2013. április 16., kedd

# 2012 # amerikai-német

From womb to tomb we are bound to others


Különös sorsot járt be a film: rengeteg beleölt pénzt végül a bukásért, és még egy Oscar-jelölésre sem méltatták. Valóban ilyen vacak lenne a Felhőatlasz vagy csak a közönség nem nőtt még fel egy ilyen alkotáshoz? A film elég megosztó, érdemes alaposan körbejárni a kérdést. Mellesleg, a filmet Joci ajánlotta, neki köszönöm utólag is. 

Tartalom:
"Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben."

Forrás: Port


A Pillangóhatás óta tudjuk, hogy a legkisebb dolgok is nagy változásokat eredményezhetnek. Új így nincs a nap alatt a Felhőatlaszban se. Amivel viszont mégis más, mint az elődje, hogy a kis változás itt évszázadokon át ívelő változásokat okozhat: szóval a környezet nem egyéni síkon, hanem univerzális szinten van. És ezzel a lépéssel invitálja a film a nézőt egy különös utazásra. Több lélek vándorlását követhetjük nyomon különböző idősíkokban, különböző történetekben - ezek akár külön filmként is megállnák a helyüket. De vannak rejtett kapcsok a különböző lelkek között, amelyek mégis egy egésszé kötik össze. Valami erőt sejtet minden történés mögött, aminek hatása van ezekre a lelkekre. Régi, de romantikus elgondolás, de univerzális szinten mindenképpen megnyerő és elgondolkodtató. 


A koncepció nem mindennapi, már csak az a kérdés, hogy a kivitelezés milyen lett. Lehetett volna jobb is. A készítők versenyt futottak az idővel, és ez erősen érezhető is volt. Hiába a három órás játékidő, bizony kevés volt ez is ennyi történet teljes felvázolásához. Egyes részek nagyon jól működtek (mint például SonMi története vagy Zachy része), mások viszont érdektelenek maradtak, pedig ha az alapkoncepcióra figyelünk, akkor mindegyik történetnek ugyanolyan fontosságúnak kellett volna lennie. Viszont rengeteg másra figyeltek a készítők. A Felhőatlasz egyik említésre méltó része a kivitelezésben a sminkelés. Igazi tehetség lehet az az illető, aki képes színészeket úgy átmaszkírozni, hogy egy jellegzetes szemöldök felhúzásból lehessen felismerni. Tehetséges az a sminkes, aki képes egy ázsiai nőt európaivá maszkírozni és fordítva. És ha már ezt említettem, ki kell emelni, hogy tehetséges színészeket választottak a szerepekre. Tom Hanks hat különböző figurát kelt életre, Halle Berry igaz csak kettőt, de szintén teljesen különböző figurákat játszik. Ahogy egy nézőnek is nehéz összebarátkoznia a váltakozó jelenetek során a szereplők, úgy a színésznek is egyik bőrbe bújni a másik után. 

A Felhőatlaszt mindenképpen érdemes megnézni többször (ha van türelme hozzá az embernek), mert mindig újabb és újabb dolgot fedezhetünk fel benne. Nem tökéletes a kivitelezés, de kísérletnek mindenképpen kiváló, és remélhetőleg, később a közízlés is megérik ahhoz, hogy megértse ezt az összetettséget, hogy így hasonló és jobban kidolgozott művek születhessenek meg. Ez most 8/10-es, de azért mindenképpen érdemes legalább egyszer nekiülni, és kutatni univerzális létünk rejtelmeit. 


2 megjegyzés:

lex írta...

A párom nézte ezt a filmet (három részben, három nap alatt), én csak fél szemmel néztem oda néha és nagyon kuszának és rejtélyesnek tűnt az egész történet. A látványvilág viszont tetszett, és a sminkek/maszkírozások tényleg nagyon ott voltak :)

Chibi Zsó írta...

Mindenképpen erős figyelem kell hozzá. Például a modern kori szálat én sehová se tudom tenni a filmben. De saját értelmezésemben anélkül is teljesen jól működik maga az alapkoncepció. Amúgy hamarosan megkapom a könyvet, gondolom, ott az egész sokkal jobban működik, mint filmen.

Follow Us @soratemplates