Othello, Macbeth, Rómeó és Júlia, Szentiván éji álom, Hamlet. Mindegyik ismerős cím, és mindannyian a nagy neves drámaíróra, William Shakespeare-re gondolunk. Ha visszagondolunk középiskolai tanulmányainkra, tudjuk, Shakespeare alacsony sorból emelkedett fel addig, hogy maga I. Erzsébet királynő udvarába is eljuthassanak művei. Lehet-e egy kesztyűkészítő fia ennyire tehetséges? Biztos, hogy a fennmaradt művek egy írótól származnak? Roland Emmerich a történelemnek eme pletykáját használta fel és eljátszadozott benne filmjében, A névtelenben.
Tartalom:
"A tizenhetedik századi Angliában, Erzsébet királynő uralkodása alatt az arisztokrácia erotikával és bűnnel teli világa az egyszerű intrikáktól kedzve a nagy ívű politikai játszmákig terjed. Oxford grófja, aki a társadalmi helyzetéből kifolyólag nem engedheti meg magának, hogy nyíltan elmondja véleményét, drámák és komédiák sorai közé rejti üzenetét, hogy a színpadról befolyásolja a politika alakulását. Felbérel egy drámaírót, hogy a neve alatt fussanak a művek, ám ő félelmében a Shakespeare nevű színésznek adja át a feladatot."
Forrás: Port
Akik otthon vannak a kortárs filmek és Hollywood világában, tudják, hogy Roland Emmerich eddig főleg katasztrófafilmekkel foglalkozott (pl. Holnapután vagy a 2012): ilyen perspektívából is mindenképpen érdekes A névtelen. És azt kell mondani, hogy Emmerich nem rossz a történelmi dráma műfajában sem, sőt. Egy szórakoztató, valamilyen szintű korrajzot, és intrikától sem mentes mozit várjon az, aki megnézi a filmet. A cselekmény több szálon fut, ami miatt kissé nehéz érteni a filmet, de a történet előrehaladtával minden szépen összeáll a néző számára. Mellesleg, ami nehezíti a megértést, hogy a casting során sajnos elég hasonló kinézetű színészeket sikerült összeválogatni, így nehéz megállapítani, hogy most ki melyik gróf is.
A castingtól eltekintve a kivitelezéssel sincs baj. A kosztümök korhűek, olyan, mintha elveszne az ember egy képes történelem könyvben. Történelmi hitelesség igaz nem mondható el magára a filmre, de a jelenetek így is, többségében, jól felépítettek: kellő dráma, felvezetés és építkezés (szóval ami kell egy jól működő jelenethez). Visszatérve a castingra, sajnos nagyon kiemelkedő alakítást nem tudok kiemelni: esetleg Rafe Spall, aki hihetően adta elő a ripacs nagyravágyó színészt, aki ugye Shakespeare volna.
A névtelen, összességében, egy jó film, egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Mitológiát próbál rombolni játék szintjén, miközben szórakoztat. 8/10-es Robert Emmerich történelmi drámája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése