Antigané

A Mondoconok gyakori látogatójaként, ahol nagyon sok gamerrel találkozni, és helyet kap a Leage of Legends is egy külön épületben, úgy érzem, a videójátékok virágkorát éljük. Az elmúlt évek nagy neveit, mint az Assasin's Creedet, Witchert vagy a Dragon Age-t kipróbálva érthető is az a nagyobb figyelem, ami mostanában körbeveszi ezeket a brandeket (azelőtt azt éreztem, inkább csak egy szűk réteghez tartoztak a game-k). A mai játékokkal szinte teljesen részesei lehetünk a történetnek, amibe bőven bele is szólhatunk, és saját személyiségünkkel és gondolkodásunkkal befolyásolhatunk. Valljuk be, ki nem szeretne mindenfélét csinálni biztonságos keretek között? Egy olyan környezetben, ahol morális és egyéb korlátainktól megszabadulhatunk? Ebből a vágyból indulhattak el 1973-ban a Feltámad a vadnyugat (Westworld) film készítői is, és a fent leírt vágyunkhoz nyúlt Jonathan Nolan és stábja is, akik elhozták a Westworld sorozatot október 2-án az HBO képernyőjére. 

Forrás: Port

A Westworldöt sokan hasonlítják a Losthoz, ami a történet felépítését tekintve jogos. Nagyon lassan építkezik, sokszor a főcímben látható épülő host jut róla eszembe: a dolgok csak apránként kerülnek a helyükre, viszont a készítők végig tudják, hogy melyik elem hová és miért fog kerülni. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy a néző is tudni fogja a miérteket. Az 1. évadon tökéletesen végig lehet követni a fent leírt koncepciót: az 1. rész, amit inkább egyfajta alapozásnak lehetett tekinteni (megismertük a főbb szálakat és szereplőket, és persze a parkot), de mégis annyi kérdést tett fel, hogy akaratlanul is beindítja a nézőben a teóriagyártást, hogy így jusson válaszokhoz a kövekező epizód előtt. Be kell vallanom, először egy fokozaosan felépített robotlázadást vártam, ahol a mesterséges lényekkel való azonosulás (számomra annyira élethűek a karakterek, hogy nem tudnak nem érdekelni annak ellenére se, hogy nem emberek) azért megnehezíti az emberek pártolását és több drámaiságot ad az egész cselekménynek. Szerencsére a Westworld teljesen mássá fejlődött. Spoilereket kerülendő annyit írnék csak, hogy sok történetszállal és idősíkkal operált a sorozat, ami rengeteg témát és "story line"-t hozott az egész cselekménybe. Ennek feldolgozásához kicsit nagyobb koncentrációra volt szükség, de ha az ember nagyon figyelmesen követte a Westworldöt, és mindent észben tartott, akkor kapott egy korrekt sorozatot. Azonban az egyik hibája - számomra mindenképpen - itt rejlik. Hetente kaptunk új részeket és ez a forma egy olyan összetett és összefüggő sorozat esetén, mint a Westworld nem túl szerencsés. Viszont némelyik fordulat talán a néző feledékenysége miatt tud ütni (kérdés, jó-e az, ha a showrunner erre épít?).

Ami pedig magát a történetet illeti: Tetszett a Westworld, volt sok agyalnivaló (mondjuk jó tanács: csak kiüresedett fejjel nézzétek, mert a teóriák elég könnyen bejönnek, azaz sokszor szájbarágós a mesélés), de mégsem volt teljesen kerek az évad. Nem a megválaszolatlan kérdések zavarnak (2018-ben várható a következő évad, szóval még minden megoldódhat), hanem az apróbb hiteltelenségek. Akadtak szerencsére olyan furcsaságok, melyekre később volt válasz (pl. Elsie eltűnése), de sajnos több volt a nehezen elfogadható. Innentől spoilerekkel folytatnám! Egyik, amin a mai napig nem tudok túllendülni, az Maeve lázadása. Teljesen hihetetlen és a parknak a szabályait figyelembe véve elképzelhetetlen, hogy csak így egyszerűen rávegyen két dolgozót, hogy úgy táncoljanak, ahogy ő, a robot fütyül. Hasonlóan kidolgozatlannak éreztem a Charlotte-s vonalat. Nagyon látványosan lépett be a történetbe (főleg, hogy rendesen pofára ejtette a sorozat talán legirritálóbb figuráját, Sizemore-t), de hogy konkrétan miért (végül is ez azért kiderül az évad vége felé) és milyen érzelmi indíttatásból akarja eltávolítani a Westworld megálmodóját, Fordot a posztjáról, végig súlytalan marad, még annak ellenére is, hogy az utolsó epizódokban igyekeztek Charlotte-t előtérbe helyezni és többször is szembe állítani Forddal. Nem volt konkrét felvezetése ennek a vonalnak, így Maeve ad hoc hatalomátvételéhez hasonlóan Charlotte is súlytalan maradt.

