Antigané

Az októberi tervekben is írtam, hogy nálam a Szárnyas fejvadász 2049 volt az év legjobban vártj sci-fije. Jó alapanyag (itt olvashatjátok, miért gondolom ezt), jó rendező (Denis Villeneuve, akinek többek között az Érkezést köszönhetjük), jó trailer és jó zene (Hans Zimmer is besegített a munkálatokba). Kérdés: kell ennél több? Igen, két kedves ismerős, akik eljönnek velem a moziba - ezúton köszönöm Diának és Ákosnak, hogy hívásomra jöttek. Lássuk, érdemes volt elkészíteni a folytatást.

A moziból kijövet kicsit hasonlóan éreztem magam, mint amikor befejeztem a Szárnyas fejvadászt. A film atmoszférája teljesen letaglózott, különös gondolatok kavarogtak bennem arról, mi is tesz minket emberré, valaha fogunk-e gondolkodó robotot teremteni és mi lesz velünk a jövőben. Aztán a két alkotás utáni hasonló érzések mentén nem tudtam nem egymáshoz hasonlítani őket. Azt mindenképp el kell ismerni, hogy Villeneuve szellemesen köti össze a két film eseményeit (ez főleg az előző epizód jól ismert arcainak, mint Harrison Ford behozásánál érezni), futurisztikusabb hatással, de az elődhöz hűen idézi meg a neo-noiros-cyberpunkos atmoszférát, és bár nem olyan emlékezetes a soundtrack, de Hans Zimmerék is a legtöbbet hozták ki a Vangelist idéző zenéjükkel. Azonban pár - számomra - negatív megvalósítás is akadt. Leginkább a biztonsági játék volt számomra szembetűnő a 2049-nél (a továbbiakban így utalok a 2. részre). A 1982-es résznél végig azt éreztem, nem feltétlen vezetik a nézőt a cselekményben, sem pedig az alkotás mondanivalójának megértésében, sokkal inkább ránk bízzák az értelmezést; ezzel szemben a 2. rész direktebb módon mutatja meg, mi is történik. Emiatt kicsit csalódott voltam, mivel az új főhősünk, K útját követve nagyon úgy tűnt, jól bevett hollywood-i klíséket fogunk látni vagy olyan témákat, amelyeket az elmúlt években már feldolgoztak. Utóbbinál több kritika is említi például a Her-t K és Joi szerelmi szála kapcsán, de a Westworld is előkerült a robotok öntudatának ébredésénél, de egyértelmű az is, hogy a 80-as évekbeli előd gondolatait is továbbviszi, mégha csak érintőlegesen is. Ezek mentén talán könnyebb befogadni a 2049-et, azonban egy tapasztaltabb sci-fi mozis többet várna ennél - gondolhatjuk ezt a film utolsó fél órájáig, amikor is Villeneuve egyetlen húzással felborítja az addig felépített cselekményt. Spoiler nélkül annyit erről a csavarról, hogy kárpótolhat minket az addigi másfél órás egy-egy rosszaló szájhúzogatásunkért.

Azonban a 2049 vége nem csak a teljes filmet fordította fel, hanem sok mindent nyitva hagyott. Fel is merült bennem a kérdés: vajon lesz folytatás? (tervek vannak azért) Ugyanis a háttérben felmerül a hatalomátrendeződés szükségessége, azaz egy forradalom van kilátásban. Ezentúl csak egy rövid, szöveges ismertetőn keresztül kerülünk képbe a 30 évvel későbbi eseményeket illetően, ami miatt kicsit nehéz volt először belerázódni K és a jövőbéli Los Angeles mindennapjaiba. A BR világának összetettsége sejlik fel ezzel, az kétségtelen. És így utólag megtudtam, készült egy előzmény kisfilm (itt nézhetitek meg), amit nem árt megnézni a 2049 előtt, de nem ér hátrány sem - azt leszámítva, hogy úgy érezheti magát, mint én. Amúgy ezt a szűk marokkal mért univerzumépítést (tény, inkább képekkel építkezett a film) az "elidegenítő elemek dobozába" helyezem, mivel ezen kívül akadt pár olyan jelenet, ami kidobott a 2049-ből. Ilyen volt nekem K és Joi "fizikai beteljesülése", a csábosan belépő hologramprostituált, vagy a sivatagban K fölé magasodó meztelen női szobrok. Valahol szexisták ezek a képek (a hologramok és a szobrok) vagy valahogy nem odaillőek. Természetesen mindegyiket meglehet magyarázni a film kontextusában, vagy épp vitatkozni róla - erről a Roboraptoron olvashattok egy jó cikket, ami főleg a szexizmust járja körbe -, de egyszeri nézőként zavarónak hatottak. Kérdés, egy második vagy harmadik újranézésnél hogyan értelmeződnek újra ezek a képsorok.

