A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lucy Lie. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lucy Lie. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 24., vasárnap

Bosszú, bosszú, bosszú

április 24, 2011 0 Comments

A Kill Bill 1. és 2. megtekintéséhez a rendező neve, Tarantino vezetett el. Filmek, amiket tőle láttam, tetszettek, így gondoltam megnézem a kung fu filmeket idéző művét is.

Tartalom:

Kill Bill:
"A Menyasszony (Uma Thurman) egykor hírhedt bérgyilkosnő volt, egy világklasszis női bérgyilkos-csapat tagja. Ám terhes lett és férjhez akart menni, de a főnök ezt nem hagyhatta. Az esküvője napján a csapat vezetője, Bill (David Carradine) mindenkit lemészárol. A Menyasszony utolsó szavaival tudatja Bill-lel, hogy várandós, és az ő gyerekét hordja szíve alatt. A nő nem hal bele a fejlövésbe, hanem ötévi kóma után véres bosszút esküszik főnöke és egykori csapattársai ellen. Senki nem tudhatja, mikor fog következni a listán. Csak egy biztos: Bill lesz az utolsó a sorban."

Kill Bill 2.
"A Menyasszony végzett két egykori társával, majd tovább folytatja bosszúhadjáratát. A halállistáján Budd és Elle következik. Miután rendezi a számláját Bill öccsével és Elle-lel, aki a bérgyilkosokból álló csapaton belül a legfőbb vetélytársa volt, Mexikóba megy, hogy megtalálja utolsó áldozata rejtekhelyét. Már csak egyetlen cél lebeg előtte: megölni Billt, az egykori főnökét és szeretőjét, gyermekének apját. Közben kiderül, hogy lánya, akivel várandós volt a mészárlás idején, és azt hitte, hogy meghalt, mégis életben van."

Forrás: Port.hu



Kétszer két órás filmén keresztül Tarantino alaposan kijátszhatta magát, mint egy gyerek a játszótéren, főleg a Vol 1. során. Suhant a kard, repültek testrészek és szelte az utakat a Puncimerci - ebből áll nagyjából az első rész. Ezek az elemek részesei a Menyasszony könyörtelen bosszújának.
A Kill Bill öldöklése már egy horror filmét szégyeníti meg. Először pislogva ülünk a kaszabolások láttán, a film tetőpontja fele pedig már röhögünk, mivel annyira lehetetlen és hatásvadász minden harcjelenet, hogy már tényleg nevetséges. De nem is ez a film erőssége, ez csak a szokásos Tarantinós vonás: sokkoljuk vérrel az átlag mozizót és figurázzuk ki a műfaj jellemzőit.

Ami miatt szerethetik a Kill Bill-t, az a történet mondanivalója, amely a Vol 2. megnézésével fogalmazódik meg a nézőben. Megértjük a Menyasszony bosszújának okát, láthatunk egy egész groteszk boldog család képet. Továbbá mindkét filmben sziporkázik a rendező: a szereplők szájából itt is tartalmas, emlékezetes párbeszédek hangzanak el, amelyek igaz, lassítják a cselekményt, viszont mégsem unatkozunk. Személy szerint, én ezekért a párbeszédekért szeretem Tarantinót.




Aztán a történet körítése. Szép tájakra kalauzol el bennünket, leginkább Japán tetszett. Bár azt ki kell mondani, hogy a japán kertes leszámolás kicsit giccses volt. Sok a hatásvadász póz, de ezt már feljebb kifejtettem. Na meg a színészek! Tarantino a szakma nagyjait vagy ügyes színészeit szedte össze, mint például Uma Thurmann, David Carradine és még sorolhatnánk. Nem tűnnek mesterkéltnek, teljesen lazán játsszák el a rájuk osztott szerepeket. A Vol 2. végén pedig igazán jól sikerült a színészeknek a drámai rész, kicsit könnyfakasztó is volt.
Ami miatt biztosan mindenki emlékezni fog a filmre, az a zenéje. Bárki, akinek említem a Kill Bill-t, mindjárt a Whistle Songra asszociál és a további jó kis dalokra, amelyek teljesen illeszkednek az üldözős-harcolós-bosszúállós sztorihoz. És ha zene meg Whistle Song, tele van a két rész jól megszerkesztett jelenetekkel. Vol 1.-ből a kedvencem a fütyülős rész, a Vol 2.-ből pedig a koporsós - hihetetlenül izgalmas ötlet, hogy a néző nem lát semmit, csak a főhős nyögéseit hallja. Még a Vol 1.-ből kiemelném O-ren Ishi történetét, amit a japán animáció tiszteletére animával (anime stílusban) láthattunk. Ebben a tíz perces flashbackben lehetett érezni leginkább a képregényszerű hatást, amely amúgy az egész filmen végigkövethető.





Első nekifutásra ezek ragadtak meg a filmekben. A Vol 1. 6/10 számomra (puhány vagyok, nem bírtam a sok öldöklést, plusz olyan érzésem volt, mintha egy helyben toporogna a főhős), viszont a Vol 2. kellemes kikapcsolódás volt, arra egy 8/10-et adnék. A két film közös pontszáma pedig legyen 7/10. Elszántabb Tarantino rajongók biztos többször végignézték már a Kill Bill-t, és minden erényét felfedezték. Aki pedig nem látta, annak legalább egyszer az életben érdemes megnézni a két filmet. Ha nem is lett belőle kultfilm, de azért nem lehet elmenni mellette érdektelenül.

