Antigané

Első találkozásom Wonder Womannel a Cartoon Networkön történt, volt ugyanis ott egy Az igazság ligája címre hallgató rajzfilmsorozat. Mondjuk kislány énem Hawkgirllel jobban szimpatizált, de Diana is mélyen megmaradt bennem, mint igazi szuperhősnő. Az utolsó szót muszáj kiemelni egy olyan, általában férfi "játékterepnek" tartott műfajban, mint a szuperhős képregény. Patty Jenkins új filmjénél, a Wonder Womannél és magának a karakternek a megítélésében is fontos lesz a nőiség.

A feminista témák előtt még le kell szögeznem, hogy a WW-filmet nem csak azért előzte meg nagy várakozás, mert végre kap egy szuperhősnő is különálló filmet, hanem a DC univerzum felemelkedésében is reménykedtek a képregény rajongók. Az elmúlt években a Marvel-DC filmes márkaépítését követve sokan úgy gondolják, hogy míg a Marvel nagyon ügyesen építgeti a mozis brandjét (bár van bőven kritizálnivaló), addig a DC-ből a Christopher Nolan-féle Batman óta nem láttunk semmi ütőset a moziban. Persze, ott vannak a sikeres sorozataik (pl. Arrow, Flash, Supergirl), de filmek terén eddig nem jöttek be a készítők számításai, a nagyon jó ötletek ellenére sem (pl. Batman vs Superman, vagy a nagyon ütős designnal megnyomott Suicide Squad). Azonban most olyannal rukkoltak elő, ami még a konkurenciánál nem volt, legalábbis a moziban nem: egy szuperhősnő eredettörténete. És nagyon tudatosan vagy csak viccesen a történelem ismétli magát, a hősnők egyik legelső alakja, Wonder Woman mutatkozhat be a nagyérdemű előtt.

Ha leültök filmet nézni egy valamit ne tegyetek: a popcorn mellé ne vigyetek magatokkal elvárásokat! Sajnos nekem voltak elvárásaim a Hét év Tibetben-nel szembe és kicsit csalódtam is.

Tartalom:

 A leírás kalandfilmet ígér, de szó sincs erről. Inkább egy utazó gondolatait, tapasztalatait kapjuk, majd legvégül a történelem egy megrázó pillanatát.  Nem is vártam kalandokat csak azt, hogy a főhősünk némi veszélyes szikla után eljut Tibetbe, ahol megismerkedik az ottaniak kultúrájával és hasonlók. Azonban nem egészen így alakult. A film első 50 perce a Himalájában való bolyongásból áll, ingázás Tibet és az indiai hadi tábor között. Még az első percekben érdekes volt Heinrich és a felesége közötti kapcsolat, hogy  a pasas nem akar gyereket, viszont az expedíció alatt a férfi folyamatosan a gyerekére gondolt. Furcsa volt ez a pálfordulás, sokkal későbbre várt az ember ekkora jellemfejlődést még egy film esetében is.
A bolyongás alatt szintén furcsa volt Heinrich és Peter viszonya. Peternél érezni lehetett, hogy utálja útitársát, Heinrich is elég utálatosan viselkedett a másikkal, aztán megint pálfordulás: a karórás eset után hirtelen kedves lett hozzá. Értetlenül álltam ilyenkor a karakter viselkedése előtt.
Szerencsére a film következő egy órája felpörgött és átléphettük Tibet határát is. A helyiek kedvesek, elutasítják az erőszakot, néha elmondanak egy-egy Buddha idézetet és nagyjából ennyi. Igazából nem ismerjük meg őket, ami elég rossz pont, ha már a főhősünk ott él közöttük. Tanítja az ifjú Dalai lámát a mi kultúránkra, de még ő sem oszt meg velünk túl sok mindent, így csak kóstolót kaphattunk az eldugott országból.
A vége felé haladva már nem voltak problémáim a történettel. A kommunisták néhány óra leforgása alatt tönkretettek egy legalább több száz éves országot, a hit sem ért ellenük semmit (ami kicsit elszomorító). A láma álma, ami valósággá lett vagy búcsúja Heinnrihtől (ami a film plakátja is lett) talán a történet leghatásosabb jelenetei. 


A történetet nem igazán sikerült jól vászonra vinni, vagyis  az alapot szolgáló könyv kritikái alapján ezt gondolom (a könyv betervezve). Viszont ezt ellensúlyozzák a jó párbeszédek és a szerethető karakterek. Talán a legkidolgozottabb alak a Dalai láma, aki egyben kíváncsi gyermek és egy ország bölcs vezetője (azt viszont nem mondom, hogy politikailag érett). Peter és felesége, a varrónő kellemes mellékszereplők, a kormányzó is elég érdekes áruló figura és végül a főhőst is meg lehetett kedvelni. A színészek alakítását sem kifogásoltam, illeszkedtek a szerepükhöz, még Brad Pitt is kellemes csalódást okozott. Azok a jelenetei tetszettek leginkább, amikor a bolyongós részeknél a társával incselkedett.
Ezen kívül még szeretném kiemelni, hogy a film tele van gyönyörű totálplánokkal. Részben ezért is akartam megnézni. Anno a 8. osztályos média könyvemben a plán fejezetnél ebből a filmből hozták a példákat. Ebben nem csalódtam, az 10/10. A film viszont legyen 7,5/10, de amúgy szép történet, csak itt-ott sántít.