Antigané

Valamilyen szinten a Good Will Hunting és a Holt költők társasága rokonfilmek: mindkettőben egy gyermek keresi útját és egy mentor (apa?) figura segít ebben a keresésben. A Holt költők társaságával ellentétben, ebben a filmben az alapszituáció egy szokatlan módon van megjelenítve. Adott két, első nézésre, ellentétes jellemű ember. Will Hunting, a zseni, aki nem akarja kamatoztatni képességeit, hisz megelégszik azzal az élettel, ami van neki, és ő bizony köszöni, nem kér mások segítségéből se. Ő úgy jó, ahogyan van, nincs itt mit ragozni. Sean, a pszichológus természetesen egy másik utat mutatna a fiúnak, mivel hisz abban, hogy a tehetséget nem szabadna építőmunkásként vagy takarítóként elvesztegetni, és ezt jó lenne belátni. Az ellentétek pedig a találkozások során összecsapnak, többször kíméletlenül, azonban a beszélgetések felfedik, hogy igazából Will és Sean hasonlítanak egymásra, s így mindketten képesek átlátni a másik álcáján, melyet saját fájdalmuk elrejtésére használnak. A film gerince ezekből a beszélgetésekből áll főleg, amelyek végig érdekfeszítőek, mert ezeken keresztül tárul fel igazán a két szereplő személyisége, s ezeken keresztül jutnak el saját és egymás problémáinak a megoldásáig. Bár az is valószínű, hogy ez nem működött volna a két tehetséges színész nélkül. Sean szerepében Robin Williamst láthatjuk, aki ezen alakításáért megkapta az Oscar-díjat 1998-ban a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Keating szerepéhez hasonló Williams itt is egy támogató és viszonylag liberális szellemű mentorként lép elő, azonban meglátszanak rajta életének fájó pontjai a finom játékon keresztül. A mosoly és a nevetés sosem igazi mosoly vagy nevetés. Mellette Matt Damon Willként kellően irritáló és pökhendi figura, de szintén jól bemutatja Will személyének különböző rétegeit. Egyik jó példa erre a lejjebb látható It's not your fault jelenet. 

Összességében a Good Will Hunting valahol egy tipikus amerikai film szeretetről, emberségről és megértésről, másrészt viszont szimpátiával és elfogadással nyúl a fiatalok céltalanságához, amit még a mai napig kevés felnőtt ember tud igazán megérteni. Így napjainkban is aktuális a Good Will Hunting, s sokkal többet taníthat a felnőtteknek, mint nekünk, fiataloknak, akik mindig válaszutak előtt állnak. Robin Williams Seanként azon kevés felnőtteknek egyike, akik megértik azt a zűrzavart, ami minden fiatalban ott van a meg nem értettség, bizalmatlanság és tanácstalanság végett.

 A film 10/10-es pontszámú, mindenkinek jó szívvel ajánlom, hiszen végig sodrólendületű annak ellenére, hogy nem eseménycentrikus, hanem a párbeszédekre koncentrál. Továbbá Robin Williams Keating mellett az egyik legemlékezetesebb szerepe. And I tell you, it was not your fault. I will miss you, Robin. <3

Ezt a filmet minden szülővel megnézetném, aki a saját vágyait a gyermekein akarja megvalósítani. Gyakran találkozni lelki tanácsadó rovatokban azzal a problémával, hogy a szülők eldöntik, hogy gyermekük orvos/ügyvéd lesz, miközben a poronty színész vagy tengerbiológus szeretne lenni. Ebben a történetben is ez a problémakör jelenik meg: Neil színész szeretne lenni, de az apja azt akarja, hogy a fiú orvos legyen. "Benned meg van az, ami bennem nem volt." - mond is egy hasonlót az apa. Kérdem én, hogyha a szülők a legjobbat szeretnék gyermekének, akkor miért nem hagyják, hogy azt csinálja, amit szeretne? Önzőek, a saját álmaikat hajszolják, és ahogy említettem már, gyermekükön keresztül szeretnék, ha álmaik valóra válnának. 

A történet a szenvedő gyermek szemszögéből látható, többnyire. A "seize the day" (ragadd meg a napot) felébreszti a fiúkban szunnyadó individualizmust, a kiteljesedés vágyát. A film egy nagy kérdése (szerintem), hogy a végén bekövetkezett tragédia a carpe diem hibája, vagy más dolgok játszottak közre? A konzervatív rend szerint a seize the day, de nézőként azt kell mondanom, hogy nem. Az ideológiákat mindenkinek a saját felelőssége, hogy életében miként alkalmazza azt. És visszatekintve a történelemben, láthattuk, hogy a rossz alkalmazás miatt mindig is történtek tragédiák.

Mindenképpen jó film a Holt költők társasága, hisz rengeteg gondolatot ébreszt. Jó kivitelezés, ha ezt sikerült elérni az alkotásnak. A jelenetek váltakozása egy különös arcát mutatja meg az amerikai filmművészetnek: egyszer láthatunk pozitív és családias jeleneteket, máskor pedig egy komolyabb, feszültséggel telit. A színészek játéka is ilyen: például Robin Williams Mr. Keating szerepében egyszer a támogató tanár szerepében tetszeleg, máskor pedig a felelősségteljes lázadóvezérében. 

Ami kifogásolható a filmben, az a kissé gyors történetmenet (számomra legalábbis). A diákok az új tanárral hamar megbarátkoztak, ami nekem kissé furcsa volt, néhány jelenetet még elbírt volna az összeszokás. Ettől az apróságtól eltekintve ajánlott megnézésre a film, ami 9/10-es pontszámú lett itt.