Nem is tudom pontosan felidézni, hogy miként kezdődött a történetem az Outlanderrel. Nagyon sokan ajánlották nekem, a könyv mindenhonnan visszaköszönt, aztán végül anyukámnak megszereztem a sorozatot, de én néztem meg, mikor épp elegem volt az egyetemből.
Tartalom:
"1945-öt írunk. A világháborút követően a Randall házaspár Inverness környékére utazik nyaralni. Claire a harcok alatt hadiápolónőként dolgozott, férje, Frank hírszerző volt, így a háború hosszú évei alatt, alig látták egymást. A házaspár nyaralása alatt megtekinti a környék egyik különlegességét, az ősi, misztikus állóköveket, ahol a helyiek egy druida szertartást is előadnak a nézőknek. Másnap Claire a rituálé helyszínén furcsa hangokat hall kiszűrődni az egyik kőből, és kiváncsian megérinti a követ. A következő pillanatban a földön fekve ébred, puskaropogás közepette. Rá kell döbbennie, hogy ismeretlen erők a múltba sodorták, 1743-ba, a háború dúlta Skóciába."
Forrás: Port
Nehéz szerelem volt ez a sorozat. Az első rész túlságosan hosszú és vontatott volt az én szájízemnek, de látszott rajta a hozzáértés (ez alatt főleg a technikai megoldásokra és a különböző ízléses beállításokra gondolok). A második rész már jobban tetszett, sokkal erősebben érezhető az a hangulat, amit a sorozatból látott képek sugalltak: kicsit romantikus, kicsit idilli kelta világ, de jelen van a kor brutalitása is. És az epizódok előrehaladtával beindul a történet is. A skót múltba csöppent Claire szemén keresztül ismerjük meg ezt a korántsem békés korszakot annak minden jó és árny oldalával. Főhősnőnk saját képességeihez mérten igyekszik helytállni az ő 20. századi világától gyökeresen különböző 18. században. A sorozat elején szimpatikus volt Claire talpraesettsége, de felvágott nyelvűsége engem sokszor idegesített, főleg, hogy párszor bajba is sodorta (taktikai fail). Idővel azonban el lehetett fogadni a nőt így is, és szerencsére több a pozitív tulajdonsága (pl. pacifista, mindenkit egyenlő félként kezel stb.), melyek közelebb állnak hozzánk.
Claire-n kívül még számos kedvelhető vagy épp érdekes figura akad a sorozatban, akik kellőképpen megzavarják a cselekményt. Ott van Jaime, akiről talán sok mindent nem kell mondani (annyit csak, hogy engem túlságosan is a szerelmes regények tökéletes férfijára emlékeztet, de az évad végefelé azért ez a kép változik), Dougal McKenzie is egy sokrétegű karakter, aki bőven okoz meglepetést, aztán nekem személyes kedvencem Geillis, Claire gyógyító barátnője, de kellemes perceket okoz Murtagh is (skót sztereotípia?). Nem tudom mivel megmagyarázni, de az évad előrehaladtával olyan jól együtt működnek az eseménytelennek nem mondható történetben, hogy a pihenősebb epizódok se lesznek unalmasak, csak mert épp nem történik bennük semmi konkrét. A karakterek egyszerűen feldobják. Röviden összefoglalva, nagyon is élő, emberi szereplőkkel sikerült megtölteni az Outlandert. Azonban akad egy karakter, aki miatt sajnos egy ideig nem fogom megnézni a 2. évadot, és az Jack Randall. Feljebb említettem, hogy a sorozat megjeleníti a kor brutalitását, azonban ez Randall megjelenésével egyre jobban fokozódott, szinte el is durvult (spoilerek elkerülése végett talán ennyit érdemes mondani). Ez szerintem nem feltétlen tett jót a sorozatnak, már öncélű erőszakba ment át.
Összességében egy egyszerre kellemesen romantikus és kegyetlen sorozat az Outlander a Highlands (hogy mondjuk magyarul?) gyönyörűen és autentikusan bemutatott világával. Az 1. évadnak megvannak a maga hibái, olyanok is, melyekre a posztban nem tértem ki (pl. Mi van Claire férjével, Frankkel? Mintha az évad közepe óta megfeledkeztek volna róla a készítők :D), de ezeken könnyen túl lehet lendülni, a sorozat világa sokkal erősebb és visszavonhatatlanul magába ránt. Most csak 8/10-et adok az első etapra, de nagyon pozitívan állok a 2. évadhoz, főleg, hogy állítólag jobban kihasználják benne az időutazást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése