2016. augusztus 31., szerda

Lolita

by Chibi Zsó on augusztus 31, 2016

A hírhedt Lolita. Két okból került most előre az olvasási listámon: a, Egyik egyetemi szemináriumon prezentációt tartottam Vladimir Nabokov életéről és így természetesen szóba került órán Lolita is. Pontosan már nem emlékszem, hogy miként is, de az órát tartó tanár mondta, hogy a regény többről szól, mint a pedofília. b, Kiválasztottam a Je suis snob kihívásnál a következő szemponthoz: 11) egy könyv, aminek a témája nem egyezik vagy kimondottan ellenkezik az elveiddel, pl. vallás, összeesküvés-elmélet, természetgyógyászat, politika, az átlagostól eltérő szexualitás stb. A pedofília eléggé átlagostól eltérő szexualitás és nagyon nem egyezik az elveimmel…

Tartalom:

"A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. "

Forrás: Moly

A regény olvasása közben sok véleményt is elolvastam és a rengeteg különböző értelmezés csak abban erősített meg, hogy Nabokov egy zseni, hogy ennyi jelentésréteget képes egy szövegnek adni, de ami a Lolita esetében fontosabb megállapítás, hogy az író nagyon jól ismeri az emberi kapcsolatokat, de leginkább magukat az embereket. Mi is van a Lolitában? Van egy önmagával örökké küzdő ember, akin végül mindig felülkerekedik saját démoni énje. Ez Humbert. Egy szeretetre éhes művész, akit őrültbe kergetnek saját képzelgései és fojtogató féltékenysége, de képtelen tisztán látni önzőségétől – csak nagyon későn tisztul ki a tekintete.

Aztán itt egy saját szexualitásának teljes tudatában lévő lány, aki mélyen úgy érzi, igazán senki se szereti és sehová sem tartozik, nem találja helyét a világban. A kettejük megismerkedéséből, majd viszonyából pedig a lelki bántalmazó párkapcsolat tökéletes példája bontakozik ki: felhőtlen boldogsággal indul, majd emberi játszmákba csap át. Egyik fél saját ideáiért és szenvedélyért küzd, a másik egy jobb élet reményében. Természetesen a maga eszközeivel.

Nabokov könyve nem a pedolífiáról, és nem is egy felnőtt férfi és egy gyermeklány szerelméről szól, hanem sokkal inkább rólunk és kapcsolatainkról. Igaz, elveimmel teljesen összeegyezhetetlen a pedofília, de mégis sokszor ebben a furcsa kapcsolatban ráismertem saját, normális kapcsolatainkban is használt módszerekre és érzelmekre. Ennek a dolognak az ilyen szintű ábrázolása rémít meg igazán ebben a regényben – de valahol ez a zsenialitása is. Többet nem tudok hozzátenni.

Még pár szó a nyelvezetéről, hiszen ezt a Je suis snob könyvet kivételesen angolul olvastam (teszteltem, hol áll a nyelvtudásom): Nabokov gyönyörűen ír, de végig az volt az érzésem, hogy direkt kikereste a legritkább angol szavakat a szótárból (egyetemi emlékeimből rémlik, hogy ilyet ténylegesen csinált is Nabokov). Ja, és szeretném tudni, milyen szótárból, mert jó pár szó az enyémben nem volt bent! Csak hogy bátorítsak másokat is az angol változatra, 50 oldal után bele lehet azért szokni ebbe a nyelvezetbe, később csak a leírásoknál akadnak még túl választékos kifejezések. De a történet cselekményét és mondanivalóját komolyabban nem befolyásolja.

Összességében megérte elolvasni a Lolitát. Egy-egy rész kicsit unalmasabb volt, főleg Humbert és Dolly utazásai során, de ettől eltekintve ez egy fantasztikus regény, 9/10-et mindenképpen megér. Azt mondom, merjétek olvasni!