A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kanadai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kanadai. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 21., csütörtök

Alias Grace

december 21, 2017 0 Comments

A rendszeres blogolvasók tudhatják, mennyire szeretem Margaret Atwoodot, de a kevésbé felkészülteknek elég elolvasniuk A szolgálólány meséjéhez írt litániámat. Így nem is volt kérdés, hogy az írónő egy másik regényéből, az Alias Grace-ből készült adaptációja azonnali várólistás sorozat, és amint elérhetővé vált Netflixen, neki is kezdtem. 

Tartalom:
"Grace Marks, szolgáló és ír bevándorló 1843-ban börtönbe kerül, mert megölte a ház urát és annak egy másik szolgálóját. De lehet, tévedésből van börtönbe. Grace azt állítja, nincsenek emlékei a gyilkosságról, nem ő tette, azonban a bizonyítékok mást mondanak. Egy évtizeddel az eset után Dr. Simon Jordan próbál segíteni Grace-nek a múlt felidézésben.

Forrás: IMDb alapján


Bevallom őszintén, az Alias Grace-ről előzetesen nem tudásom, nem fogalmam, hanem csak benyomásom volt: fontos regény Margaret Atwood életművében, történelmi időkbe visz minket benne, egy nő a főszereplője, és ezzel kicsit mesél rólunk, nőkről is. Szóval úgy amblokk nem tudtam, mit várjak az előttem lévő 6 epizódtól. Aztán elkapott a gépszíj. A Netflix Atwood regényéből egy feszes ritmusú drámai sorozatot hozott tető alá, a végén egy meglepő csavarral és gondolkodnivalóval. Persze ennél jóval több is van az adaptációban, és gondolom a regényben is (még nem olvastam, de már itt vár egy példány).Mindjárt szembe tűnő a gothic fiction, vagyis magyarul a gótikus rémregények jellegzetességei. Grace ügyét és életét Dr. Jordan és Grace beszélgetésein keresztül ismerjük meg. De hogy pontosabbak legyünk, inkább kapunk egyféle változatot, ami a későbbiekben változik. Grace egy megbízhatatlan elbeszélő, akiről se a pszichológus, sem pedig mi, nézőnk nem tudunk dönteni: a lány palira vesz mindenkit, vagy már olyan szinten megkeseredett, hogy csak cinikusan tud reagálni a vele történtekre? (mindez persze Sarah Gadon fantasztikus alakításában) Grace nyitott kérdés marad az utolsó képkocáig, bírókként a bizonytalan történetek alapján kell ítéletet hoznunk róla. Ez adja az egész történet izgalmát, ugyanis folyamatos mozgásban tartja agyunk fogaskerekeit a lány beszéde. Az ehhez hasonló narráció gyakori a gótikus irodalomban, konkrét hasonló példaként Henry James The Turn of the Screw-ját tudom mondani (magyarul A csavar fordul egyet címmel jelent meg), ahol a nem beszámíthatónak tűnő nevelő beszámolójából próbálják kideríteni, hogyan haltak meg a fiatal nőre bízott gyerekek. Külön érdekes, hogy van James regényének egy BBC adaptációja, ami az Alias Grace-ben látható doktor-páciens felállásból bontakozik ki a cselekmény. Az elbeszélői technikán is túl jelennek meg tipikusan gótikus elemek a sorozatban, azonban ezekről spoiler nélkül nemigen lehet beszélni.


