Így veszíted el

A kapcsolatok nehezek. Mindkét fél a saját vágyait, akaratát akarja a másikat felhasználva megvalósítani. Felmerülnek a kérdés: lehet így kapcsolatot hosszú távon fenntartani? Nem, természetesen ez a válasz. Yunior, a latin macsónak megfeleltethető figura mutatja be egy kapcsolat törékenységét. 

Tartalom:

"Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét."

Forrás: Moly

Biztos, hogy csak a párkapcsolatokról szól ez a könyv? Nem. Ezek csak jelen vannak, mint az életvelejárója. Díaz könyve sokkal több mindenről szól: emigráns beilleszkedés, arra rájönni, hogy az amerikai álom inkább rémálom. Valamilyen úton/módon mindenkit elvesztünk, kilépnek az életünkből. 

De a szerelem. Őt meg lehetne tartani, őt nem kellene elveszteni. Yuniornak mégis sikerül. Hajtja a vére? Genetika? Örökség? Maga sem tudja, hisz magát is elvesztette.

Kezdetnek nem rossz a könyv, azt mondom. Vannak benne jó ötletek (non-lineáris cselekmény és időkezelés, spanyol nyelv jelenléte), de erőltettek is (eltúlzott káromkodás, oda nem illő E/2-es narráció). 

Ezekről bővebben.

A káromkodásnak van helye irodalmi szövegben, de óvatosan kell vele bánni. Könnyen túlzásba lehet vinni a használatát, és akkor elveszti tényleges hatását. Díaz szövegében is ez történik: a lehető legrosszabb helyeken van káromkodás, amivel az író kizökkent az irodalmi stílusból. 

Másik rossz pont az E/2-es narráció. Először tud érdekes lenni ez a technika és valamilyen szinten közel hozza a szereplőt az olvasóhoz, de egy idő után pont, hogy elidegenít és fejfájdító. 

A gyerekkori történetek megkapóak, érezhető rajta, hogy életrajzi ihletésűek. Ha ezen a vonalon marad Díaz, szerintem érdemes lesz rá figyelni.  Erős 6/10-es könyv az Így veszíted el. 

Azért remélem, hogy a férfiaknak nem csak mell és fenék meg haj marad meg a nőkből.