Antigané: állatok

2011. június 15., szerda

A mi kis rosszcsontunk

Chibi Zsó június 15, 2011 0 Comments

Azt hiszem, hogy a Marley és Mi-t azután néztem ki magamnak, hogy megnéztem a filmadaptációt. Aztán valahogy megfeledkeztem a regényről addig, amíg nagyszüleim asztalán meg nem láttam. Épp egyikük se olvasta, így kölcsönkértem.

Tartalom:

"„Marley a világ legrosszabb kutyája, akit gazdái, John Grogan újságíró és felesége Jenny kölyökkorában vásárol. Hogyan lehet egy labrador, a legkezesebb és legszelídebb munkakutya ilyen nevelhetetlen? Ezt nem érti a fiatal házaspár sem. A Marley és Mi egy gazdi könyve felejthetetlen kutyájáról mindenkinek, akinek volt valaha kutyája, vagy legalább vágyott rá. Aki még e humoros, pergő, személyes és megható történet elolvasása után is akar kutyát, az felkészülten vághat bele ebbe az egész életre szóló kalandba.”

Forrás: Moly.hu

Régen olvastam ilyen tökéletes regényt a szórakoztató irodalomban. Igaz az a közhely, hogy az élet szüli a legjobb történeteket. Természetesen érezni a regényen a tudatos szerkesztést: Grogan csak a fontos részleteket osztja meg velünk Marley életéből, ne unatkozzon az olvasó. Fokozatosan látjuk megöregedni a kis kedvencet, de szinte észre se venni, hisz mindvégig fürge és játékos kutya. Számtalan vicces és aranyos történetet ismerhetünk meg a kutyus életéből. Ennek teljes kiélvezésében segít az író őszinte, egyszerű stílusa, amellyel a lehető legjobban festi le előttünk házi kedvencét. Mire a könyv végére érünk, ugyanúgy saját jó barátunknak tekintjük ezt a jószágot, néhány könnyünk is hullhat a regény legvégén. A kutyuson kívül a Grogan család is nagyon szimpatikus volt, olyan átlagos, amerikai família. Bocán keresztül pedig egy kis társadalomrajzot is kaphattunk az amerikai felső rétegről.

Nem sok mindent lehet erről a könyvről elmondani azon kívül, hogy jó. Ajánlott minden állatbarátnak, kutyásnak, vagy azoknak, akik egy rövid kikapcsolódásra vágynak. Nem életem legjobbja a Marley és Mi, de nyugodt szívvel ajánlom minden embernek: 10/10, köszönöm, hogy olvashattam. :)

2011. január 24., hétfő

Egy szeletnyi Kína

Chibi Zsó január 24, 2011 0 Comments

Egyik osztálytársamra mondták, hogy hasonlít a Kung fu pandára. Talán emiatt akartam megnézni ezt a mesét. Meg is szereztem, csak végül úgy járt, mint sok film: évekkel később sikerült megnéznem. De a Kung Fu Pandát megérte megnéznem.

Tartalom:

"A rendkívül lelkes, eléggé nagydarab és kissé esetlen Po a legnagyobb kung fu rajongó ami nem éppen előny, ha az ember - vagyis panda - a családi levesbüfében dolgozik naphosszat. Ám váratlanul őt választják ki arra, hogy teljesítsen egy ősi jövendölést, így Po álma valóra válik: bekerül a kung fu világába, és együtt gyakorolhat bálványaival, a legendás Őrjöngő Ötössel -Tigrissel, Daruval, Sáskával, Viperával és Majommal - gurujuk, Shifu mester vezetésével. Nem is sejtik, hogy a bosszúszomjas és alattomos hóleopárd, Tai Lung már útban van feléjük, és Pónak kell mindenkit megvédenie a közeledő veszélytől. Valóra tudja váltani álmát és kung fu hős lesz belőle? Po teljes szívével - és terjedelmével - a feladat megoldásán fáradozik és végül rájön, hogy leggyengébb pontjai lesznek a legnagyobb erényei."

Forrás: Port.hu

Visszagondolva gyermekkorom animációs filmjeire (pl. Shrek, Cápamese) a Dreamworks egész mesterien mutatta be az egyes filmtémákat, majd parodizált, miközben egyszerű és bájos történetekkel szórakoztatta a kisebbeket. Ez nincs másként a Kung Fu Pandánál se. Tündérmesék és maffia filmek helyett most a kung fu filmek állnak középpontban (nem hiába szinkronizál itt Jackie Chan is). Igaz, nem láttam sok filmet ebből a témából, de azért néhány vonást sikerült felfedezni, mint például a kicsit hatásvadász kung fu-s ugrásokat és a "jíhá" felkiáltásokat. De gondolom nem csak ennyiben merül ki a kung fu filmek jelenléte ebben a mesében. Azt azonban még észre lehet venni, hogy egész hűen követik a készítők a kínai kultúrát. Háttérzeneként felcsendül egy-egy ismerős dallamú, de mégis újszerű kínai népdal, az épületek és az állatkák ruhái is már-már tökéletesen megidézik a keleti országot.

A történetről is érdemes pár jó szót ejteni. Gyerekeknek készült, sok meghökkentő fordulatot nem várhatunk el tőle, de nem is akar nagyon meglepni senkit. Itt nincs egyéb cél, mint a szórakoztatás. Kapunk egy csetlő-botló pandát, Po-t, aki a mi nevetésünket kiváltva válik a híres és erős Sárkányharcossá. A mese humora a helyzetkomikumból építkezik, de mégis annyira vicces tud lenni, hogy képtelenség nem vigyorogni. A humor mellett pedig ott vannak a komolyabb részek és "fájtok" is, mint például Shifu és Tai Lung ütközete vagy a teknősbéka bölcseletei. Lassan minden felsorakozik itt, ami egy jó mesés történethez kell, amit még a gyönyörű 3D-s animációval egészítenek ki. Általában nem szeretem ezt a rajzfilm típust, de a Dreamworks azok közé a stúdiók közé tartozik, akik ezt gyönyörűen művelik. Gyönyörű, ahogy a pandánk minden egyes szőrszála látszik vagy ahogy a barackfa virágzik (azért hiányoznak az Egyiptom hercegéhez és a Szinbádhoz hasonló DW-s mesék).

Azonban van egy kis gond itt a mese körül. Van sok szereplőnk, de igazán csak Po-t és mesterét, Shifut ismerjük meg. Van egy ötös fogatunk, akik állítólag nagyszerű harcosok, de ebből nem sokat látunk. Próbálnak hozzájárulni Po kiképzéséhez, Tai Lung egész hamar elbánik velük, de amúgy nem mutatnak meg sokat magukból, végig háttérben maradnak, pedig ígéretes karaktereknek mutatkoztak. Talán egyedül Sáskát sikerült kicsit megismernünk, na meg Darut. Ezen kívül még foglalkoztat Po családja: csupán apját láthattuk, aki tésztaárus. Ezzel semmi gond, csak az a bökkenő, hogy az apuka madár, fiacskája pedig panda. Nem igazán derült ki, hogyan és miként fogadta örökbe a leveses madár főhősünket.

"In conclusion", jó kis mese, még ha nem is üti meg a Dreamworks régi rajzolt meséit vagy a Shreket, de a Cápamese mellett könnyen megfér. 8/10-es mese, úgy érzem és már kíváncsian várom a mese 2. epizódját.