A gótikus vonal mellett belép a krimi és egy tisztességes korrajz is a 19. századi Kanadáról. Dr. Jordan jó detektívként próbálja kérdésekkel és a Grace ügyéről rendelkezésre álló papírokból kideríteni, hogy a lány valóban ártatlan-e, és pontosan mi is történt azon a bizonyos napon - ez egy tipikus krimi, azon belül is detektív regény. Azonban az elbizonytalanító faktorok felrúgják a krimi szabályait, amivel megint oda jutunk, hogy semmi se biztos Grace-el kapcsolatban. Viszont a faggatózás és a kevés jelen idejű (a szereplők jelen ideje) történések a kor nőire fókuszál: a cserben hagyott lány, a kor prűdsége, nők és szolgálók (hát még a kettő együtt jár) lekezelése és a többi. Itt rokon az Alias Grace A szolgáló lány meséjével, és a PopJak Atwoodról szóló estjén elhangzott egy nagyon érdekes gondolat, miszerint ha a két regényt egymás mellé állítjuk és ráhúzunk múlt-jövő párhuzamat, akkor elég kiábrándító, már-már horrorisztikus képet kapunk: semmi sem változott. A két mű kapcsolatáról persze nem sokat mutat a sorozat, de szépen végig vezet minket Grace beszámolójának segítségével a korabeli nők életén, ami a Hulu sorozatához hasonlóan eléri a célját, bár kisebb a visszhang utána (realistább az ábrázolás Gilead Köztársaságához képest). És fontos megjegyezni, hogy ujjal semmiképpen sem mutogatnak senkire, csak egyszerűen annyit mondanak ezek a jelenetek, hogy igen, ez ilyen volt.

Összeségében egy nézhető, hangulatos és több szinten is működő sorozatot készített a Netflix az Alias Grace-ból. Igazából annyit tudok felhozni negatív elemként, hogy még néztem volna, de ettől eltekintve tökéletes. 10/10

2012. július 14., szombat

Mentsük meg a világot a hét extől

július 14, 2012 0 Comments

A Scott Pilgrim nevű jelenséggel az V. Könyvfesztiválon találkoztam, ugyanis ott volt az első két kötet bemutatója. A kiadó olyan lelkesen beszélt a sorozatról, hogy meggyőztek arról, hogy nekem ezt el kell olvasni. Egy év lelkes leárazás lesés után sikerült megszerezni a sorozatot, és elmélyedni a kanadai fiatalok világában.

Tartalom:
"Scott Pilgrim élete nem is lehetne kerekebb. 23 évesen egy szobakonyhás lyukat bérel meleg lakótársával, miközben folyamatosan munkát keres – kevés kitartással és még kevesebb sikerrel. Egy zenekar, a videojátékok és gimnazista csaja társaságában számolgatja a ka­nadai hét­köznapokat, egészen addig, amíg a veszélyesen kúl Ramona meg nem jelenik a városban. A hirtelen támadó érzések viharában Scott gonosz exekel, misztikus képességekkel és kemény küzdelmekkel kényszerül szebenézni, így újra kiderülhet: a szerelem fáj és lépet repeszt."

Forrás: Moly.hu


Ez az egész Scott egy őrültség. Elkezdtem olvasni, és mosolyogtam sokat, mert hát ilyesmi a fiatalok élete, mint itt. Aztán bejöttek olyan dolgok, hogy térközi úthálózat meg csak úgy szerez a srác egy életet meg aprópénzt. És ez teljesen természetes, senki meg nem hökkent rajta. És Bryan Lee O'Malley úgy alkotta meg a történetet, hogy ezen az olvasó se akadjon meg. Pofátlanul becsap minket, elhiteti velünk, hogy Kanadában a futárszolgálat a térközi úthálózaton közlekedik, és az emberek különböző szinteket érhetnek el meg mindenféle fegyvereket varázsolhatnak elő a hátitatyóból. És hihetetlen, de bejön ez a recept. Az olvasó élvezi ezt a furán elkevert világot, jól szórakozik Scott bénaságán, és persze rajong a meleg szobatárs élces beszólásain. Na és még izgul is Scott és Ramona párosért.
Ha az ember megszokja ezt a kevert mangás-nyugati rajzolást, akkor remek kikapcsolódást jelenthet Scott Pilgrim képregénysorozat. Bugyuta, a közepénél kicsit leül a történet, de azért élvezhető, és sokszor úgy érzi az ember, hogy ez azért valahol róla is szól. 8/10-es érdemes olvasni ezt az őrültséget.



Follow Us @soratemplates