Életrevalók

Közhely, de az ellentétek vonzzák egymást és talán azért, mert tökéletesen kiegészítik egymást. Vagy mert a felszíni ellentétek alatt rejtőznek a hasonlóságok? Igaz az Életrevalók című francia film nem ennek a kérdésnek a megválaszolásával foglalkozik, de mindenképpen központi téma.

Tartalom:

"Az ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő gazdag arisztokrata, Philippe felfogadja otthoni segítőnek a külvárosi gettóból jött Drisst. Azt az embert, aki most szabadult a börtönből, és talán a legkevésbé alkalmas a feladatra. Két világ találkozik és ismeri meg egymást, és az őrült, vicces és meghatározó közös élmények nyomán kapcsolatukból meglepetésszerűen barátság lesz, amely szinte érinthetetlenné teszi őket a külvilág számára."

Forrás: Port

A történet klasszikus ellentétekre épül: gazdag vs. szegény, művelt vs. műveletlen, értelmiségi vs. az utca embere stb. Habár valamennyire igaz történeten alapszik az Életrevalók, maga a tanulság is klasszikusnak nevezhető: fogadd el a másikat / szeresd felebarátodat. Azonban az egészet a tálalás, a körítés emeli ki a hasonló történetek közül, ez teszi színesebbé. A két barát, Drisst és Philippe személyisége és fokozatos összebarátkozása teszi az egész filmet szórakoztatóvá és élvezhetővé. Láthatjuk, hogy két különböző, de nyitott ember miként képes elfogadni a másiknak az apró hibáit, rigolyáit. Egy ponton tovább is megy a cselekmény. Az ellentétek miatt egyik fél képes a másikat olyan dolgokra rávenni, amelyek eddig talán elérhetetlennek tűntek a számára: így válik Drisst és Philippe is életrevalóvá. 

A történet a tanulságon túl még a franciák által megragadott természetesség teszi még emberibbé a filmet. A hétköznapi szituációk átélhetőségét úgy vannak tálalva, hogy apróságoktól válnak különlegessé, főleg a szereplők saját gondolatai és hozzáállásának miatt. Ilyen szituáció például, amikor Drisst nem érti, hogy egy fehér lapra fröcskölt vörös pacának miféle művészi értéke lehet, vagy amikor Philippe ismerkedik a kortárs pop zenével. 

A természetesség mellett azért jelen van a megszerkesztett képi-világ is, ami a filmet szerencsére nem teszi túl giccsessé. Párizs ebben a filmben is gyönyörűen van fotózva és bemutatva, kedve támad a nézőnek elmenni oda. A vizuális élményt pedig csak fokozza az olasz zeneszerző, Ludovico Einaudi zenéje. 

Legvégén annyit mondanék összegzésként, hogy az Életrevalók egy kedves, humoros és szórakoztató film az ellentétes emberek barátságáról és alap emberi értékek mindennapi megjelenéséről: 8/10.