Tizenhárom koholt okom volt

A könyvet régóta tervezem elolvasni, mert régóta foglalkoztat az, hogy milyen okok késztethetnek valakit arra, hogy véget vessenek életüknek. Az elolvasásra végül Algernon vett rá: kicsit ki hozta a sodrából a könyv. Kíváncsi voltam, hogy miért is.

Tartalom:

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 

Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 

Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 

Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 

…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."

Forrás: Moly.hu

Sosem tudtam eldönteni, hogy aki öngyilkos lesz, az bátor vagy gyáva ember. Bátor, hogy képes végezni önmagával, vagy gyáva, mert inkább elmenekül, minthogy megküzdjön a problémáival.

Az öngyilkossággal kapcsolatban még egy dolog jut eszembe. Gimnáziumban egyik osztálytársamnak az egyik rokona öngyilkos lett. Az illető szomorú volt azokban az időkben, magában ült a padban. Abban az időszakban valaki kiugrott a vonat elé, szintén öngyilkosság. Egy másik osztálytársam hangosan kifejtette a véleményét a dologról: „Aki öngyilkos lesz az nagyon önző. A szeretteit itt hagyja szenvedni, másoknak okoz gondot.” A szomorú osztálytársam ekkor kirohant a teremből.

Ezek jutottak eszembe a könyv olvasása közben. Hannah is öngyilkos lesz, de az ő okait megismerjük, még ha későn is. Kívülállóként nem érezzük erősnek az indokait, látjuk, hogy miként kerülhette volna el a lány a kellemetlenségeit (például nem ül be a jacuzziba, felpofozza azt, aki megfogta a fenekét stb.) De mindig személyiségfüggő, hogy ki miként kezeli a problémáit. Hannah nem tudta, még a látszólag ilyen egyszerű dolgokat sem. Így tényleg életképtelen? Lehet. Vagy csak valakinek utat kellett volna mutatnia neki. Erre ott lett volna Clay, de Hannah ugye nem engedte magához. Ő döntött így, és ezért ő a felelős. Igazából nem is értem, hogy miért hibáztatja a többieket. Ha innen nézzük, tényleg önző. A halála után másokat hibáztat, viszont ő már nem vonható felelősségre. Ha másként viselkedik, másként alakult volna minden, nem lett volna öngyilkos. Valahogy nem tudom sajnálni, pedig kellene. És ez a bajom a regénnyel. Jó felépítés, jó ötlet, jó narráció, de valahogy a főszereplő nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Szerintem több kell, hogy eljusson valaki addig, hogy felbontsa a tablettás dobozt, majd egy marékkal a szájába vegyen és vízzel leöblítse.

Elolvasni el lehet a könyvet, nem rossz, sok kérdést felvet, de nem hiszem, hogy ebben a témában ez a legjobb. A stílus, és az alapötlet (vallomás egy magnón) nagyszerű, csak a lány okain lehetett volna még jobban dolgozni. 6/10 Jay Asher regénye.