2011. január 24., hétfő

Egy szeletnyi Kína

január 24, 2011 0 Comments

Egyik osztálytársamra mondták, hogy hasonlít a Kung fu pandára. Talán emiatt akartam megnézni ezt a mesét. Meg is szereztem, csak végül úgy járt, mint sok film: évekkel később sikerült megnéznem. De a Kung Fu Pandát megérte megnéznem.

Tartalom:

"A rendkívül lelkes, eléggé nagydarab és kissé esetlen Po a legnagyobb kung fu rajongó ami nem éppen előny, ha az ember - vagyis panda - a családi levesbüfében dolgozik naphosszat. Ám váratlanul őt választják ki arra, hogy teljesítsen egy ősi jövendölést, így Po álma valóra válik: bekerül a kung fu világába, és együtt gyakorolhat bálványaival, a legendás Őrjöngő Ötössel -Tigrissel, Daruval, Sáskával, Viperával és Majommal - gurujuk, Shifu mester vezetésével. Nem is sejtik, hogy a bosszúszomjas és alattomos hóleopárd, Tai Lung már útban van feléjük, és Pónak kell mindenkit megvédenie a közeledő veszélytől. Valóra tudja váltani álmát és kung fu hős lesz belőle? Po teljes szívével - és terjedelmével - a feladat megoldásán fáradozik és végül rájön, hogy leggyengébb pontjai lesznek a legnagyobb erényei."
Forrás: Port.hu


Visszagondolva gyermekkorom animációs filmjeire (pl. Shrek, Cápamese) a Dreamworks egész mesterien mutatta be az egyes filmtémákat, majd parodizált, miközben egyszerű és bájos történetekkel szórakoztatta a kisebbeket. Ez nincs másként a Kung Fu Pandánál se. Tündérmesék és maffia filmek helyett most a kung fu filmek állnak középpontban (nem hiába szinkronizál itt Jackie Chan is). Igaz, nem láttam sok filmet ebből a témából, de azért néhány vonást sikerült felfedezni, mint például a kicsit hatásvadász kung fu-s ugrásokat és a "jíhá" felkiáltásokat. De gondolom nem csak ennyiben merül ki a kung fu filmek jelenléte ebben a mesében. Azt azonban még észre lehet venni, hogy egész hűen követik a készítők a kínai kultúrát. Háttérzeneként felcsendül egy-egy ismerős dallamú, de mégis újszerű kínai népdal, az épületek és az állatkák ruhái is már-már tökéletesen megidézik a keleti országot.
A történetről is érdemes pár jó szót ejteni. Gyerekeknek készült, sok meghökkentő fordulatot nem várhatunk el tőle, de nem is akar nagyon meglepni senkit. Itt nincs egyéb cél, mint a szórakoztatás. Kapunk egy csetlő-botló pandát, Po-t, aki a mi nevetésünket kiváltva válik a híres és erős Sárkányharcossá. A mese  humora a helyzetkomikumból építkezik, de mégis annyira vicces tud lenni, hogy képtelenség nem vigyorogni.  A humor mellett pedig ott vannak a komolyabb részek és "fájtok" is, mint például Shifu és Tai Lung ütközete vagy a teknősbéka bölcseletei. Lassan minden felsorakozik itt, ami egy jó mesés történethez kell, amit még a gyönyörű 3D-s animációval egészítenek ki. Általában nem szeretem ezt a rajzfilm típust, de a Dreamworks azok közé a stúdiók közé tartozik, akik ezt gyönyörűen művelik. Gyönyörű, ahogy a pandánk minden egyes szőrszála látszik vagy ahogy a barackfa virágzik (azért hiányoznak az Egyiptom hercegéhez és a Szinbádhoz hasonló DW-s mesék).

Azonban van egy kis gond itt a mese körül. Van sok szereplőnk, de igazán csak Po-t és mesterét, Shifut ismerjük meg. Van egy ötös fogatunk, akik állítólag nagyszerű harcosok, de ebből nem sokat látunk. Próbálnak hozzájárulni Po kiképzéséhez, Tai Lung egész hamar elbánik velük, de amúgy nem mutatnak meg sokat magukból, végig háttérben maradnak, pedig ígéretes karaktereknek mutatkoztak. Talán egyedül Sáskát sikerült kicsit megismernünk, na meg Darut. Ezen kívül még foglalkoztat Po családja: csupán apját láthattuk, aki tésztaárus. Ezzel semmi gond, csak az a bökkenő, hogy az apuka madár, fiacskája pedig panda. Nem igazán derült ki, hogyan és miként fogadta örökbe a leveses madár főhősünket.

"In conclusion", jó kis mese, még ha nem is üti meg a Dreamworks régi rajzolt meséit vagy a Shreket, de a Cápamese mellett könnyen megfér.  8/10-es mese, úgy érzem és már kíváncsian várom a mese 2. epizódját.

Follow Us @soratemplates