A filmet még anno Annától kaptam, de egy év múltán jutott csak rá időm. Nem rossz film, Brad Pitt eyecandy, a mondanivaló nagyon is tetszetős, de eléggé rétestésztára sikeredett a film, Oscar-jelölések ide vagy oda.
Tartalom:
Nem mindennapi életet él Benjamin Button. Nyolcvan esztendősen született, az idő múlásával pedig egyre fiatalabb lesz. Bár fordított életpályát fut be, egyetlen dologban nagyon is hasonlít a hétköznapi emberekhez: ő sem képes megállítani az időt. Button 1918-ban látja meg a napvilágot New Orleansban, az első világháború befejezésének pillanatában, nevelőszülőknél nő fel, és hosszú élete egészen a huszonegyedik századig tart. A világ számos helyén megfordul, miközben felfedezi és elveszti a szerelmet, megtapasztalja a boldogságot és a szomorúságot.
Forrás: Port.hu
Egy élettörténetet kapunk, ami részben előre halad, részben pedig visszafelé. Ezen kívül bármelyik ember élete is lehet Benjaminé, de leginkább nagyszüleinkké.
A történet mesélés érdekesen indul: egy lányt és haldokló anyját látunk, akinek az az utolsó kívánsága, hogy leánya olvasson fel egy naplót. Ebből a könyvből ismerjük meg Benjamin Button, az egyszerű polgár életét, aki 80 évesen születik. Fiatalodása során tapasztal, ahogy mások is: megtanul járni, kupiba megy, dolgozik, ízelítőt kap a háborúból és persze szerelmes lesz, majd lassan leépül (gyerek lesz) és meghal. A film nagy része Benjamin szerelmi életére épül, főleg Daisyvel való életére. Tele van csodás momentumokkal, szívszorító vagy megmosolyogtató történésekkel, elég is lett volna ez egy filmhez, de nem 3 órás alkotáshoz. Hiába van ott Ben átka, ilyen hosszan nem tud lekötni, szép mondanivaló ide vagy oda. Túl jó ötlet ez a visszafele öregedés és nem igen használták ki a filmben. Ben kezdettől fogva természetesen kezeli azt, hogy ő ilyen, ami elképzelhető, de nem gondolkodik el rajta, hogy valami nem stimmel vele, legalábbis kezdetekben nem. Továbbá az emberek szerintem túl jószívűen fogadták főhősünk helyzetét. A valóságban minimum a gyerekek cikiznék. Így nem tűnt volna annyira Hollywood-inak Ben élete, hanem életszerű életnek, esetleg.
A történet mesélés érdekesen indul: egy lányt és haldokló anyját látunk, akinek az az utolsó kívánsága, hogy leánya olvasson fel egy naplót. Ebből a könyvből ismerjük meg Benjamin Button, az egyszerű polgár életét, aki 80 évesen születik. Fiatalodása során tapasztal, ahogy mások is: megtanul járni, kupiba megy, dolgozik, ízelítőt kap a háborúból és persze szerelmes lesz, majd lassan leépül (gyerek lesz) és meghal. A film nagy része Benjamin szerelmi életére épül, főleg Daisyvel való életére. Tele van csodás momentumokkal, szívszorító vagy megmosolyogtató történésekkel, elég is lett volna ez egy filmhez, de nem 3 órás alkotáshoz. Hiába van ott Ben átka, ilyen hosszan nem tud lekötni, szép mondanivaló ide vagy oda. Túl jó ötlet ez a visszafele öregedés és nem igen használták ki a filmben. Ben kezdettől fogva természetesen kezeli azt, hogy ő ilyen, ami elképzelhető, de nem gondolkodik el rajta, hogy valami nem stimmel vele, legalábbis kezdetekben nem. Továbbá az emberek szerintem túl jószívűen fogadták főhősünk helyzetét. A valóságban minimum a gyerekek cikiznék. Így nem tűnt volna annyira Hollywood-inak Ben élete, hanem életszerű életnek, esetleg.
Hiába rózsaszínes a történet, azért komoly mondanivalót hordoz magában. Végig foglalkoztatott, hogy Benjamin mit érezhet, hogyan érezhet az átkával kapcsolatban. Próbáltam figyelni az ő karakterét alakító színészeken, hogy ki mennyire tudja visszaadni a Benjaminban lakó gyereket, tinédzsert, fiatal felnőttet. Az idősebb színészeknek ez sikerült, viszont mikor Brad Pitthez értünk, valahogy elveszett Ben varázsa.
A főhős különös helyzetén kívül még elpuffantanak néhány Hollywood-i klisét (szerelemben a boldogság; a család a minden), de megjelenik egy érdekes dolog is az idős Daisynél: mennyi mindent szalasztunk el az életben. És tényleg! Közhely, de gondolkodjatok csak el rajta egy kicsit...
A főhős különös helyzetén kívül még elpuffantanak néhány Hollywood-i klisét (szerelemben a boldogság; a család a minden), de megjelenik egy érdekes dolog is az idős Daisynél: mennyi mindent szalasztunk el az életben. És tényleg! Közhely, de gondolkodjatok csak el rajta egy kicsit...
A felsorolt dolgokon kívül rendben volt a film, szép volt, nyugodt színvilág és fények, háttérzene is okés, de hihetetlenül hosszú, még mindig. Számomra 6,5/10 a film :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése