A Holt költők társaságának kis húga

Ha lázadó tanárokra gondolunk a filmtörténetben, akkor Mr. Keating biztosan eszünkbe jut, akit a Holt költők társaságából ismerhetünk. Különös tanítási módszerei individuális gondolkodásra serkentették diákjait, megtanulták, hogy merjenek cselekedni, élni a mának. Azonban nem csak ő az egyedüli forradalmi tanár a filmtörténetben: itt van a Mona Lisa mosolyojának főhősnője, Katherine Watson. Mit tanít ő a saját diákjainak? A filmajánlást, mellesleg, köszönöm Jocinak.

Tartalom:

"Katherine Watson (Julia Roberts) 1953 végén Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy művészettörténetet tanítson a Wellesley College leányiskolában. Abban a hiszemben lát neki a feladatnak, hogy tanítványai, akik az állam legjobb és legtehetségesebb diákjai, élni fognak az előttük felvillanó lehetőségekkel.

Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy a tekintélyes intézményben nagyon is konzervatív légkör uralkodik. A lányok stílus- és etikett tanára, Nancy Abbey (Marcia Gay Harden) széles körben osztott nézetei szerint egy fiatal lány számára sokkal értékesebb egy eljegyzési gyűrű, mint a tudományos műveltség. Amikor Katherine önálló gondolkodásra bátorítja a tanítványait, összeütközésbe kerül a tanári kar és a diákok konzervatívabb tagjaival, akik közül legelszántabb ellenfele egyik saját tanítványa lesz, az arisztokrata származású Betty Warren (Kirsten Dunst). Betty nemrég ment férjhez, így amikor Katherine rábeszéli legjobb barátnőjét, Joant (Julia Stliles), hogy ahelyett, hogy elfogadná küszöbön álló eljegyzését, menjen a Yale-re továbbtanulni, a legelszántabb ellenfelévé válik. Katherine érkezése felbolygatja az iskola és a diákok életét, tanítványainak előbb-utóbb dönteniük kell, merre akarnak tovább menni.

Egy világban, ami megmondja nekik, hogyan éljenek, Katherine arra tanítja őket, hogyan gondolkozzanak. A döntés hatással lesz egész további életükre, és a választás nagyon nehéz. Még Katherine-nek is."

Forrás: Port

Ahogy kedves barátom felvázolta a film szerkezetét ajánlásában, valóban kijelenthető, hogy ez a film a Holt költők társaságának kishúga. A helyszín ugyanaz: egy nem koedukált iskola. A két tanár figura is rengeteg hasonlóságot mutat: lázad a konzervatív világban, egyéniség, és a konzervatív merevségéből diákjaikat is ki akarják szabadítani. Ha a Mona Lisa mosolya ennyi közös vonásban osztozik a Holt költők társaságában, akkor mégis miért született meg? A válasz a mondanivalóban keresendő, hiszen az nem ugyanaz. Mike Newell filmje női problémával foglalkozik, a nő kiteljesedésével. A történet főproblémája, ami ellen Katherine küzd az a nő szerepe a társadalomban. '50-es évekbeli Amerikájában járunk, ahol a nő, mint háziasszony és családanya szerepkörben tetszeleg. Katherine ezt képtelen elfogadni: hogy egy nő élete csak ennyiből álljon, ahogy azt diákjai is hiszik. És a történet fő konfliktusa is innen ered: Betty teljesen ellenzi Katherine életszemléletét és módszereit, elveti azt, hogy rávegye társait arra, hogy letérjenek a számukra kijelölt útról (férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek és összetartsák a családot). Melyik félnek van igaza? A helyes választ egy harmadik szereplő, Joan adja meg. Vőlegénye van, készülőben a házasság is, de Joan mégis többre vágyik: ügyvéd szeretne lenni. Katherine támogatja ebben, Betty le akarja beszélni erről az "őrültségről". És Joan végül dönt: azt választja, amit szeretne, szerelmével lenni. Látszólag, Katherine vesztett a vitában és Betty nyert, de igazából a saját útját választotta. Egy nő nem külső eszméket követve teljesedik ki, hanem úgy, ahogy boldognak érzi magát. Van, aki az anyaságban találja meg ezt a boldogságot, más abban, hogy örök vándor marad. Ahogyan Katherine is. Betty szintén ezt értette meg végül, és fogadta el, s felnéz tanárnőjére, mert volt bátorsága másnak lenni, egyéniséggé válni. És a történet többi lánya is a saját útját keresi és találja meg, így élve egy boldogabb életet. 

Ezen a konfliktuson kívül számos, apróbb mellékága is van a történetnek. Némelyik érdekes, de a legtöbbje unalmas. Főleg a tanárnő szerelmi kapcsolatait éreztem ilyennek. Amit viszont hiányoltam, az a légkör megteremtése. Nem éreztem azt, hogy milyen kapocs van Katherine és a lányok között. A film kezdetén látszólag ellenfelek voltak, de viszonylag hamar megbékültek egymással (kivéve Bettyt).  Viszont a tanári kar világára teljes rálátást kaptunk, megérthettük, hogy kinek milyen helye van itt, és kitől mit várnak el, s micsoda hatalom van az erősen konzervatív igazgatónő kezében. Akkora, hogy spoiler! a film legvégén Katherine elbukik: fel kell hagynia sajátos tanításával, és visszatérni az előírt tanmenethez. De veresége csak látszólagos, hisz a lányokban megmozdított valamit, mertek gondolkodni, saját döntéseket hozni. És ezt semmilyen hatalom nem veheti el tőlük már. spoiler vége

Összességében nem rossz film a Mona Lisa mosolya, de nem ér a bátyja, a Holt költők társaságának nyomába. Egy, a nők számára, lényeges problémára hívja fel a figyelmet. Imádni való színészek (főleg Maggie Gyllenhaal), egy könnyed, nőies környezet. 7/10-es film, sajnos az unalmasabb és fölösleges részek lehúzzák kissé az összképet. De amúgy nem rossz, egyszer meg lehet nézni.

U.i. Ez a 200. bejegyzés. :))