Antigané

Egy előkarácsonyi buliban beszélgettünk egy lánnyal arról, hogy a sorozat vagy a film jobb-e? Ő a sorozat mellé rakta le a voksát, én akkor azt mondtam, hogy majdha teljes egészében láttam, akkor nyilatkozok. Most már egyetértek az említett lánnyal, de azért a filmet is védeném néhány ponton. 

Olyan szempontból mindenképpen jobb a sorozat Mark Steven Johnson művénél, hogy több idő jut szinte mindenre. Igaz, a filmben is megismerjük Matthew Murdock hátterét, hogy ezzel érthetővé váljanak a képességei és persze a motivációi (miért is lesz önjelölt igazságosztó, azaz vigilante), de a sorozatban a történet előrehaladtával Matthew egy fantasztikusan mélységű karakterré válik, miközben Ben Afleck Daredevilje egy morálisan szimpatikus figura marad csak, aki közben hihetetlenül ügyes hős. Ugyanez mondható el Wilson Fiskről is. A hosszabb időnek köszönhetően Fisk talán Matthewnál is sokkal összetettebb karakterré válik, akit amúgy Vincent D'Onofrio fantasztikusan alakít. Egyrészt betekintést láthatunk abba, hogy miként is rángatja a szálakat Hell's Kitchenben, amitől egy zseni benyomását kelti, másrészt pedig egy érzékeny embert is megismerünk igen komoly traumákkal a háta mögött. Ez a kettősség alig található meg a filmbéli Fiskben, talán csak sejteni lehet róla a bűnözőzseni mivoltját. Mellettük pedig a mellékszereplők is, mint Karen, Foggy és Claire is kibontakozhat. 

A hosszabb játékidő nem csak a karaktereknek, de a cselekménynek is jót tett. A Daredevil (2003) filmben is kapunk egy jó kis történetet, de az én ízlésemnek valahogy túlságosan gyorstempójú és zsúfolt volt az 103 percben. Mondhatni, csak egy kis kóstolót kaptunk Matthew világából. Továbbá azt is éreztem a filmnél, hogy nincs a súlya és motivációja a szereplők cselekedeteinek. Ez szerencsére a sorozatban teljesen fordítva van: minden fokozatosan fel van építve, és még ha nem is az elején, de a végén értelmet nyer minden. Ezzel az egész történt megfontolttá és nagyon izgalmassá válik, és persze gondolkodtat is. Mi is fog történni? Majd a következő részben meglátod - mert persze cliffhangerekből sincs hiány. 

A bejegyzés vége felé azonban a film javairól is legyen szó, amik először (nekem mindenképpen) hiányoztak a sorozatból. Egyik Matthew látásának vizuális ábrázolása. Habár több, mint íz éves a film, de még mai szemmel is jól néz ki. A sorozatból a legelején nekem valahogy hiányzott ez az ábrázolás, inkább hangokkal érzékeltettek valamit abból, ahogy Matthew látja a világot. Az 1. évad fényében már azt tudom mondani, hogy ez így volt jó, ez az ábrázolás illik az egész Daredevil (2015) nyers világához. Még Elektrát hiányoltam, de talán jobb is, hogy később jön Matthew mellé. 

Összességében, igen, a Daredevilből a sorozat a jobb. Remekül felépített karakterek, izgalmas történet és egy nyers, de kiforrott világ: röviden ennyivel jellemezném. 9/10, mert kicsit lassan indult, de nem hagyom ki a 2. évadot. 

Valószínűleg nem mindennapi sorozat az, ahol az első részben alsónadrágban látjuk először a főhőst: ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól indul az egész, biztos, hogy nem felejti el a néző egyhamar. Természetesen nem hagynak minket ez előtt a fura szitu előtt, ugrunk egyet időben és megtudjuk, hogy ez a kopasz alak gatyában hogy is jutott oda, ahová. Itt, kicsit nekem visszavett a történet a tempójából, de legalább kaptunk egy képet a főhős (nevezzük nevén végre), Walter életéről és személyével, ami az első 8 rész alatt is már jelentős változásokon megy át, és fog később is. Ahogy a fenti leírásban is olvasható, Walter eddig a példás amerikai állampolgár életét élte a maga szerény módján szerető családja körében amíg, ki nem derült, hogy végső stádiumú rákban szenved. Hard times, hard decisions, azaz a nehéz idők nehéz döntésekhez vezetnek (mondjuk így) és nincs ez másként a BD-ben sem: a családja érdekében Walter a könnyebbnek, de ahogy az később kiderül, a nehezebb utat választja, drogkereskedőnek áll, hogy biztos anyagiháttérrel hagyhassa itt családját. Furcsa döntésnek tűnik, viszont tükrözi az egész sorozat hangulatát, amire nehéz megfelelő szót találni. Talán az abszurd, a keserédes tudná leírni, de a tragikomikus a legtalálóbb. 

A BD-ben leginkább ez a kettős természet fogott meg: egyszerre lehet rajta nevetni és sírni (és természetesen izgulni is). Walter és a hozzácsapodó (vagy felszedett :)) Jesse nagyon nevetséges páros és rengeteg jó, már-már ikonikus pillanatot köszönhetünk kettősüknek (pl. Emilio és Krazy 8 ügy). Emellett a sorozat nagyon komoly drámai jeleneteket tartalmaz, amikben ott lüktetnek az őszinte, tiszta emberi érzések (szorongás, aggodalom és sorolhatnám a végtelenségig). Őszintén, ezek a jelenetek annyira őszinték és erősek, hogy egy év után sem tudtam folytatni a sorozatot. Nem olvastam utána, hogy Walterék drámájához miből merítettek (gondolok itt esetleg az írók vagy ismerőseik saját tapasztalataira), de hitelesre sikeredett a rákos beteg és annak családjának kálváriája, nagyon hitelesre. Nincs benne manír, se túlcsöpögés, úgy van ábrázolva, amilyen. Saját tapasztalat. 

Emellett az egyre érdekesebb fordulatokat vevő történetet sem szabad szó nélkül hagyni: minden részben volt izgulni való és az elejét leszámítva egy se nem túl gyors, se nem túl lassú tempóban haladtunk a finálé felé. Engem mindig meg tudott lepni. 

Összegzésként azt tudom mondani, hogy a Breaking Bad az első évad alapján is kihagyhatatlan sorozat. Kellőképpen elborult, de emberi is. Kicsit nehezen indul az eleje, de utána nincs megállás: 9/10. Remélem, nekem is lesz erőm a folytatáshoz, mert hiányzik Walter és Jesse meg a meth főzés.