Ádám által vezetett színházlátogató csapatunk novemberben a Pesti Színházba látogatott el, hogy megnézze a Vénusz nercben című darabot. David Ives különös drámája osztatlan sikert aratott a mi köreinkben is, és értetlenkedve néztük a szinte üres nézőteret. Pedig ezt a darabot mindenképpen meg kell tekinteni. Miért is? A következő dolgok miatt.
Tartalom:
"Thomas, a pályakezdő rendező-drámaíró meghallgatást tart új darabjának főszerepére, mely az osztrák Leopold von Sacher-Masoch klasszikus erotikus regényének színpadi változata, a Vénusz nercben. A válogatásra jócskán megkésve érkezik Vanda, a vagány, látszólag teljesen szétszórt színésznő, és a két fiatal élete ebben a színházi helyzetben menthetetlenül összefonódik. Kiderül, hogy Vanda igazi, sugárzó tehetség, ráadásul sokkal többet tud a színházról és a férfilélekről, mint első pillanatban sejtenénk.A kortárs amerikai szerző egyik legújabb darabja szenvedélyes, mai történet két fiatal szerelméről, elgondolkodtató írás színházról, irodalomról és művészetről, és felkavaró, szemérmetlen vallomás férfi és nő állandó, lüktető harcáról, erotikus álmokról és túlfűtött vágyakról. Vanda és Thomas évődő, finoman érzéki, és olykor heves, szenvedélyes férfi-nő párbaja kiváló játéklehetőséget nyújt a Vígszínház fiatal tehetségeinek, Bata Évának és Telekes Péternek. "
Forrás: Port
Először is, remekül van kivitelezve. Egyrészt, minimalista: egy férfi és egy nő játssza el csupán a darabot. Ebből a szempontból, számomra, Beckettes volt a darab: két figura képvisel mindenkit. Ádámmal és Annával beszéltük is, hogy minden férfi szeretne kicsit Thomas lenni, és minden nő Vanda. De igazából minden férfi Thomas, és minden nő Vanda. Minden férfi vágyik egyfajta izgalmasabb szerelemre, ahol kiteljesítheti saját perverzióit, és minden nő vágyik arra, hogy fem fatale, ez esetben Vénusz lehessen, s szintén beteljesíthesse saját perverzióit.
És ez a mondanivaló (legalábbis ez a fajta értelmezés) olyan jól be van csomagolva. Először is, van itt egyfajta hypertext is a műben. A dráma A bundás Vénusz című német erotikus regényből indul ki: Thomas ugyanis ezt viszi színpadra, majd Vanda megjelenése után ketten el is játsszák - darab a darabban. A továbbiakban pedig résen kell lennie a nézőnek: dráma és valóság keveredik. Ez egyszerre szül komikus és elgondolkodtató párbeszédeket a darab során.
Ilyen jól színpadon ez a dráma nem működött volna a két remek színész nélkül. Bata Éva teljes átéléssel játszotta el Vandát. Nem volt vele probléma, pedig maga a szerepet el lehetett volna rontani túljátszással. Vanda sokszor közönséges, viszont mikor a szerepét játssza, teljesen megváltozik a személyisége. Ahhoz, hogy valaki képes legyen arra, hogy két ilyen eltérő szerepből ki-belépjen nagy tehetségre van szüksége. Bata Éva az én amatőr meglátásom szerint képes volt erre. Thomas karaktere is hasonlóan többfelé ágazó figura. A valós síkon egy kissé sznob és megkeseredett drámaíró, a darabban pedig az önmagát feladó férfi. Telekes Péter, Bata Évához hasonlóan ügyes lavíroz a különböző szerepekben, főleg a darab a darabban részben, de valahogy kissé súlytalanabb volt. Bár inkább a két figurát tartom az okának, nem a színészt: az alárendelt személy mindig kevésbé fajsúlyos, mint a dominánsabb.
Azt mondhatom el, hogy 2013-as évem legmeghatározóbb színház élménye a Vénusz nercben volt. Remek kivitelezés, elgondolkodtató mondanivaló és kiváló színészek. Mi kell még egy jó darabhoz? 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése