A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Carey Mulligan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Carey Mulligan. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 20., kedd

A little party never killed nobody

május 20, 2014 0 Comments

F. Scott Fitzgerald regényét, A nagy Gatsbyt szokás a nagy amerikai regénynek nevezni. A saját korában nekimegy az Amerikai álom képmutatásának, megmutatja annak tragédiáját is. A téma nem volt közömbös a filmipar számára se, hisz már 1974-ben is készült adaptáció a regényhez Jack Clayton rendezésében és Robert Redford főszereplésében. Az elmúlt években ismét érdemesnek találták a történetet egy feldolgozásr: ezúttal Baz Luhrmann vitte vászonra Fitzgerald klasszikusát.

Tartalom:
"A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte."

Forrás: Port


Az 1974-es változatot nem láttam, de valahogy nem éreztem úgy, hogy sokat adna Luhrmann változata - persze, ettől még nem rossz a  film. Nagyjából követi az eredeti cselekményt, amik jól is vannak adagolva, egy egyenletes tempót tart végig a film (bár a vége felé már kicsit sok az egész). Továbbá, a könyv trükkjeit is ügyesen követi (pl. a várost figyelő szempár plakát jelentősége vagy ahogy Gatsby személyisége sokáig háttérben marad).
Nagyon kiemelkedő alakítás nincs, de a színészek eleget tesznek az elvárásoknak. Caprio jól mutatott a naiv újgazdag szerepében, aki szinte már rajongásig csodálja és imádja Daisyt. S ha szóba jött Daisy, a színésznőnél, Carey Mulligannél éreztem azt, hogy lehet a casting nem feltétlen volt a legjobb. Könyves ismereteimre hagyatkozva, Daisy egy dögösebb, kissé femme fatale típusú nő, Mulligan pedig inkább egy ártatlan nőnek tűnik. A két főszereplőt terelgető narrátort Tobey Maguire alakította. Hasonló az alakítása Caprióhoz: illik a szerepbe, még ha először nehéz is elvonatkoztatni a Pókember-filmektől, de különösen nem kiemelkedő.


A vizuális megjelenítésről és a kivitelezésről érdemes több szót is ejteni. A gazdagok világát csillogónak és tökéletesnek gondoljuk, azonban A nagy Gatsby-nél ez túl giccsesre sikeredett. Nem a ruháknál mutatkozik meg ez, azok eléggé korhűek, hanem a háttérben. Nehéz megítélni, hogy ilyen erős színekkel dolgoztak vagy túlzásba vitték a CGI-t (inkább utóbbi), de természetellenes az egész világ, amit a történet köré teremtetek. Hasonló mellényúlás még a zene. Albumként fantasztikus zenéket szereztek a filmhez az amerikai popzene ma legismertebb alakjai, de a jelenetekről egyszerűen - úgymond - lesiklottak ezek a zenék, idegenek voltak. Talán egyedül Fergie slágere illett a partizós jelenethez. 
A kivitelezést leszámítva egy egész jó film A nagy Gatsby, még ha többet nem adott a könyvhöz és a kivitelezés is kifogásolható: 8/10.

2014. február 1., szombat

Gázt!

február 01, 2014 0 Comments

2011 őszének egyik kedvenc alkotása a Drive volt, a Cannes-i fesztiválon Nicolas Winding Refn elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Az akciófilm és a művészfilm egy különös frigyét hozta el a rendező. Hogy működő képes a végeredmény? Szó-szó. 

Tartalom:
"Driver (Ryan Gosling) nappal autós kaszkadőrként égeti a gumit Hollywood-ban, de ez csak a második műszak, főállásban éjszakai rablásoknál segédkezik, mint a menekülési útvonalat biztosító sofőr. Nem hétköznapi szakmájában ő a legkeresettebb, köszönhetően speciális tudásának: hajszálpontosan ismeri a város labirintusszerű utcáit, fejében van egész Los Angeles térképe. Melóit az ügynöke, Shannon (Bryan Cranston) hajtja fel, aki valójában a nagy áttörésre készül: építeni egy autót Drivernek, hogy profi versenyen indulhasson, rendes versenypályán. A buliba bevonja Bernie Rose-t (Albert Brooks), aki valamikor filmproducerként kezdte, azóta kispályás gengszter. Miután Bernie látta Drivert akció közben a pályán, ragaszkodik hozzá, hogy gyerekkori barátja, Nino (Ron Perlman) is beszálljon az üzletbe."

Forrás: Port


A filmen látszik, hogy a rendező érti a dolgát, hiszen rengeteg ötlete van, melyeket hatásosan valósít meg. A kreativitást leginkább a jeleneteken lemérhető. Már az első képsorok úgy teremtenek feszültséget, hogy tényleges akciójelenetek nem történnek: mintha minden pontos ridegséggel lenne kimérve: jó értelemben.  Az izgalom fokozatosan építkezik, konkrétan sosincs bemutatva, csak érzékeltetve. Ezzel az akciófilmektől idegen nyugodtság van kontrasztba állítva a kegyetlenséget és nyers brutalitást. Sokkoló, de hatásos.
A minimalistaság a szereplők között is érezhető. Kevés a párbeszéd, a színészek közötti apró gesztusokból minden érthető: a viszonyuk, az érzéseik, a tetteik. A legminimalistább figura Driveré. Ryan Goslingból egyszerre áraszt egy olyan aurát, amely vonzónak mutatja, és ami elrettentőnek is. Kimért, minimális érzelmeket jelenít meg (csak akkor, amikor Irine-vel van - viszont ilyenkor is csak kicsit mosolyodik el), brutalitását is érzelmek nélkül fejti ki. 


Ilyen remekül felépített jelenetek és hol marad a történet? Hiába a jól felépített film, ha nem tud lekötni: ehhez a rendezői bravúrok nem elegek. A cselekményben túl hamar alakulnak ki a közelebbi kapcsolatok, nem reális (most melyik nő engedné be a szomszédját már a második nap a lakásába?). Pedig a jelenetek, melyek a gyorsan összehozott szereplők viszonyát mutatja be hangulatosak. A börtönt viselt férj megjelenése után az események felgyorsulnak, ekkor lesz igazán izgalmas a történet, de a vége felé ismét érdektelen marad az egész, aztán a finálé ismét leköt. Ilyen téren csalódás a Drive.

Összegezve, némi hype-ot érezni ekörül a film körül. A rendezéssel nincsen baj, valóban nem szokványos és egy filmesztéta számára csemege. A színészek is tökéletesen alkalmazkodni látszanak a minimalizmushoz, részesei a Drive különös, leírhatatlan atmoszférájának. A történet nagy nyomot nem hagy (bennem legalábbis nem), amiért kár, hiszen látszik, hogy a rendező érti a dolgát. A Drive-t egyszer meg lehet nézni, de ha nem tesszük meg, nem maradunk le semmiről: 7/10.

Follow Us @soratemplates