Antigané

Az egyik legismertebb olasz film Az élet szép. Ez idáig elkerülte figyelmemet, Nekotica említette meg nekem. Órákig mesélt a film bájáról, említette, hogy milyen szívszorító történet is mutat be. Amint alkalmam adódott rá (műsorra tűzte a Filmbox Plus), meg is néztem a filmet.

Tartalom:

"1938-ban járunk, amikor a szeretetreméltó, álmodozó Guido - a növekvő rasszizmus és szűklátókörűség közepette - beleszeret visszafogott tanárnőjébe, Dorába. A csodaszép lány azonban egy helyi náci tiszt menyasszonya, Guidot pincérként látjuk viszont az eljegyzésen. Mindent elkövet, hogy a lányt bánatos jövőjétől eltérítse ... Meseszerű szerelmi történet kezdődik.

Öt év múlva Guido és Dora házasok és született egy fiuk, Giousé is. A politikai légkör egyre romlik, végül Guidot, aki félzsidó, táborba viszik családjával együtt. Az apa, hogy túlélhesse a borzalmakat, és hogy fiát minél jobban megkímélje, azt találja ki, hogy az egész, ami körülveszi őket tulajdonképpen egy nagy játék, amelyben a rabok a versenyzők és az őrök a játékvezetők. Benigni az önfeláldozás, a szeretet és a védelmezés filmjét készítette el. Komikusi képességei és chaplini stílusa igen élvezetessé teszik az alkotást, amely mindazonáltal megrázóan drámai módon mutatja be a fáradhatatlan emberi lélek küzdelmeit."

Forrás: Port.hu

Mindenképpen érdekes film Az élet szép. Nagy "szakértelemmel" két részre lehet osztani: előzményre és a KZ-történetre.
Neko úgy mesélte el nekem a cselekményt, hogy arról fog szólni, hogy az apuka egy játéknak állítja be a lágerben zajló eseményeket. Ténylegesen ez is benne volt a filmben, azonban meglepetésként ért az 1939-es rész. Aranyos volt, valóban Charlie Chaplines nyakon öntve olasz optimizmussal, szerelem, s  mindezt együttesen Benigni teszi szórakoztatóvá. Számomra egy baj volt a film ezen részével: kissé hosszúra sikeredett. Figyeltem az időt, s úgy tűnt, másfél órát ölel fel az előzmény, így kevés idő maradt a főtéma bemutatására. Ettől eltekintve a "prológus" kerek, jól felépített, s természetesen tartalmaz utalásokat a későbbi eseményekre (például a "zsidó" ló).

A KZ-történet rész igaz rövidebb, de "nagyobbat üt". Mindenképpen sötétebb hangvételű, még ha ezt se színekkel, se fényekkel nem érzékeltetik. Első ránézésre az apa egy vidám játékot űz a fiával, viszont minden néző (reméljük) gondolatban felidézi a lágerekről hallott, tanult dolgokat: így válik igazán sötétté Az élet szép ezen része. Nincs szüksége haldoklókra, vérre a filmnek ahhoz, hogy hasson a szívekre. Néhány sejtelmes képpel képes beindítani az ember "történeti sablonjait".


Röviden azt kell mondanom, hogy Az élet szép remek film, nem volt jogtalan az az Oscar-díj. Attól eltekintve, hogy az előzmények hosszúra sikeredtek, érdemes bárkinek megnézni ezt a szokatlan KZ-történetet, számomra 9,5/10.

Miközben az emelt magyar szóbelire készültünk, Csepi megtalálta a Régimódi történet sorozat verzióját az MTV videótárában. Annyira tetszett neki, hogy mindannyiunkkal meg akarta nézetni. Sajnos, szóbeli előtt nem jutott idő a sorozatra, így nyárra tolódott ez is.

Tartalom:

"Az 1800-as évek második felében egy debreceni család okos lánya férjhez megy egy vidéki földbirtokoshoz, Jablonczay Kálmánhoz. A házaspár a férj kastélyába költözik. Az eleinte boldognak induló házasságból három gyermek születik, de az új asszony, Rickl Mária hamarosan ellentétbe keveredik a vidéki dzsentri életmóddal, a férjével és az apósával. A józan gondolkodású kalmárlány újításokat akar bevezetni a birtokon, de az álmodozó, könnyelmű Jablonczayak ellenkeznek. A családi vita odáig fajul, hogy a fiatal férj elkártyázza a kastélyt és a birtokot. A házaspár Debrecenbe költözik, Rickl Mária apjának ottani házába. A Jablonczayak itt megtűrt családtagok, a család feletti uralmat Mari veszi át. Férjét vidékre száműzi kasznárnak, és maga neveli a három gyermekét. Közülük kedvence az ifjabb Jablonczay Kálmán. A könnyelmű Kálmánka elcsábít egy gazdag lányt, majd elherdálja felesége vagyonát. Kislányukat, Lenkét Rickl Mária veszi magához. A nagyanya merev eltökéltséggel neveli unokáját. Lenke azonban hamarosan önálló nővé válik, és egy boldogtalan házasság után a saját lábára áll. Az idős Rickl Mária végleg magára marad a debreceni házban."

