Hullámmenetes hatodik

 

 Egy évvel ezelőtt, amikor bejelentették, hogy folytatódik a Supernatural, szkeptikus voltam. Ennek ellenére szeptemberben izgatottan néztem meg az első részt. A szkeptikusság nem múlt el egészen a negyedik epizódig. Aztán ismét húznom kellett a számat, végül pedig tátott szájjal ültem a finálé után. Részletesebb kifejtés előtt egy kis tartalom ismertetés, amennyire ez lehetséges ennél az évadnál.

Tartalom:

Az Apokalipszis után Dean látszólag gondtalanul éli normális életét Lisával és Bennel. Azonban lelke visszahúzza a régi életéhez, de leginkább elvesztett testvéréhez, Samhez. Mikor úgy tűnik, hogy ez a kívánság nem válhat valóra, feltűnik az eltűnt Winchester...
Eközben az Égben sincs minden rendben. Káosz uralkodik Mihály eltűnése óta, amely végül polgárháborúvá fajul...

Forrás: Saját kútfő

Az további írás spoilereket, azaz fordulatok leírását tartalmazhatja. Akik még nem értek a 6. évad végére, azok innentől ne olvassák tovább a bejegyzést! Köszönöm.

Ahogyan kezdtem fejtegetni a bevezetőben, erre az évadra a hullámzás jellemző. A kezdeti részek próbálták felszedni a szálakat az előző erős évadból. Az első izgalmakat és főszálat rejtő epizód a The third man volt, ahol említés történt az angyalok polgárháborújáról. Ezután sokáig vadászgatásokat láthatunk, nem haladt előre a cselekmény. A Family mattersnél úgy tűnt, hogy Sam lélekkeresésével és Crowleyval leszünk elfoglalva az elkövetkezendő epizódokban, azonban ez a hajó az Appointment at Samara epizóddal elment. Aztán a Like a Virgin című résszel felbukkan Eve, minden lénynek ősanyja, de végül ő is hamar kivonódik a forgalomból. Az utolsó epizódokban történik a nagy csavar: Castiel lepaktál egy démonnal!
Nagy vonalakban azt látni, hogy rengeteg főszál vonalat felsorakoztatott az írógárda, de az angyalok mellett maradtak. Akkor mégis mire volt jó a többi? A nézők félrevezetésére? Ha igen, akkor kicsit elvetették a sulykot. A polgárháborúsdinál maradva is lehetett volna szépen elterelni a figyelmet Castielről, nem kellett volna ez a sok és erősebbnél erősebb körítés. A régebbi évadokra gondolva némelyik felvetett főszál képes lett volna kitenni egy teljes szezont. Ebben mellényúltak az írók - túl sok ötlet értetlenül egymás mellett lebegve.
A "főszálak" mellett még kisebb érdekes ötletek is "süllyesztőbe" kerültek. Ilyenek például a bibliai fegyverek (például Mózes botja) vagy H.P. Lovecraft felhozása az évad fináléban vagy a meselények. Mindegyikből lehetett volna bárhová építkezni, de nem történt meg. Így ott lebeg a kérdés, hogy mi értelme volt behozni mindezt a sorozatba?

Az ötleteknél maradva, a "pihenős" részeknél tetszettek a kísérletezgetések különböző témákban, műfajokban. Üde színfolt volt a Twilight-paródia vagy a betekintés a kulisszák mögé, a Titanic megmentése, az évad csúcspontja pedig a westernes epizód, ahol az őshorroros részhez hasonlóan méltó tisztelgést láthattunk a műfaj előtt.

Szerencsére a "sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" közmondás nem terjedt át a szereplők fejlődésére. Az események hatására Dean sokat komolyodott, azonban többször is neki kellett az áldozat szerepét magára vállalni. Utóbbi végett számos szép, érzékeny jelenetet láthattunk Jensen Acklestől. Sammel kapcsolatban egy kis lélekutazást tehettünk a fináléban, sikeresen nézett szembe a pokolbéli emlékeivel, erősödött belsőleg. Az évad eleji úgy nevezett Robo-Sam pedig lehetőséget adott Jared Padaleckinek a kibontakozásra. Bobby továbbra is tökéletesen tölti be a bölcs mentor szerepét, viszont ebben az évadban közelebbről is megismerhettük, ez által közelebb hozva őt a nézőkhöz.

Azonban legnagyobb változáson Castiel ment át. A 4. évad óta fokozatosan lett egyre emberibb karakter, az 5. évadban tovább erősödtek emberi tulajdonságai, ebben a szezonban pedig kijelenthetjük, teljesen kifordult önmagából. Óvatosan meglapult a háttérben, miközben építgette a polgárháborúhoz vezető győzelem útját, teljesen jó szándékkal. Viselkedése már teljesen emberi, így át is esett a ló túlsó oldalára, teljesen elvakult. A Purgatórium lelkeinek hála isteni hatalomra tett szert, Rafael arkangyalt egy csettintéssel legyőzte. Ezt a komoly és bonyolult karakterfejlődést Misha Collins a lehető legjobban hozta, sok rejlik ebben a színészben, az biztos. A finálé utolsó mondatától ki is rázott a hideg.

 A sorozat technikai megvalósítására nem igen lehet panasz. A The man who would be king epizód kameraállásai és hosszabb beállításai különösek szépek, kellemes hangulatot adtak Castiel jeleneteinek. A finálé előtti Carry on my wayward son összevágás ismét szépre, nosztalgikusra sikerült. Ha már szóba került a zene, azt a készítőknek fel kell róni, hogy kevés zenei betétet kapott a szezon, esetleg két ismertebb, fülbemászó rock dalt emelhetünk csak ki. Erre az évadra a hagyományos aláfestő zenék voltak jellemzőek, viszont ez eltér a megszokottól, kicsit elvesz az eredeti hangulatból.

Kicsit nehéz szívvel jelentem ki, de ez volt az eddigi leggyengébb évad. Természetesen voltak szép pillanatok és hihetetlenül jó epizódokat, melyeket biztosan többször meg fogok nézni, de összességében nem jó az évad. Viszont a cliffhangeres zárás igen erősre sikeredett, mindenképpen 7. évadért kiált (ami lesz is). Reméljük, az új szállal ismét egy logikus, pörgős évadot sikerül összehoznia a stábnak. Az idei alkotásukat csak 6/10-re tudom értékelni. Szeptemberben visszatérés.

Legjobb epizódok (szerintem):

• A weekend at Bobby's
• All dogs go to Heaven
• Appointment in Samara
• The French misteak
• Frontierland
• The man who would be king
• The man who knew too much