2012. július 20., péntek

A vonaldiagram

by Chibi Zsó on július 20, 2012

Vannak a vonaldiagramok, amelyek egyszer felfelé ívelnek, máskor pedig lefelé. Azt tudom mondani, hogy a Supernatural, azaz az Odaát 7. évada is egy vonaldiagram: egyszer nagyon jó epizódot láthatunk, máskor pedig egy rém unalmasat.

Tartalom:

"Castiel talán nem is sejtette, hogy miféle bajt hoz a világra tettével. A Purgatórium kinyitásával kiszabadultak a szörnyek szörnyei, a titokzatos leviatánok. Emberi alakot vesznek fel, céljuk ismeretlen, nem fog rajtuk sem a puskagolyó, sem a mágikus fegyverek, és erejük forrása nem más, mint az emberi hús; ezúttal legyőzhetetlen ellenfélbe gabalyodtak a testvérek. Kezdetét veszi egy macska-egér játszma a Winchesterék és a leviatánok vezére, Dick Roman között."

Tartalom: Saját kútfő

Brace yourself, spoilers are coming! Ne olvassa innen tovább az, aki még nem nézte végig. Köszöntem.

Pedig volt spiritusz ebben az évadban. Az első részek elég magasra tették a lécet. Kiszámíthatatlanság jellemezte, meghökkentő jelenetek és fordulatok, mint a sorozat csúcsán. Aztán megint ugyanazt éreztem, mint a hatodik évadnál: a készítőknek fogalmuk sincs arról, hogy merre vigyék a kitalált főszálat, így inkább minden hétre kaptunk szörnyeket. Az adott epizód vagy egész jó volt, vagy olyan átlagos, de sokszor unalmas néhány elég bizarr ötlettel megtűzdelve. Amin leginkább megütköztem, amikor Deannek lett egy lánya... Számomra az volt a sorozat mélypontja. Jó, a Sam megházasodik is elég furcsa volt számomra a sorozat világában, de ott legalább sikerült egy humoros hangulatot megütni, de az amazonos részben nem, és nem is igen akartak. Komolyan gondolták, hogy Deannek gyereke lett... Szerencsére több ehhez hasonló momentum nem volt, viszont voltak még nevetséges dolgok. Például a bohócos részt is kicsit ilyennek éreztem, bár nevetni lehetett még rajta. De a későbbiekben Castiel őrültsége nem annyira derített mosolyra, inkább úgy éreztem, hogy így teljesen leépítettek egy szerethető és jó karaktert. Az évad további hibája, hogy az írók már csak önmagukat ismétlik, ugyanazok a megoldások és momentumok jönnek elő újra és újra, mint megoldások. Csavaros fordulatot a The Girl with the dungeons and dragons tattoo részben láthattunk, a többi eléggé kitalálható volt a veterán nézőnek.
Mivel nem igen törődtek a főszállal, a leviatánokkal, így a legvégére egy elég lapos finálét kaptunk. Kiderül persze minden, a motivációk (evés), a mód (szerek), de igazából többet is ki lehetett volna hozni a szörnyekből, ha már olyan legyőzhetetlennek lettek beharangozva. Szóval, történet tekintetében eléggé gyenge volt ez az évad. A cliffhanger kicsit érdekesnek mutatkozik (Dean és Castiel a Purgatóriumba került), de az utóbbi két évadból tanulva nem igen lesznek nagy elvárásaim.

Kivitelezésben nem sokat változott a sorozat az előző évadokhoz képest. A nyitóklip most jól sikerült, remek sejtelmes hangulatot teremtett az epizód előtt. Ami megint fájó pont, hogy nem sok zenebetét volt a sorozatban, csak a vége felé, és persze Carry on My Wayward Son nem maradhatott el. A színészek hozták a szokott figurát, akit viszont kiemelnék az a Lucifert alakító Mark Pellegrino. Teljes beleéléssel játssza az ördögöt, mintha most többször meg is idézte volna az irodalmi hagyományokból ismert sátán alakot, ami még érdekesebbé tette a jeleneteit. Továbbá a Dick Romant játszó James Patrick Stuart tökéletesen hozta a tenyérbe mászó fő gonoszt, ahhoz képest, hogy ezelőtt inkább komédiákban játszott meg szinkronszínészkedett.
Szóval a megszokott formával jelentkeztek Winchesterék, csak sajnos most a remekül megírt történet maradt el. Így csak 6/10 megint ez az évad, nem lett sokkal jobb, mint a 6. Elvileg, még lesz 8. évad, kérdés, hogy megmentik-e a sorozatot, vagy hagyják, hogy kifáradva bukjon el. Októberben kiderül.

Legjobb epizódok (szerintem):