Összegezve mindenképp nagy élmény a Szárnyas fejvadász 2049, moziban érdemes nézni. Hosszú film, az igaz, némely nézőnek lassú is lehet, de szerintem mikor épp nincs tényleges történés a vásznon, akkor is annyi apróság fedezhető fel képi és gondolati szinten, hogy ha ezekben elmerülünk, akkor igazából nem is lehet nagyon hosszúnak érezni. Részemről 9/10, annak mindenképp ajánlom, aki szeret elveszni, gondolkodni és egyszerűen önmagáért élvezni egy filmalkotást.

Sziasztok!

Bőven benne vagyunk az októberben, és én még meg sem terveztem. Nem is tépem fölöslegesen a virtuális számat, inkább megmutatom, mit is várhattok tőlem az elkövetkezendő időszakban. 

Az új hónappal kicsit a Haloweenre és a Halottak napjára hangolódok, ezt jól mutatja az októberre választott olvasmányaim és néznivalóim sora is, de leginkább Stephen King. Az AZ hatására megrendeltem a regény változatot, de elhatároztam azt is, hogy az itthon lévő King regényekből is ideje lennem olvasnom valamit. Ehhez adott még egy kis löketet Andi IMHO-s kihívása, ahol most Stephen Kinggé a főszerep. Be is neveztem egy angol Carrie-vel, ami nekem egy hatalmas King kötetben van meg. A lenti képen látszik is. 

És az előző hónapból átjött Neal Stephenson! (de nem csak ő... sajnos) Remélem, végre sikerül legyőznöm a könyvét, és annak rendje és módja szerint robban fel a Hold is (aki legalább a fülszöveget olvasta, vágni fogja, miről van szó). Letyától pedig elnézést a borzalmas késlekedésekért, de hát amikor az embernél ilyen könyvtári könyvek hevernek itthon? (meg annyi questet vesz fel munka címszó alatt, hogy csak na)

Jó, a Cuckoo's Calling saját példány, de a Station Eleven (ezzel már végeztem) és a The Heart Goes Last nem. St. John Mandel könyve őszintén véletlenül csúszott be a kölcsönzendő könyveim közé (belezúgtam a borítóba, ennyi az oka), Atwood regényével viszont olyan terveim vannak, hogy a Zsófi külföldiül olvas blogra fog menni róla egy beszámoló. Persze a Station Elevenről is lesz hasonló bejegyzés, de a Heart Goes Last jobban illeszkedik a blog tematikájához. 

Könyvek után van pár képregényes terveim is, egyik az Outcast, amivel szintén bőven kapcsolódok a Halloweenhöz. És mellesleg nem árt végre végigmennem rajtuk az Őszi képregénybörzén megjelenő 4. rész előtt. Ezen kívül pedig egy francia klasszikus - ami szintén a mostani börzére jön ki - is felkeltette az érdeklődésemet: Barbarella. Amennyire tudom elég komoly utat járt be a hősnő, jó lenne végre megismerni őt.

Az októberi tervek végére pedig néhány várható filmes és sorozatos cikkemről. Az elmúlt időszakban szerencsére több filmre is sikerült eljutnom, többek között az AZ-ra, aminek most a Kinges fellángolásomat köszönhetem, és az - nálam - év legjobban várt sci-fijére, a Szárnyas fejvadász 2049-re. Ezekről hamarosan (terveim szerint az elkövetkezendő két hétben) lesz poszt az Antiganén. Ezen kívül nagyon jól belemerültem a Philip K. Dick's Electric Dreamsjébe is, aminek - a Blade Runnerrel karöltve - egy hatalmas PKD-s fellángolás lett az eredménye. Úgy érzem, vagy novellákat fogok tőle olvasni, vagy angolul újrázok egyet az Álmodnak-e az androidokkal. Még a jövő zenéje, de már felmerült bennem a dolog. 

Visszakanyarodva a sorozatokhoz a legjobban várt évadpremier is közeleg, ráadásul október 31-én esedékes: Stranger things 2. évada. A Netflix elég magasra tette a lécet az első etappal, remélem, minimum egy olyan minőséget kapunk. Az ötletes poszterek és a paráztató trailerek biztatásra adnak okot. Végül pedig kinézőben van egy Black Mirror nézés is, amihez a Facebook oldalon tartott kis véleménykutatás után szántam rá magam. Állítólag nagyon jó, majd meglássuk.

Kihagytam valamit? Lehet, de majd úton-útfélen jön majd az update.

Addig is legyetek jók!

Chibi Zsó

A Blankets egy graphic novel - legalábbis a hátoldalán ez állt. A könyvbe belelapozva viszont azt láttam, ez inkább egy képregény. A comic book és a graphic novel közötti különbség megértésében valamit a Wikipédia segít - miszerint a graphic novelt hosszabb művekre (regény hosszúságú mű vagy antológia), a comic booksot pedig inkább a rövidebb hangvételű darabokra használják -, de ezen kívül George R. R. Martinhoz hasonlóan én is értetlenül állok a kifejezés előtt (lásd: trónok Harca képregény bevezetője). Craig Thompson műve az egyszerüsített graphic novel értelmezés szerint beleesik a műfajba. Lássuk, a regény és a képregény egyesülése mit adhat nekünk.