Antigané

Még ma is tart az a trend a magyar olvasóközönségben, hogy magyar szerzőtől nem igen olvasnak el könyvet. Pedig érdemes, találni is lehet remek darabokat a szép és szórakoztatóirodalomban egyaránt. Így próbáltam szerencsét Ta-mia Sansa első regényével, a Sötét Hórusszal.

Tartalom:

"Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik.
A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó, önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll…
A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…"

Eddig nem igen olvastam sci-fit. Sansa a könyvével rávezetett arra, hogy ideje jobban beleásnom magam.
Magáról a Sötét Hóruszról. Rövidecske a könyv (266 oldal), és ezt leginkább a vége felé éreztem. Számomra olyan gyorsan megoldódtak az események. Pedig Nekthi kinevezésééig nagyon szépen építkezett a történet, fokozatosan bontotta le Sansa a történet alaphelyzetét egészen a végső káoszig. Érezni lehetett a feszültséget, ahogy az eddig biztosnak tudott világ lassan, de egyenes úton van a pusztulás felé. És ez a bizsergető feszültség magával rántja az olvasót, szinte letehetetlenné teszi a könyvet.
 Másik rossz dolog, amit még mondani tudok, az az eleje. A rengeteg szereplőt nehéz volt elhelyezni, a különböző színhelyekhez kapcsolni. Nekem leginkább az volt a zavaró, hogy a szereplők egyszer a kereszt, majd a vezetéknevükön voltak megszólítva. Esetleg egy szereplőlista sokat segített volna a könyvben.
Ezen a két dolgon kívül több kifogásolnivalóm nincsen. Logikusan felépített világ, könnyen el lehetett benne merülni, a szereplők is kedvelhetőek, karakteresek, még a kevésbé fontosak is. Az egyiptomi mitológia felhasználásért meg külön piros pont jár, mert ritkán találkozok vele könyvekben, pedig én nagyon szeretem az ókori Egyiptomot. :) És a történet is lekötött, természetesen. Ahogy fentebb is írtam, egy jó tempóban építkező sztori, ami kellően izgalomban tartja az olvasót.

Összegezve, a Sötét Hórusz 8/10-es könyv. Első könyvnek nagyon, de nagyon erős, kedvet csinál a szerző további műveihez. Egy-két hibája van csak, de kárpótol érte a jól kidolgozott világ és szereplők. All zusammen, kíváncsi leszek Sansa további műveire, az biztos. :)

Féljen minden internetező, hiszen támad a 9Gagen és a Tumblr-ön a The Avangers, azaz a Bosszúállók. A hype-áradat megállíthatatlan, TE sem menekülhetsz! Tényleg nem. Még én sem tudtam elkerülni, hála egyik legdrágább szaktársamnak, Lindának (nem haragszom!!! ne értsd félre!).

Tartalom:

"Nemsokára olyan nagyszabású kasszasikerek folytatódnak, mint a Vasember, A hihetetlen Hulk, a Vasember 2., a Thor és az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, méghozzá egyetlen filmbe sűrítve. A The Avengers - Bosszúállókban olyan szuperhőscsapat áll össze, melyet korábban soha nem láthattunk még együtt mozivásznon.
Egy váratlan ellenfél tűnik fel a színen, aki minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a Földre, ezért Nick Fury (Samuel L. Jackson), a S.H.I.E.L.D. névre hallgató nemzetközi békefenntartó ügynökség vezetője azon kapja magát, hogy sürgősen szüksége van egy csapatra, amely visszarántja a bolygót a katasztrófa széléről. Ezért kezdetét vesz a Föld körüli toborzás - kizárólag szuperhősöket keresnek!"

Forrás: Port.hu

 Őszintén, nem követtem nyomon az elmúlt évek Marvel filmjeit. Gyerekként néztem a rajzfilmeket, főleg az X-ment meg a Pókembert, később még láttam a Pókember és Hulk filmeket, és persze a kezdeti X-meneseket, de aztán abbamaradt. Vasemberről és Thorról lemaradtam, Amerika kapitányáról meg csak hallottam, a Fekete özvegyről és Sólyomról nem is tudtam (mármint a karakterekről). Ilyen előismeretekkel be lehet ülni a filmre, ahol ez a sok szuperhős egyesül, de ajánlott ismerni az előzmény filmeket is. 

Maga a történet nem bonyolult, egyszerű a recept: van egy fő köcsög gonosz, akit a hősöknek le kell győzni. Sok küzdelem, és épület rombolás, de végül eljön a világbéke és a harmónia. Szóval az emberiség kezdete óta ismert epikus mesét ismerhetünk meg. Ami érdekes a The Avengersben, hogy itt több hős küzd: igaz, ilyen darabokat is ismerünk (például Fantastic Four), de visszagondolva a forrás műfajokra, a mítoszokra, akkor kissé szokatlan. 

A sok főszereplő előnyére is válhat egy filmnek, hisz minden néző megtalálja az ő kedvencét, de rengeteg veszélyt is rejt. A készítők akaratlanul is be akarnak mutatni mindenkit, mindenkivel szeretnének foglalkozni, viszont mégsem sikerül nekik. Ezt a hibát Bosszúállók során is észrevettem. Például Hulk szálat fölöslegesnek éreztem, első átváltozását bele sem tettem volna. Fekete Özvegy és Sólyom múltjáról sem sok minden derült ki, ami nem ártott volna, mivel ő nekik nincs (még) külön filmjük: emiatt őket is fölöslegesnek éreztem a főcselekmény szempontjából. Ebben a filmben maga Thor se volt az a karakteres figura, mint ahogy vártam. Középpontban Vasember és Amerika kapitánya volt, de leginkább a jellemükből fakadó különbségek miatt. Stark a közkedvelt szarkasztikus figura, Captian America pedig a kötelességtudó katona. Ügyeletes rossz fiúval, Lokival sem voltak különösen bajok, az a tipikus öntelt, narcisztikus ripacs, akit nem lehet utálni, hiába áll a rossz oldalon.

 Ami nagy hangsúlyt kapott a filmben, az a látványvilág. A 3D-s vetítés megérte a pénzét, mert a filmben nagyon ki is használták a technikát. Képedbe repültek az űrlények, a lövedékek, a nyilak, előtted mozogtak a színészek. A jól kihasznált technikához még társultak a szépen kivitelezett effektek, a tökéletesre CGI-zett tájképek. Amit a XXI. századi moziba járó ingerküszöbe igényel.

A kivitelezéshez tartozik még (szerintem) a casting is. Eléggé ismert színészeket láthattunk a vásznon, mint például Robert Downey Jr. és Tom Hiddleston. A színészek nem estek ki a szerepükből, nem is ripacskodtak, hozták a már ismert figurákat, ahogyan azt azelőtt is tették, vagy ahogy elvárták. Legjobban Downey élvezte a szerepet, az ilyen szarkasztikus figurák tökéletesen illenek hozzá. 

A zene! AC/DC, Race Against és egyéb remek slágerek szóltak. Feldobták a jeleneteket.

Összegezve, a The Avengers egy tipikus hollywood-i film sok akcióval és megkapó látványvilággal. Azért azt kell mondanom, hogy a jobbik fajtából származik, mert nem éreztem azt, hogy a készítők buta, popcorn-zabáló zombiknak néznék a közönséget. Voltak itt ötletes poénok is, a karakterek tényleg szerethetőek voltak. Én egy 7/10-es pontot adok rá, mivel úgy gondolom hiába jó kis film, egyszer elég megnézni.