A Turing-teszten túl
Chibi Zsó
július 07, 2016
0 Comments
A tavalyi év (2015) egyik nagy sci-fis filmje A marsi mellett az Ex Machina volt. A téma, a mesterséges intelligencia nem új, számtalan hasonló filmes alkotást tudnánk mondani, de számos apróság van, ami miatt Alex Garland filmjét igenis érdemes megnézni.
Tartalom:
"Caleb 24 éves, és programozó a világ legnagyobb internetes cégénél. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet egy privát hegyi nyaralóban, amely Nathannek, a cég vezérigazgatójának tulajdona. Ám amikor Caleb megérkezik a mindentől távol eső luxusházba, rájön, hogy tulajdonképpen egy különös és lenyűgöző kísérletben kell részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány testében lakik."
Forrás: Port
Szerintem maga a téma, a mesterséges intelligencia is roppant érdekessé teszi az Ex Machinát. A cselekmény ideje, a nem is annyira távoli jövő (poénkodás nélkül: akár most is játszodhatna a film) kíméletlenül szembesít minket egy olyan jelenséggel, ami az ajtóban kopogtat (itt olvashattok arról, hogy most mennyi helyen vannak jelen a MI-k). Emberi gondolkodásunkkal képesek lennénk -e felfogni, hogy miként működne egy saját magától gondolkodó robot? Ennek bemutatására nagyon alkalmas a minimalista környezet (gyakorlatilag csak a házban van cselekvés) és a kevés szereplő - emiatt a filmre kamaradrámaként is utalnak. Egy kis helyre van elrejtve egy tudományos csoda, amit talán maga az alkotó sem ért. A meghívott programozó fiú emberi módszerekkel (kérdezgeti, ismerkedik vele stb.) próbálja feltérképezni a MI-t, aminek úgy tűnik a robot áll elébe, sőt, meg is felel, teljesen emberként viselkedik. Vagy csak elhiteti Calebbel és velünk, nézőkkel is? Bármi is legyen az igazság, ez egy erős dillemma az Ex Machinában, szerintem az egyik olyan apróság, ami miatt érdemes megnézni a filmet.
Egy másik érdekes, és gyakran felmerülő kérdés a MI-kkel kapcsolatban az ő kihasználásuk, de mondjuk ki konkrétan: szexuális játékszerré való avanzsálásuk. A filmben eléggé egyértelmű a ennek a megkérdőjelezése, de talán nem is ez a lényeg. Itt az az érdekesség inkább, hogy egy mesterségesen létrehozott lény miként is lesz saját akarattal rendelkező személy, aki nem fél önmagáért tenni valamit. Az Ex Machina itt inkább hozza az SF filmekből ismert fordulatokat, de a szűk környezet és a kimért történetvezetés ezeket a jól ismert húzásokat is drámaivá teszik.
És hogy ne maradjanak el korunk ideológiái se, érdemes kicsit kitérni arra, hogy miért épp nőként jelennek meg a MI-k. A Filmvilág (2015. június) azzal magyarázza általánosan azt a jelenséget, hogy emberi nemmel ruházzuk fel a robotokat, hogy így hozzánk közelebbivé, elménkkel jobban megérthetővé válnak. Ez teljesen helytálló érv, de szerintem egy másik, feministább magyarázat is állhat a háttérben az Ex Machina kapcsán: Nathan háza a patriarchális világszemlélet tükre. Maga Ava és a többi MI is egy vagy több férfi fantáziát szimbolizál a femme fatale-tól kezdve a férfit csodáló ártatlan lányig. Most egy kis spoiler következne. Ezen csábító képességeit vagy tudatosan, vagy a programja által Ava kihasználja és képes legyőzni fogvatartóját és saját életét élni. Valahol beleolvasható ez a változat is a filmbe, de a finálét én inkább a MI győzelmének tekintem, nem pedig a nőének, hisz az előbbinek van nagyobb drámai súlya: a teremtett legyőzte teremtőjét. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Garland filmjében miért nők a MI-k. Természetesen sok más magyarázat létezhet még, de hirtelen ez jutott eszembe (kicsit elcsépelt is, de sebaj).
Röviden összefoglalva az Ex Machina egy nem mindennapi sci-fi/kamaradráma, ami friss nézőponttal közelíti meg a mesterséges intelligencia témáját. Rengeteg kérdést vet fel a rendező a történetben, amelyekre többféle válasz is adható. Aki szereti az elgondolkodtató SF-t, annak mindenképpen érdemes megnéznie. Nekem 10/10-es alkotás, a tavaly látott sci-fik közül nekem ez volt a legjobb is.
