Gyerekként mi is őrült dolgokat találtunk ki, innen-onnan - csúnyán mondva - lopva néhány ötletet. Voltunk katonák bunkerben, új országokat fedeztünk fel a patak túloldalán, fecskefiókákat mentettünk meg, de igazából végtelen ez a lista. Valami ilyesmi ihlette Emily the Strange történetét is, amelyet a ruhákról már jól ismert figura köré írtak.
"Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus csatornafreskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: „fertelmesen drasztikus csatornafreskó” 13-szor gyorsabban… és közben gúnyosan hahotázik.
Olvasd el, ha mered!"
Forrás: Moly
A sorozat első kötete nem akárhogyan kezdődik: főhősünk, Emily amnéziásan ébred és csak pár holmin keresztül tud elindulni önmaga felé. A keresés alatt érdekes kalandokba keveredik és nagy titkokat fedez fel - így ki lehet jelenteni a történetről, hogy nagyjából fordulatos és csavaros is. De meg kell jegyezni, hogy nem mindegy, hogy milyenek a csavarok. A legtöbb történést nem lehet komolyan venni, egyszerű blődségnek tűnik (pl. kalamajkapóker vagy a két srác közötti versengés). A cselekménynek nincsen komoly tétje, így pedig izgulni se lehet igazán a kimenetelért. Példaként, komolyan kit izgat, hogy Holló kezét ki nyeri el?
Habár a történet nem valami elmés - ami azért egy gyerekkönyvnél is elvárható lenne, hisz a gyerekek nem buták, ők is szeretnének okosan felépített történetet olvasni -, viszont a karakterek érdekesebbek már. Eleve Emily: melyik különc tizenhárom éves ne tudna vele azonosulni? Okos, lázad, képes a saját lábára állni és vonzódik a nem mindennapi dolgokhoz, és még kreatív, nagy a fantáziája. Egy ilyen figura akár még példakép is lehet. Rajta kívül még a médium barátja kedvelhető meg spoiler! Emily alteregója is egy színes figura, még ha idegesítő is. spoiler vége. Azonban akadtak buta és kevésbé érdekes figurák, mint Holló, a feketekői nyomozó vagy az Umlaut tagja bármelyik tagja.
Még meg kell említeni, hogy nagyon kiemelkedő a könyvnél, a kivitelezés. Az egész naplószerűen néz ki, sajátos rajzokkal illusztrálva. Ezeken keresztül megízlelheti az olvasó Emily különös világának a hangulatát. Továbbá gyorsan olvashatóvá teszi a könyvet, mert meg kell vallani, nem ez a legjobb gyerekkönyv, sőt. Nem sok értelme van a történetnek. Nincs kiért izgulni, a főbb konfliktusokat sem lehet komolyan venni. Pedig az alapszituáció (Emily amnéziája) igazán jó alap lett volna. Vagy felnőttem, és az a baj: 5 és 6 közt ingadozik a pontszám, de a fordulatosságért és a kivitelezésért legyen 6/10 az Emily, a különc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése