A tavalyi értékelésemben is írtam, hogy az alapanyagból való kifogyás (Martin nem írta még meg a folytatást) fog rendesen fejtörést okozni a Trónok harca 6. évadában. Könyvolvasóként nem is vártam az új etapot, egyrészt a spoilerek miatt, másrészt pedig az előző részek ereszkedő minősége miatt. Végül erőt gyűjtöttem, bemagyaráztam magamnak, hogy a sorozat egy alternatív világ a könyvekhez képest és elkezdtem az új évadot.
Tartalom:
"Az előző évad történései mindenki számára komoly veszteségekkel jártak. Cersei lányát gyászolja, Daenerys a pusztában próbál életben maradni, miközben fogalma sincs, hogy a Rabszolga öbölben hagyott emberei miként is boldogulnak, a Falnál pedig a Vörös Papnő, Melisandre hite megtörni látszik, hisz a tűzből kiolvasott jóslatok nem váltak valóra. Azonban az ő és további szereplők sorsa is más irányt vesz, felcsillanni látszik számukra a remény, a felemelkedés lehetősége."
Forrás: Saját kútfő
Meglepetésemre kellemes csalódás ért az első részben. Még jelentősen nem hagytuk el a regények cselekményét (emlékeim szerint még a Sárkányok táncából láthattunk pár részt), viszont jelentek már meg újdonságok is, amelyeknek köszönhetően újra azt érezhettem, hogy meg tudok lepődni a sorozaton, nem csak azt várom, hogy az adott jelenet miként is lesz képernyőre álmodva. Azonban ahogy haladtunk előrébb, sajnos előjöttek az 5. évadra jellemző öncélú vérengzések és hiteltelen megoldások a cselekményben. A továbbiakban spoilerekkel folytatnám. Számtalan ilyen jelenetet ki lehet emelni a mostani részekből is. Például mennyire hihetetlen az, hogy a sokat látott és intrikában is otthonosan mozgó Roose Bolton nem lát át a fián és hagyja, hogy egy ölelés során csak úgy leszúrja? De az is hasonlóan hihetetlen volt, amikor a Homokkígyók csak úgy leszúrták a dorne-i herceget és annak katonáit. Azt meg már nem is említem, hogy különösebb sérülés nélkül Sansa és Theon túlélte a nagy ugrást. Ilyen téren a 8. rész bosszantott leginkább, ami szinte hemzsegett az olcsó megoldásoktól (ez alatt azt értem, hogy például Secret Circle szintű sorozatokban láttam utoljára ilyesmit: példa: Mormont és Dany elválása...) meg a hiteltelenségtől. Utóbbira jó példa Arya tesztje a vak lánnyal: nem bírom elhinni, hogy vérző hasi sérüléssel, ami a későbbiekben fel is szakad egy lány képes végigfutkározni a városon. Amit még felrónék hibának, az az önismétlés. Például Danynél többször visszaköszöntek olyan jelenetek, amelyeket már láttunk, de közben próbálták nagyon fennköltnek bemutatni az egészet - aha, csak másodjára meg harmadjára nem hiszi el az ember. Hasonló huzavonák voltak jellemzőek Királyvárra is idén: egyszer átcsábítják a Hithez Tomment, majd mégsem, majd újra... Egy idő után nem volt súlya az egésznek.
A negatívumok után jöjjön némi pozitív vélemény is a 6. évadról, mert szerencsére az is van. A feljebb leírt dühítő hibák ellenére azért akadtak olyan pillanatok, amiért megérte követni a Trónok harcát hétről hétre. Egyik a történetszálak összehúzása és azoknak a végkifejlet való terelése. Ahogy feljebb is írtam, ez sokszor logikátlan vagy olcsó megoldásokkal történt meg, de legalább megtörtént. Az 5. regénynél pont azt kifogásoltam, hogy nem érzem azt, hogy haladnánk is valamerre, és az ott megkezdett új POV-ok miatt azt mondom, hogy a 6. regényben is meglesz még ez az érzésem, addig a sorozatnál már két éve érzem, hogy lesz ennek vége is és reménykedhetek benne, hogy előbb-utóbb mindenkinek beteljesedik a sorsa. A sorsoknál jegyezném meg, hogy nem tudom, hogy fanservice miatt vagy Martin tanácsára, de rengeteg rajongói teória beigazolódni látszik, amit fanként jó is volt viszont látni a képernyőn. Kicsit igaz kiszámíthatóvá tett ez mindent, de nekem valahogy jól esett látni például az R+L=J-t vagy Ramsey önbeteljesedő halálát vagy a wildfire-t. Ezek mellett azért teljesen váratlan dolgokat is kaptunk, mint a Hold the door (Bran szálának köszönhetően több múltba tekintést is kaphattunk, ami csak jócskán hozzátett Westeros világához), a Tyrell-ház sorsa (még ha engem igazából idegesít is) vagy Lord Frey.
Összességében jócskán volt bosszúság a Trónok harca 6. évadával, de szerencsére látható, hogy a D&D páros Martin nélkül is tud meglepőt, a sorozat aranykorát idéző dolgokat összehozni - mint például az utolsó két epizód. Így lesz a pontszámom 7/10. Remélem, ez a tendencia folytatódik a következő, lezáró 13 részben is. Amit pedig még inkább remélek, hogy a Game of Thrones fog más csatornákat (de elég ha az HBO-t) inspirálni más remek fantasy történetek adaptálására. Például kéne már egy rendes Dragonlance feldolgozás, de Orson Scott Card művei közt is érdemes szétnézni, az viszont biztos, hogy egy Malazai bukottak sorozatra nagy szüksége lenne a világnak. Csak pár ötlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése