Antigané

Számomra hihetetlen, de itt van 2017 vége is. Közhelyes, de olyan, mintha tegnap lett volna, hogy megírtam a 2016 legjei posztomat. De nem lamentálok tovább az idő múlásán, lássuk, hogyan alakult az idei kultúra fogyasztásom, és hogy miket emelek ki legjobbként.

Legjobb film:

Az egyetem végeztével és a hat hónapos munkakeresés miatt elég sok időm volt, amit természetesen filmezésre és olvasásra fordítottam, nagyrészt. A tavalyi poszthoz hasonlóan térjünk is gyors át a filmekre. Nem sok változást látok 2016-hoz képest. A Snitt listám szerint idén 31 filmet néztem, amiből 3 animációs. Ez bőven javulás a tavalyi 16 filmhez képest. És hogy ezek közül mi volt a legjobb? Azt már nehéz feladat eldönteni, ugyanis nagyon kevés rossz filmhez volt szerencsém 2017-ben. És mivel döntésképtelen vagyok, inkább felállítok egy mini Top 5-t (ez a többi kategóriában is így lesz).

Testről és lélekről:Nagyon az év végén sikerült csak megnéznem Enyedi Ildikó filmjét, de így is felküzdötte magát az első helyre. A témája populáris (romantikus történet), de a lehető legegyedibb módon nyúl hozzá. A zenében, a fényképezésben és a szimbólumokban ott van minden érzelem, ami egy ilyen témába csak beleférhet.

Szárnyas fejvadász és 2049:Az új rész miatt néztem meg a kultikus Blade Runnert, majd moziban a 2049-t is. Mindkettő hangulata, kivitelezése és jelentésrétege lenyűgöz. Igazából nehezen tudom szavakba önteni, mit ad nekem a két film, ezért nem is tudom őket versenyeztetni egy toplistán.

Holdfény: A blogon külön még nem írtam a Holdfényről, de az év végi toplistámon mindenképp szeretném megemlíteni. Első ránézésre egy kisebbségi kérdésekkel foglalkozó filmnek tűnik, de ez inkább kellék számára, mint főtéma. A három életszakaszon keresztül bemutatott fekete fiúban rengeteg minden ott lüktet, amit mi is átélünk: szeretetéhség, a biztonságos otthon iránti vágy, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, az igazi valónkkal folytatott küzdelem.

Dunkirk: Christopher Nolan történelmi filmjének is itt a helye. Pusztán képekkel és zenével olyat alkotott, amit kevesen tudnak. Alig mutat meg valamit, de mégis ott van benne minden, amit a háborúról tudni érdemes.

Logan: Kicsit kezdek belefáradni a képregényfilm-dömpingbe, de nagyon - gondoltam év elején. Aztán jött a Logan, és úgy éreztem, felráztak. Rozsomák karaktere megkapta az őt megérdemelt mélységet, és a tisztességes leköszönést. Kellett már egy ilyen komoly frissítés a szuperhős érába, remélem, ezzel a Logan elindított valamit.

A mesterszak utáni pihenés, a sok utazással járó munkakeresés, majd a munkába járás (1 órás menet mindennap) végett idén nagyon sokat olvastam. A molyos listám szerint összesen 93 könyvet, de ha ténylegesen megnézzük a tartalmat (vagyis mi tényleg könyv ezek közül), akkor azért kisebb számot kapunk. Ha leveszem a listáról a képregényeket és verses köteteteket, és a félbehagyott vagy be nem fejezett könyveket, akkor a lista bizony csak 64 könyvet tartalmaz. Tovább bontva az elolvasott regények számát, ebből 16 db-t angolul olvastam, ami, nos, nem egy jó arány. Angolszakosként sokkal többet olvastam ennél angol nyelven az elmúlt években, sajnálom, hogy idén csak ennyit sikerült. De már vannak erre tervek, de arról majd egy másik bejegyzésben. A könyves összegzés végére álljon itt a Top 5 listám.

Tóth Krisztina: Akvárium: Ez irodalom - értékeltem röviden a molyon. És még most is így tartom. Első olvasásom az írónőtől, de azonnal meggyőzött. Három nő életén keresztül mutatja be Magyaroszág II. világháború után időszakát, és talán úgy, ahogy azt eddig még más nem.

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei: Sokat vártam Tchaikovsky regényétől, és még többet kaptam. Egy majdnem tökéletes regény arról, milyen irányba kellene az emberiségnek mennie, miközben egy hatalmas ötletorgia is, amiben élmény elveszni.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el: Ishiguro egy sci-fis témához nyúl a szépirodalom eszközeivel. Egy lány, Kathy rendezi sorba emlékeit, ez által feltárva előttünk azt a zárt világot, ahol mesterségesen tartanak tudattalanságban gyerekeket, majd felnőtteket féligazságokkal adagolásával. Ennek mentén kapunk egy történetet felnőttéválásról és/vagy identitáskeresésről Lassan csordogáló, érzékeny történet csendes őszi estékre.

Rakovszky Zsuzsa: Hold a hetedik házban: Tóth Krisztina mellett a másik nagy felfedezésem. Az említett kötet egy novellás kötet 9 különböző történettel. Az egészben az fogott meg, hogy ezeket a kis témákat szokatlan nézőpontokból vizsgálta, például egy fiatal fiú útkeresését a főbérlő néniéből, egy harmincas éveiben járó nő kalandos szerelmi életét pedig annak kislányának szemével követtük nyomon.

Christopher Priest: Kifordított világ: Ha mindig is érdekelt, hol van a valóság és az érzékelés határa, vagy egy teljesen szokatlan világról olvasnál, vagy csak érdekelnek a sci-fi klasszikusok, akkor ez a te könyved! Priest egy zseniális heccet épít fel könyvében úgy, hogy a legutolsó oldalig erre rá se jövünk, s utána is csak elismerően csettintünk egyet.

Legjobb sorozat:

Hogy ebben a kategóriában pontosabb legyek, legjobb sorozatévad. Idén nem sok új történetbe kezdtem bele, inkább régebbieket folytattam. Idén valahogy nem vitt rá semmi arra, hogy leüljek sorozatokat darálni. Ez a számokon is látszik: igaz, 2017-ben 16 sorozatot néztem, de ezek közül csak 9 volt új cím, a többi folytatás. És még azt is gyors hozzáteszem, hogy a 16-ból 3-t félbehagytam (Tabu, Electric dreams, Fargo), 2-t nem fejeztem még be (Fekete tükrök, Török kezdőknek), 3 pedig valamilyen animációs sorozat (Star vs the Forces of Evil, Yuri on Ice, Blue Literature). Viszont érdekes, évvégére a Netflix előfizetésemnek hála jobban motivált vagyok a sorozatnézésben, és jövőre ennek hála (legalábbis így érzem), javulni fog az átlagom. De nem szaporítom tovább a szót, lássuk, idén mely sorozatok találtak be nálam.

Stranger Things 2. évad: A Stranger Things idén is jött, látott és győzött, megnyerte az egész internetet meg a Netflix-függőket. Nem sok okunk volt panaszra, amit vártunk, azt megkaptuk és jóllakott óvodásként várhatjuk a következő etapot.

Alias Grace: Egy hangulatos és több szinten is működő sorozat egy lányról, aki lehet, hogy gyilkos, lehet, hogy nem. És tudom, mindenhol A szolgálólány meséjét istenítik, de szerintem ez egy jobban sikerült Atwood-adaptáció.
Sense8 2. évad: Bőven teljesítette az előző évad végén vállaltakat, és építkezett a már megkezdett vonalon a megszokott színvonalon. Idén is ez a történet jelentette számomra a tiszta emberséget, azt a világot, ami jó lenne, ha létezhetne. És még mindig fáj, hogy a Netflix kaszálta.

Amerikai istenek: Az idei év legjobban várt adaptációja, amiben szerencsére nem csalódtam. Az a legjobb benne, hogy mer nem közönségbarát lenni, mer különleges és furcsa lenni a regényhez hasonlóan. Remélem, az új showrunner ellenére (Bryan Fuller ugyanis kilépett a projektből) is megtartja erényeit.

Abigél: Az IMHO Abigél kihívása révén néztem meg az Abigél sorozatot, ami kora ellenére is (1978-ban készült) bőven megállja a helyét a mai trendi műsorok között. Vannak furcsa filmes megoldások benne, de összességében Szabó Magda regényének tökéletes adaptációja.