Apró bosszúságokat leszámítva a Westworld talán a múlt év legjobb science fiction sorozata. Új témákat nem hoz be a műfajba, de mégis képes más perspektívába helyezni a robot kérdését (hová fejlődhetnek és ha öntudatra ébredtek, hogyan kezeljük őket), továbbá remek fricskát mutat a szórakoztatóiparnak (részletesebben nem tértem ki a bejegyzésben erre, de itt bővebben írok róla). Ha a történet nem is tökéletes, a színészekért (Anthony Hopkins még mindig szenzációs színész, itt többször is bizonyítja) és a mesteri kivitelezésért érdemes próbát tenni vele. Nekem egy 8/10-es élmény volt: erősen kezdett, aztán előjöttek szépen a hibái. Utóbbiakat remélem a következő évadra kiküszöböli. 

A nők sorsa egy bizonyos szempontból mindig érdekes, hisz a társadalmi sztereotípia, hogy egy nő gyenge, egy férfi segítsége nélkül nehezen jut előre bármiben is. Persze, ez a kép kezd már megkopni, a nemek szerepei jócskán átalakultak az elmúlt századokhoz képest. Viszont a Nagy világválság, azaz a The Great Depression (vagy Jazz Ages) idején egy nő számára még nehezebb feladat volt megküzdeni a világgal. Így kezdődik Mildred Pierce története (amely James M. Cain regényének adaptációja, és Kertész Mihály azonos című film noirjának a remake-je).

Tartalom:

Forrás: Port.hu

A néző ezzel a felvezetéssel igencsak be van csapva. Mildred Pierce története nem a nő függetlenségéről, felemelkedéséről szól, ahogy azt várná az ember (ahogyan azt vártam az egész történettől). A sorozat Mildredről szól, ahogy a címből triviálisan ki is derül. Mondhatjuk azt is, hogy az ő két életéről: üzleti és családi. A cselekmény kezdete után mindkettő romokban hever, de Mildred kezébe veszi sorsát, és megpróbál felemelkedni a munkavilágában. És mikor ez sikerül, kezdődnek otthon a gondok, ismét. Jó ötlet ez a kontraszt Mildred életében, de persze nem ez adja az igazi esszenciáját az egész történetnek. Hanem a szereplők, és tetteik, de leginkább Veda, Mildred idősebbik lánya. Az anya és lánya kapcsolata szerintem a sorozat legérdekesebb momentuma, sőt igazából az mondható el, hogy ez lendíti előre a történtet, kettejük kapcsolata tartogatja a fordulatot, a katarzist. Talán az is megkockáztatható, hogy róluk szól a történet. Hosszan lehetne mesélni a kettejük között húzódó viszonyról, és elmélkedni azon, hogy vajon Mildred mennyire hibás abban, hogy mi lett Vedából? Továbbá az is kérdés, hogy maga az anya is olyan, mint a lánya? (szerintem igen) A kettejük között lévő hasonlóság ölte meg köztük az amúgy biztonságot jelentő szülő-gyermek kapcsolatot (mindkettőjük bármit képes feláldozni céljuk elérésének érdekében), vagy Mildred naivsága az oka ennek és hagyta, hogy lánya játsszon vele? Valahol az összes tényező közre játszott abban, hogy az legyen a végkifejlet, ami lett: ez adja a sorozat mélységét, sokrétűségét. Mellesleg megjegyezném, hogy ilyen összetett szereplők életre keltése igazán tehetséges színészek nélkül lehetetlen. Kate Winslet (Titanicból ismert) a főszerepért többek között a Golden Globe-ot is elnyerte, Evan Rachel Wood (True Bloodból ismerhetik sokan, talán vagy A pankrátorból) szintén több jelölést kapott. Nos, általában a díjak nem mondanak semmit, nem azok mérik a művészek teljesítményeit, de itt azért úgy hiszem megérdemeltek voltak az elismerések (bár Evan Rachel Wood megérdemelte volna a mellékszerepért járó Emmy-t vagy Globe-t).

Ha az HBO-ról van szó, akkor nem lehet kételkedni a sorozat kivitelezésének minőségében. A '30-as évekbeli vidéki amerikai kisváros jelenik meg előttünk, a tipikus amerikai családok mindennapjai az első részben és mindez úgy, hogy a nem amerikai néző (vagyis mi) nem érzi azt, hogy "ez annyira idegesítően amerikai". Hiteles ruhák (kosztümök) és díszletek: számomra visszaadták a képekről és fekete-fehér filmfelvételekből ismert kort. Ami érdekesség volt a korábrázolásában, hogy a világválságról nem sok szó esett, csak Mildred említette párszor munkakeresése során: lényeg, nem arra került a hangsúly, hanem a családdal történt eseményeken.

Visszagondolva Mildred Pierce-re: volt egyáltalán rossz dolog benne? Esetleg a lassú történetmesélés, de a történet végkibontakozása, a szereplők közötti kapcsolatok miatt talán ez megbocsátható. A történet, szereplők, kivitelezés rendben van, nem is kell többet hozzátenni hozzá: 9/10.