For you, a thousands time over!

Khaled Hosseini Papírsárkányok című bestsellere után mindenképpen sort akartam kerülni a könyv alapján készült filmre is (azonos a cím). Az eredeti mű igazán érzelem dús, sőt mondhatni érzelmileg megrázó is, amit mozgóképen igen nehézkes visszaadni - ezt vagy ehhez hasonló érzést vártam el a filmtől is. 

Tartalom:

"Az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerű, legméltatottabb könyve alapján készült ez a mélyen megrendítő film barátságról, családról, pusztító erejű hibákról és a megváltó szeretetről. A háború szélén álló, kettészakadt országban két gyermekkori jóbarát, Amír és Hasszán örökre elszakad egymástól. Gyönyörű délután van Kabulban, az égen magasra szárnyal a kitörő öröm és az ártatlan sárkányeregető verseny számtalan gyönyörű résztvevője. Ám a győzelem keserű következményeként az egyik fiú gyáván elárulja a másikat, és ez tragikus események sorát indítja el... És elkezdődik a megváltáshoz vezető keserves út... 20 évvel később a már Amerikában élő Amír visszatér a tálibok által vasmarokkal uralt, veszedelmes Afganisztánba, hogy szembenézzen a sötét titkokkal, melyek még mindig kísértik őt, és hogy egy utolsó merész próbálkozással megpróbáljon mindent jóvátenni."

Forrás: Port

Mac Foster által rendezett film in medias res-szal kezd a könyvhöz képest: a felnőtt Amír hívást kap apja barátjától, Rahim Kamtól, aki arra kéri a férfit, hogy térjen vissza Afganisztánba. Majd visszatérünk a múltba, Amír és Hassan gondtalan gyermekkorába. Ez az eltérés alapjában véve nem rossz, sőt kicsit szokatlanabbá teszi a formát az alapanyaghoz képest (bár meg kell jegyeznem, hogy manapság minden második amerikai film ezzel a kezdéssel él, így sablonos). A kezdéstől eltekintve, azonban a film könyvhűen adaptálja a regény cselekményét, egy-két apróbb, végül is jelentéktelen részletet leszámítva. Laikusok szerint ez így már egy tökéletes adaptáció lenne, azonban meg kell jegyezni, hogy pont a lényeg nem lett átvíve a képernyőre: az egész történet lényege. A film sajnos csak felszínesen érinti az eredeti cselekménybe ágyazott mondandót, mélységet. Például, hiába volt autentikusan ábrázolva a két kisfiú gyermekkora, mégsem tudtam beleélni magam a vásznon. Néhány mondat kivételével (pl. "Érted ezerszer is!") szerintem nem igen volt éreztetve Hassan töretlen lojalitása Amír iránt. Ami viszont nagyobb hiba, hogy a gyermekkori Amír tehetetlensége, gyávasága és elfojtott irigysége nem is igazán nyilvánult meg, s ezek nélkül nehéz megérteni későbbi, felnőttkori cselekedeteit.

Az érzelmi részen túl, a történelmi és politikai részeket is kissé felszínesen ábrázolják a Papírsárkányokban, de ez jobban megbocsátható vétek, hisz nem Afganisztán történelméről szól a történet, ez csupán hátteret ad egy barátság elmeséléséhez. Igazából a szovjetek, majd a tálibok miatti adott káoszos helyzet tisztázása miatt lett volna jobb esetleg némi előzményt említeni. 

Az ilyen mondanivalói és kulturális hiányosságoktól eltekintve, azért elmondható az adaptációról, hogy visszaadja a keleti hangulatot és Kabul egykori dicső napjait - amennyire ezt meg lehet ítélni laikusként. Színes bazárok, papírsárkány eregetés, egy felvilágosult muzulmán kultúra képét kapjuk a vásznon, mely később a szöges ellentétévé válik. Továbbá autentikus zene kíséri a jeleneteket (Alberto Iglesias munkáját kell dicsérni), és amit mindenképpen ki kell emelni, az a nyelv. Ritka az olyan amerikai film, amelyben az epizódok többsége nem az angol a narráció nyelve, és a Papírsárkányok ide tartozik. A játékidő nagy részében dariul beszélnek (mondhatjuk egyszerűen úgy, hogy a perzsa nyelv afgán változata), és így sokkal autentikusabbá téve a történetet.

Összefoglalva, a Papírsárkányok nem rossz film, egy alkalommal mindenképpen érdemes megnézni. Azonban ne várjuk tőle azt, hogy jobban megismerjük Afganisztánt vagy hogy belemennek mélyebb érzelmek taglalásába. Mondjuk inkább azt, hogy ez csupán egy kis ízelítő egy olyan országból, amelynek általában csak a sötét oldalát látjuk a médiában. A film amúgy 7/10-es pontszámú.