Összességében izgalmas év volt az idei, több szempontból is. Van pár dolog, amit sajnálok, hogy idénre nem fért be, de mire való az új év, mint folytatni ott, ahol abbahagytuk?

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

A mesterszak befejeztével végre visszatérhetek az AntiGanéhoz, és más bloggerekhez hasonlóan szeretném a kultúra fogyasztásomat összegezni. Azaz lássuk, hogy számomra mik is voltak 2016 legjei.

Legjobb film:

Visszagondolva a tavalyi évre inkább sorozatokat néztem, a filmek valahogy háttérbe szorultak: Snittes listám szerint csak 16 filmet néztem (megjegyzés: A lista szerint kicsit többet, de vannak ott félbehagyott filmek is jelölve, mivel akkor jelölök filmet, amikor elkezdem nézni). Ezt a kevés alkotást végiggondolva a legemlékezetesebb film számomra Paulo Sorrentino Ifjúság című filmje volt. Külön bejegyzés még nem született róla a blogon (mindenképpen lesz!), de mindenképpen ajánlom megnézni. Nem egy kellemes témát jár körül (az öregedés és a halál közeledte), de mindezt humorosan és elég szimbolikusan teszi - emiatt is figyelemre méltó, de maga az egész film egy gyönyörű kompozíció. Azoknak ajánlom főleg, akik a filmet nem csak szórakozásnak, hanem a művészet egy lehetséges formájának is tekinik.

Legjobb könyv: 

A Moly szerint tavaly 79 könyvet olvastam, bár meg kell jegyeznem, hogy azért akad egy-két kakukktojás is (pl. két Galaktika és a Sarah's Scribble). Ennyi könyv közül nehéz is kiválasztanom az év legjobbját, főleg, hogy többet is maximális csillaggal értékeltem. Az mindenképp biztos, hogy egy új szerelem indult tavaly Philip K. Dick és China Miéville életművével, de nagyon letaglózott Moskát Anita Horgonyhely című regénye is. Végül J. K. Rowling Átmeneti üresedését választanám a legjobb könyvnek a 2016-ban olvasottak közül. Az Ifjúsághoz hasonlóan szintén nem egy kifejezetten szórakoztatásra szánt könyv, de engem nem is ezzel fogott meg. Rowling egy olyan oldalát mutatta meg, ami talán kicsit már jelen volt a Harry Potterben, és gondolom a Cormoran Strike-sorozatában még hangsúlyosabb: feltárni az emberek sötét oldalát, miközben megmutatja az emögött meghúzódó érzelmekkel teli embert is. Az Átmeneti üresedés szereplői kicsinyesek és rosszindulatúak, de mégis annyira mi vagyunk. Akár a 21. század realista regénye is lehetne Rowling könyve. 

Legjobb sorozat:

Már írtam a filmes résznél, hogy 2016 inkább a sorozatok ideje volt, nem pedig a filmeké. A Snitt szerint összesen 8 új sorozatot kezdtem el és 5-t folytattam. 2016 legjobb sorozatát az újoncok közül választanám ki, ami nem más, mint a Stranger Things. Ahogy írtam az őszi értékelésben is, a sorozat "erősen épít a nagy klasszikus horrorokra és thrillerekre, miközben igazodik a mai nézők ízléséhez" - így válik egy frissnek ható alkotássá. Aki még nem nézte meg, az azonnal álljon neki.

Egyéb legjobbak:

Régebben avattam legjobb animét, legjobb rajzfilmet és legjobb képregényt is, de mivel ezek sajnos visszaszorultak kicsit az életemben, így elég egyértelműek most a győztesek. Tavaly egy animét néztem meg, ami a Ghost in the Shell volt, és egy képregényt olvastam, mégpedig a Felnőni kiábrándítót. Ami pedig a rajzfilmeket illeti, kicsit lázadó módon, de a Gravity Falls 2. évada mellett teszem le a voksom annak ellenére, hogy 2014-ben kezdtem el nézni a sorozatot, és új meseként láttam A kis kedvencek titkos életét. De olyan szinten felfejlődött a GF, hogy több élőszereplős sorozatot is simán leköröz. Részletesebben ebben a bejegyzésben olvashattok róla.