Forrás: Port.hu

Azt kell mondanom, hogy ez az adaptáció rendjén van. Az eredeti regény elbeszélője dokumentarista módon meséli el a történetet, így nem nagyon találunk a műben párbeszédeket, és kifejezetten egyenletesen előrehaladó cselekményt se. A tévéfilm során ezen tulajdonságait elveszti a történet, viszont kapunk jól megkomponált párbeszédeket, epizódoktól és időben való ugrálásoktól mentes cselekményt. Hogy a néző érdeklődése meg is maradjon, a készítők okosan alkalmazták a cliffhangert minden epizód végén.
A történetre annyi panasz lehet csupán, hogy egyes mellékszálak előtérbe kerültek, de végül nem lett velük semmi (például a csempészett levelek Kossuthnak).

A szereplők többé-kevésbé hűek maradtak a regényben megismertekhez. Ami - úgymond - fájó pont a számomra, hogy Mária csak az utolsó részben mutatta meg lágyszívűségét, amely ugye hozzátartozna a regénybeli szereplő jelleméhez: így csak egy megkeseredett anyósnak tűnt. Ez azért is hiba, mivel Lenke helyett (aki az eredeti regény tényleges főszereplője), Rickl került előtérbe. Marinál még megjegyezném, hogy túl hamar öregedett: a 3. epizódban Gubás Gabi helyére betették az idős Marit. Azért volt ez furcsa, mert a történet szerint a 3. epizódban még csak 32 éves a szereplő, s nem 50. Rossz helyen iktatták be a színésznő váltást. Amúgy Egri Kata a lehető legjobban játszotta a figurát, sokszor megdöbbentett játéka.

A bejegyzés végén a technikai megoldásra térnék ki. Le kell szögezni, hogy ilyen korhű magyar kosztümös filmet a maiak közül még nem láttam. Az amerikai filmekhez hasonlítva nem giccsesek a ruhák, de ennek ellenére is korhűek. A helyszínek sem lógnak ki az összképből, megteremtik az adott kor hangulatát, egész realisztikus is, s továbbá árad belőle a magyarosság.
A sorozat zenéjét is érdemes kiemelni, egész hangulatos az is, megmarad a néző fejében. Igaz, a nyitórész alá vágott dal elég "kripta-hangulatú", de az epizódok aláfestő zenéivel nincs semmi baj: hol vidám cigány muzsika csendül fel, hol pedig kicsit magyar hangzásvilágot idéző komoly zene.
 Ami viszont borzalmas volt a technikai kivitelben, az az operatőri munka. A film minőségén látszik, hogy kevés pénzből forgatták, de ettől még jobban oda lehetett volna figyelni a felvételekre. Például a  kamerának nem szabadna olyan beállításnál mozognia, ahol elvileg áll a kamera. Aztán ha a kamerának mozgó alakot kellett követnie, azt elég sután csinálta. A legnagyobb hiba a kutyás jelenetnél volt: hol a kutya fejét, hol a farát láthattuk teljesen logikátlanul. Továbbá sokszor zoomolt a kamera, ami filmeknél elég ritka, és nagyon természet ellenes kameramozgás is. Összefoglalva az operatőri munka egy házi videóséhoz mérhető.
Az operatőri bakiktől eltekintve láthattunk néhány szépen felvett jelenetet is, például amikor Lenke és Kálmánka találkozik, a 6. rész zárójelenete vagy a társastáncok, és persze a sörházas mulatozások.

Az operatőri munkától eltekintve a Régimódi történet tévéfilm kellemes és szórakoztató adaptáció, még ha nem is követi teljesen a könyvet, s Szabó-szál ki is maradt belőle. Azt hiszem, hogy egy 7/10-es értékelést érdemel ez a mű, hisz egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

A Komfortos mennyország azon kevés filmek egyike, amelyet trailer után akartam megnézni. A bemutatót a T-Home videótár reklámjában láttam. Természetesen a látvány fogott meg rögtön, úgy éreztem, hogy az egész művet látnom kell. Sajnos, erre csak hosszú tologatás után került sor.

