Az egyik kedvenc kortárs írom a norvég Erlend Loe, így nem volt kérdéses az, hogy megnézzem-e az egyik korai könyvéből készült adaptációt. Ez volt az Elfújta a nő, azonban a film Sodródás címen található meg.
Tartalom:
"A férfi az agglegények egyhangú életét éli. Napközben dolgozik, éjjelente pedig az apartmanjának falait bámulja. Azután egyik nap minden megváltozik, a rejtélyes, vörös hajú Mariann személyében betoppan életébe a Nő. A bőbeszédű, fiatal nő birtokba veszi, elbájolja és meghódítja a férfit, aki rádöbben, hogy immár van egy barátnője. Mariann szó szerint fenekestül felforgatja az életét, átrendezi a bútorait, anélkül, hogy bármi beleszólása lenne a saját dolgaiba. A férfi próbálja megérteni, mi történik körülötte, kevés sikerrel. Mindenért meg kell harcolnia."
Forrás: Port
Újra átélve a történetet, kicsit úgy éreztem, hogy ez az alkotás a férfiak válasza a feminizmussal átitatott művekre (ahol a nő van elnyomva a férfi által). Itt most olyan szitut ismerhetünk meg, amikor a férfi van elnyomva. Név nélküli főszereplőnknek sosem lehet igaza Mariann-nal kapcsolatban, még abba se volt beleszólása, hogy egyáltalán a lány ne jelenjen meg a lakásában! És persze a fiúnak nem lehet igaza, nem ellenkezhet, nem csinálhat akármit, amit szeretne. Aztán ebbe hősünk belenyugszik és valahogy még meg is szereti ezt a különös Mariannt, aki valahogy mindig tudja, mit kell csinálni. A film mindenképpen jól mutatta be egy pár mindennapjait, problémáikat s hogy mik vezetnek egy kapcsolat esetleges jó vagy rossz végkifejletéhez - mindezt úgy, hogy ténylegesen kimondásra nem kerültek! Egyszerűen érezni és látni lehetett a szereplőkön, a párbeszédek ezekhez az eszközökhöz csak kiegészítés volt.
Továbbá még a Sodródás hangulata az, ami még igen megkapó. Loe abszurd humora a lehető legjobban van megjelenítve: a szereplők rácsodálkoznak a váratlan szituációkra, amikben találják magukat, de valahogy egy vállrándítással elfogadják a dolgot (kicsit Boris Vian jutott róla eszembe). Továbbá ez a Loe-i világ keveredik a norvégok stílusával. Először is, az északi arcok valami különös hangulatot adnak az egész történetnek, amit nem tudok megmagyarázni. Aztán ahogyan bemutatják az országot magát (a sziget gyönyörű) és persze Európát is (Párizs és környéke főleg), azzal így együtt adnak egy európai film jelleget az egésznek, s érezni lehet, hogy igaz könnyed filmet nézünk, de nem cukormázasat. Nem tudom, hogy ezeket a hatásokat mivel érik el (fotózás? színek?), de jól esik a mainstream filmek mellett.
Összességében, a Sodródás egy kellemes film akár egy délután erejéig. Nem akarja megváltani a világot, de rámutat a párkapcsolatok alap problémáira, s persze megmutatja, hogy hová juthat egy alapjáraton papucsjellegű srác. 8/10-es film, ha nincs jobb, meg lehet nézni és ajánlott is, mert aranyos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése