A kis kedvencek titkos élete

Tavaly nyáron mutatta idősebb bátyám a A kis kedvencek titkos életének a trailerét és azonnal beleszerettem a mesébe. Patinak köszönhetően pedig idén meglehetett az első mese nézés a moziban élményem. Várakozásaimmal ellentétben nem ötévesek közt ültem, hanem mindenféle korosztálybeliek között. De inkább a filmről.

Tartalom:

"A kis kedvencek titkos életében Maxnek, egy manhattani család kedvenc háziállatának az élete egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll, amikor gazdája befogad egy keverék ölebet, Duke-ot. Maxnek és Duke-nak félre kell tenniük a személyes nézeteltéréseiket, amikor rájönnek, hogy a fehér nyúl, Snowball hadsereget épít az utcára került háziállatokból, hogy bosszút álljon minden boldog tulajdonoson és kedvenceiken. "

Forrás: Snitt

Számomra ez a mese hozta, amit vártam tőle. Ahogy kilépnek a gazdig a lakások ajtaján indul a mi szórakoztatásunk. Ötletesebbnél ötletesebbnél gagek és jelenetek sora következik - talán még el is lennénk ennyivel. Természetesen van azért történet (új kutya kerül a házhoz), amit a megfelelő helyeken meg is csavarnak úgy, ahogy kell. Nagyon összetett sztorit azért ne várjunk, bár szerintem egy gyerekeknek készült történeteknél nem is kell elvárni, mert egy olyan korosztálynak készül, akiket még meg kell tanítanunk a történetek működésére. De szerencsére tartogat A kis kedvencek titkos élete annyi nekünk, nagy nézőknek szóló apróságot, amelyek bőven lekötnek minket. Például ott vannak az elején említett gagek, amelyek végigkísérik a filmet. Egyik kedvenc jelenetem, amikor Gidget szappanoperát néz, de a macskás poénok is működnek. Emellett pedig az egész filmnek van egy magas cuki faktora (valószínűleg a figurák miatt), ami ad egy jó érzést a nézőnek és még a moziterem elhagyása után is sokáig elkíséri. 

A pozitívumok közül kicsit térjünk át a negazívumokra. Különböző fórumokon kapott az Illumination új rajzfilmje hideget és meleget. Egyik az, hogy A kis kedvencekek titkos életének nincs tanulsága. Ezzel nem értettem egyet, hisz mint minden mese, ez is rendelkezik tanulsággal, mégha nem is mondják ki direktbe (ami valahol nem is baj). Az egymás segítése és az összetartás üzenete mindenképpen ott van a történetben, de felhívja arra is a figyelmet, hogy bánjunk szeretettel, egyenlő félként kedvenceinkkel (pl. Hógolyó esete: az "idegbeteg" nyúlnak is csak szeretetre volt szüksége).
A másik kritika, amit megkap a mese, hogy a két főszereplő, Max és Duke nem annyira működiknek együtt a vásznon. Mondjuk ebben lehet valami. A legelején érthető okokból nem szeretik egymást, versenyeznek a gazdi kegyeiért - ezt szerintem jól megragadták a készítők. A későbbi összebarátkozásuknál igen érezni, hogy túl gyorsan történik, ezért hathat nem megalapozottnak. Reméljük, egy esetleges folytatásnál ezt már nem fogjuk érezni.

A kis kedvencek titkos életének harmadik gyakran emlegetett és teljesen jogos kritikája a félelmetes és az erőszakos voltja. A mese valóban sok helyen nagyon erőszakos, ami nem a legjobb példa a kicsiknek. Például van egy jelenet, amikor Gidget keresi Maxet és Tiberius ragadozómadár-barát révén talál egy kóbor macskát, aki látta a kutyát, azonban nem akarja elmondani, hol. Ekkor Gidget ütni kezdi. Nekünk, felnőtteknek még ez elmegy poénnak (nevettek is rajta a közönség soraiban), lehet egy gyerek is, de mindenképpen rossz példamutatás neki akár konfliktuskezelés terén. 

Ami a félelmet illetti, pedig szintén jogos kritikája a filmnek. Bőven van benne sötét jelenet és ijesztő házikedvenc. Be kell vallanom, hogy bizony rendesen megijedtem én is, amikor a félszemű szent kobra kijött a vászonról és szembe nézett a közönséggel (a 3D hátránya...). Belegondoltam, hogy hát egy ijedősebb gyereknek ez hogy eshet. 

A negatívumoktól eltekintve azért nagyon is ajánlom A kis kedvencek titkos életét. Vicces, aranyos, szórakoztató, igazi mese, amit felnőttek is bőven tudnak élvezni. 9/10-es pontot ér szerintem.