A történet egyre szerteágazóbb és egyre nehezebb összetartani - ezt főleg a 4. évadnál éreztem. Valószínűleg az alkotók is szembesültek ezzel a ténnyel, hiszen az évadot rengeteg kísérletezgetés jellemezte, már ami a felépítést és a szerkesztést illette. De természetesen az újítások mellett megmaradtak a jól ismert csavaros fordulatok és az igényes kivitelezés. Erről bővebben.
Tartalom:
"A Vörös Nász Robb és Catylin Stark, valamint sok őket támogató nemes legyilkolásával végződött. Ám a Westeros földjén dúló háborúnak még nincs vége. Izzik a bosszúvágy, a Lannister családnak új fenyegetésekkel kell szembenéznie. Tyrion üdvözli a Királyvárba érkező vendégeket. Közben Havas Jon úgy érzi, nem fogadják örömmel a Fekete Várban. Arya találkozik egy régi barátjával."
Forrás: Port
A sorozat a kezdetektől fogva ügyel az átlag nézők igényeire és arra, hogy miként vezessék őket Westeros szövevényes és ármányos történetében. Mivel a könyv alapanyag eléggé szerteágazó és így már a sorozat is, a nézők vezetése egyre nehézkesebbé és nehézkesebbé válik. Már könyves nézőként a következő példát tudom megemlíteni ezzel kapcsolatban. A 3. évadban Theon szerepelt a történetben a deres-i események után, miközben a könyvsorozatban csupán a Sárkányok táncában (5. kötet) tér vissza, mint POV-karakter. A változtatás jogos a sorozatban, hiszen egy átlagos tévénéző, aki évente csak akkor nézi a sorozat, amikor azt épp sugározzák, nem feltétlen fog emlékezni mondjuk két-három év múlva egy szereplőre, amikor az ismét visszatér (bár emlékeztetővel el lehet ezt írni, de olyan elő a kalapból-hatású). A 4. évadra viszont ezzel abba a hibába estek az alkotók, hogy egyre több a szál, amelyet szinte képtelenség élvezhetően egy részben elmesélni. Továbbá azzal a problémával is szembesülnek, hogy a nézői igényeknek megfelelően egyes szereplőknek többet kell képernyőn szerepelnie, mint másoknak. Ennek kezelésének érdekében történtek érezhető változtatások. Az évad eleje még a jól ismert ritmusban haladt, s a szereplőgárdát már két részben mutatta be: az első inkább a népszerűbb figurákra fókuszál (pl. Jon, Dany, Tyrion), addig a második epizód a mellékszereplőkre (pl. Theon, Bran), de természetesen Királyvár folyamatosan jelen van és több játékidőt kap, mivel a sorsfordító események zömével ott történnek. Viszont hiába ez a felosztás, egyes szereplők háttérbe maradnak (pl. Stannis és Greyjoy család), a főbb szereplők pedig súlytalan kiegészítéseket kapnak az eredeti történethez képest (pl. Szürke féreg és Missandei szerelmi szála vagy Bran és Jon majdnem találkozása Crasternél). További zavaró tényező volt a történetvezetésben, hogy nem minden epizódban arányosan oszlik meg a játékidő a szálak közt, és így kiegyensúlyozatlanná válik az egész rész. Valószínűleg az alkotók is tisztában lehettek ezzel, hiszen az évad során volt egy érdekes kísérlet: a 9. rész csupán egyetlen egy helyszínen játszódott, mégpedig a Falnál. Igaz, maga a rész megosztó lett, de elhagyni a megszokott szerkesztési formát, még ha csupán egyetlen epizód erejéig is, mindenképpen érdekes kísérlet.
További kísérletezések történtek a cselekményvezetésben is. A sorozat már tavaly megbontotta az egy évad - egy könyv adaptáció sémáját, idén azonban már a további részekből is merített: Királyvár történései a 3. kötetben olvashatóak, azonban akár Theon és Ramsey vagy Bran története már az 5. könyv része, s Brienne kalandozásai pedig a 4. rész, a Varjak lakomája tárgyalja. Ez a történetvezetés megérthető, ahogyan az előző évadban Theon szerepeltetése is: a könyvciklusban nagyjából egy időben történnek az események, még ha nem is egy kötetben szerepelnek (ez különösen igaz a 4. és 5. könyvekre, amelyek igazából testvérkötetek). A nézői elvárások miatt nem lehet megtenni azt, hogy például Dany vagy Tyrion nem szerepel egy éven keresztül, így képernyőnőn szőni kell tovább minden szereplő történetét. Azonban ez a fentebb említett tagoltsághoz vezet, főleg, hogy folyamatosan érkeznek új szereplők (igaz, a kiírtak helyére), s ez nem könnyíti meg az alkotók dolgát (sem pedig a sorozatnézőkét).
Azért összességében ismét egy kalandos évadot tölthettünk Westeroson és Essoson, kellő mennyiségű halálos áldozatokkal együtt és emlékezetes jelenetekkel. Habár az évad minősége hullámzó volt: akadtak igen erős részek és kevésbé, de ez a leírt szerkesztési kísérletezgetésnek tudható be. Egyrészt ezek a kísérletek dicsérendőek, mert a sorozatkészítői figyelnek mind a történetmenetére, mind pedig a nézői igényeknek, csak még nem találták meg azt az utat, ami elvezeti őket egy folyamatosan jól ütemezett történetvezetéshez és megfelelő karakterelosztáshoz vezet. A Trónok harca 4. évada ezeknek a fényében 7 és 8 között ingadozik, de egy gyenge 8/10 megadható. Azonban könyvesként akadnak bőven félnivalóim, de remélhetőleg a készítők fejlődnek a most megkezdett útjukon - ahogyan Martin karakterei is rengeteget fejlődtek a képernyőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése