban. Amíg egyedül járták az utcákat vagy épp mutánsok elől menekültek, Neville visszaemlékezéseiből megtudhattuk, hogy a világ hogyan is jutott oda, ahová. Nekem az jött le, hogy valahogy a gyógyszer kifejlesztése után robbant ki a járvány, ami visszataszította az embereket és az állatokat egyaránt egy primitív és agresszív szintre, de további dolgok nem derültek ki erről, amit hiányoltam. Báár a DVD-n van egy rendezői változata a filmnek, talán az kitölti az űrt. Ezen kívül semmi problémám nem akadt a történettel. A néző kapott elég izgalmat, mondanivalót, tanulságot, drámát, szomorúságot és félelmet is.

Még meg kell említenem Will Smithet. Eddigi emlékeim róla vígjáték filmek és persze a Kaliforniából jöttem sorozata, amivel ténylegesen befutott. És persze gondolom mindenkinek ott van az emlékei között egy Men in Black. Itt most nem annyira egy komikus, inkább tragikus hőst játszott. Láthattuk, hogy miként beszélget próbababákkal és a kutyájával, ami kívülről nézve nem normális dologok. Végignézhettük, hogy a magányba már-már belebolonduló tudós miként viselkedik, mikor végre emberek vetődnek a közelébe, s hogy próbálja (sikerrel-e, az már kérdés) feldolgozni utolsó empatikus társa, Sam halálát. Will Smith színészi játékával remekül bemutatta Neville belső harcát. 


Pár apróságtól eltekintve az utóbbi idők egyik legjobb filmje a Legenda vagyok. Nálam 10/10. :)

Follow Us @soratemplates