Tartalom:

"A tizennégy éves Susie egy napon nem érkezik haza az iskolából. Ahogy telik-múlik az idő a Salmon család aggódni kezd a legidősebb lányuk miatt, aki nem szokott kimaradni ilyen sokáig. Kétségbeesve keresni kezdik, de nem találják. A rendőrség kinyomozza, hogy Susie gyilkosság áldozata lett, ám a tettest nem sikerül elfogni. Közben kiderül, hogy a kislány a föld és a mennyország között van, onnan tekint le a családjára, melyben mindenki a maga módján próbálja feldolgozni a tragédiát. Jól ismeri a gyilkosát is, aki sokkal közelebb van hozzájuk, mint azt bárki gondolná."

Forrás: Port.hu


 Azt kell mondanom, hogy ez a film bebocsátást nyert a kedvenc filmjeim közé.
A tartalom alapján ez a film egy krimi történetnek tűnhet, pedig közel sem az. Az elbeszélőn egy olyan személy, aki egy krimiben általában nem tud beszélni. Az áldozat mesél nekünk, aki halála után sem hagyja abba a narrációt, a horizonton túlról néz le szeretteire és gyilkosára.
Hiába tűnik úgy, hogy Suzie a főhős, inkább a Földön játszódó eseményeknek vagyunk szemtanúi, a lány halála utáni történések a lényegesebbek. Láthatjuk, hogy egyes családtagok miként küzdenek meg gyászukkal: van, aki belenyugszik, s akad olyan is, aki nem ül tétlenül, megpróbál igazságot szolgáltatni, hátha így lelke megnyugvásra lel. Természetesen a család ezen tagjai mozdítják előrébb a cselekményt.
A történet során többször visszatérünk Suzie-hoz is, akinek családjához hasonlóan meg kell birkóznia azzal, hogy el kell szakadnia családjától, s be kell lépnie a Mennyországba.


Egy szépen felépített történet ez a film alapján (az eredeti könyvet nem olvastam), csupán egy-két dolog zavart benne. Egyik az, hogy a  spoiler! különc lány kiszedi Suzie testét a széfből, amelyet a gyilkos az emésztőgödörbe dobott. Másik dolog, ami zavart, hogy Suzie a szerelmének jelent csak meg, és nem a családjának, akiknek azért jobban hiányzott. Spoiler vége.



A film szereplői teljesen hétköznapi emberek, akik azt hitték, hogy rossz csak másokkal történhet. A naiv, életvidám Suzie-t Saoirse (Szörzsa) Ronan játssza, akiben itt sem lehet csalódni, nem jelent számára különösebb akadályt hozni a tinilány szerepét. Igazán szeretni való.
A gyilkost játszó Stanley Tucci egész hátborzongató figura, a néző az első megjelenése óta kellemetlenül érzi magát, még akkor is, amikor a pasas udvariasan bájolog.
A szereplők közül Rachel Weiszt érdemes kiemelni, aki az anya szerepét játssza. Belső marcangolása megható, édesanyához méltó.

A Komfortos mennyországnál még érdemes kitérni a jelenetekre. Számtalan jól kidolgozott jelenetet láthatunk Peter Jacksontól és társaitól. Egyik legfajsúlyosabb talán az, amikor Suzie húga a gyilkos jegyzeteit lapozgatja. Egy idősíkban két helyszín váltakozik, gyakoriak a premier plánok, melyek feszültebbé teszik a jelenetet.
A jelenetek mellett fantasztikus világot álmodtak a holt Suzie köré, öröm volt nézni, habár itt-ott már a giccs határát súrolta.
A jól megkomponált jelenetek és a horizont világa mellé fülbemászó, "finom" aláfestő zene csendült fel a 2 órás játékidő során. Néha abban is el lehetett veszni.

Hiába nyilvánítottam kedvenc filmemmé a Komfortos mennyországot, azért vannak hibái, így jár neki "csak" 8/10. Mégis mitől is nőtt azonnal szívemhez ez a kis történet? Nem kell ezt hosszú esszében vagy blogbejegyzésben megmagyarázni, annyi az oka csupán, hogy a már jól ismert amerikai optimizmussal és naivitással mutatja meg nekünk, hogy Isten nem ver bottal, a rosszon előbb-utóbb túllehet lépni, még ha e cél érdekében magunknak kell valahogy megnyugvást keresni. Szerintem, ez egy szép üzenet.