500 nap nyár

A fiú és a lány találkoznak, egymásba szeretnek, és összejönnek. Ez a receptje egy átlagos romantikus filmnek. Kissé unalmas klísé, de még mindig könnyen fogyasztható. Marc Webb 500 nap nyár című filmje szintén egy fiú és egy lány történetét meséli el, ahol a fiú és a lány találkozik, a fiú beleszeret a lányba, de a lány ő belé nem. Mindjárt más a romantikus film fekvése. 

Tartalom:

"A bájos Summer kiadja Tom útját. Ötszáz napot töltöttek együtt, a fiatalember azóta is képtelen felfogni, hogy a felhőtlen boldogságtól hogyan fajulhattak idáig a dolgok. A lány pedig nem érti, hogy a fiú mit nem ért ezen: ő nem vágyott sem házasságra, sem tartós kapcsolatra, számára pusztán csak egy hosszúra nyúlt kaland volt mindez. Tom megpróbálja végiggondolni a múltat, elemezni az együtt töltött időt, hátha megtalálja a szakítás okát, hol követett el hibát. Felidézi találkozásukat, amikor Summer belibbent az irodába, és ő első pillantásra fülig beleszeretett."

Forrás: Port

Őszintén bevallva, én nem szeretem a romantikus filmeket pont azért, mert sablonosak. És pont amiatt tetszett a 500 days of Summer, mert nem hétköznapi romantikus történet. Bátorsága van ahhoz, hogy a prológus figyelmeztetése ellenére is elringassa a nézőt abba a hitbe, hogy itt bizony boldog vég lesz, miközben nem. És ennek tudata (hogy közeleg a tragikus vég) kíméletlenül csap le. És miként éri el ezt egy film? Rengeteg ötletes technikával és persze Joseph-Gordon-Levitt játékával, na és zenékkel. Először is, a történet nem időrendi sorrendben halad, nem lineáris, hanem kevert. A rózsaszín szemüveg állapot után azonnal következhet a teljes levertség is. Az érzelmi ellentétek kifejezésére még használtak osztott képernyőt (expectation-reality eloszlás, konkrétan), ami még inkább fokozta a kontrasztot a két érzelmi állapot között. 

A már említett betétdalok szintén jól kifejezik főhősünk érzéseit. Hanyagolja a történet a szokásos slágerdalokat, inkább más stílushoz nyúl, letisztultabbá. Mint például Regina Spektor Us és Hero száma, vagy Hall & Oates You make my dreams száma, amire szinte egy musicales jelenetet komponáltak egy csipetnyi Disney-beütéssel. 

Végül de nem utolsó sorban a színészek is nagyban hozzájárulnak az érzelmek átadásához, és ahhoz is, hogy szórakoztató is legyen a történet. Joseph Gordo-Levitt szerethető Tomként hisz nagyon jól áll neki ez a tragikus hősszerelemes szerep. Jól mutat Zooey Deschanel mellett és konkrétan ez adja az egésznek a savát-borsát. Hogy olyan jó elnézni ahogy az Ikeában játszanak, a parkban péniszt kiabálnak stb. Szóval, imádni valóak a végkimenetel ellenére is.

Ha a jövőben megkérdezik, hogy melyik a kedvenc romantikus filmem, akkor mindenképpen az 500 nap nyarat fogom mondani. Ötletes, nem hétköznapi, szórakoztató és drámai. Szóval jó film, 10/10.