Antigané

"China Miéville az egyik legeredetibb szerző, aki a sci-fi és a modern fantasztikum határmezsgyéjén [egyensúlyozik]. A Londonban született, Cambridge-ben diplomázott, Kairóba egyetemi oktatónak meghívott alkotó a riasztóan sötét világok egyedi hangú krónikása. Arthur C. Clarke-díjas regényének színhelye, Új-Crobuzon városa gigászi folt a világ közepén, emberek, mutánsok és idegen kultúrák lakóhelye. A szennyezett folyók partján, a nyomornegyedek, gyárak és paloták felett több mint ezer éve a diktatórikus parlament és a milícia uralkodik vasmarokkal, de most történik valami, ami a feje tetejére állítja a megszokott rendet. Isaac Dan der Grimnebulin, a renegát tudós és törvényen kívüli fantaszta különös megbízatást kap: Yagharek, a nomád madáremberek kitaszítottja ismét repülni akar. Kérése azonban olyan eseményláncolatot indít el, amely egyre nagyobb örvénnyé duzzadva elnyeli Isaacet, a barátait, a férfi khepri szeretőjét, Lint, sőt az egész várost pusztulással fenyegeti. A helyzetet ráadásul bonyolítja egy embernek nehezen nevezhető maffiafőnök, egy öntudatra ébredő számító-gépezet, illetve a polgármester túlvilági ügynöke. Idegen hatalom szabadul el a városban, és milliók élete egy csapatnyi szedett-vedett renegáttól függ. A lidérces kőrengetegben, a gőzmasinák, tudósok, titkosrendőrök és bűbájosok világában kirobbanó küzdelemben bárki áldozattá válhat, és a végső győzelemhez kegyetlen döntések és személyes áldozatok árán vezet az út."

"Caleb 24 éves, és programozó a világ legnagyobb internetes cégénél. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet egy privát hegyi nyaralóban, amely Nathannek, a cég vezérigazgatójának tulajdona. Ám amikor Caleb megérkezik a mindentől távol eső luxusházba, rájön, hogy tulajdonképpen egy különös és lenyűgöző kísérletben kell részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány testében lakik."

Egy másik érdekes, és gyakran felmerülő kérdés a MI-kkel kapcsolatban az ő kihasználásuk, de mondjuk ki konkrétan: szexuális játékszerré való avanzsálásuk. A filmben eléggé egyértelmű a ennek a megkérdőjelezése, de talán nem is ez a lényeg. Itt az az érdekesség inkább, hogy egy mesterségesen létrehozott lény miként is lesz saját akarattal rendelkező személy, aki nem fél önmagáért tenni valamit. Az Ex Machina itt inkább hozza az SF filmekből ismert fordulatokat, de a szűk környezet  és a kimért történetvezetés ezeket a jól ismert húzásokat is drámaivá teszik. 

És hogy ne maradjanak el korunk ideológiái se, érdemes kicsit kitérni arra, hogy miért épp nőként jelennek meg a MI-k. A Filmvilág (2015. június) azzal magyarázza általánosan azt a jelenséget, hogy emberi nemmel ruházzuk fel a robotokat, hogy így hozzánk közelebbivé, elménkkel jobban megérthetővé válnak. Ez teljesen helytálló érv, de szerintem egy másik, feministább magyarázat is állhat a háttérben az Ex Machina kapcsán: Nathan háza a patriarchális világszemlélet tükre. Maga Ava és a többi MI is egy vagy több férfi fantáziát szimbolizál a femme fatale-tól kezdve a férfit csodáló ártatlan lányig. Most egy kis spoiler következne. Ezen csábító képességeit vagy tudatosan, vagy a programja által Ava kihasználja és képes legyőzni fogvatartóját és saját életét élni. Valahol beleolvasható ez a változat is a filmbe, de a finálét én inkább a MI győzelmének tekintem, nem pedig a nőének, hisz az előbbinek van nagyobb drámai súlya: a teremtett legyőzte teremtőjét.  De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Garland filmjében miért nők a MI-k. Természetesen sok más magyarázat létezhet még, de hirtelen ez jutott eszembe (kicsit elcsépelt is, de sebaj).

Röviden összefoglalva az Ex Machina egy nem mindennapi sci-fi/kamaradráma, ami friss nézőponttal közelíti meg a mesterséges intelligencia témáját. Rengeteg kérdést vet fel a rendező a történetben, amelyekre többféle válasz is adható. Aki szereti az elgondolkodtató SF-t, annak mindenképpen érdemes megnéznie. Nekem 10/10-es alkotás, a tavaly látott sci-fik közül nekem ez volt a legjobb is.