Sok könyvmolyhoz hasonlóan, nekem is szokásom könyvesboltokban nézelődni, webshopokat böngészni és a kiadók tervezeit átfutni. Az utóbbi kis időtöltésem miatt találkoztam Katherine Addison A koboldcsászár című regényével. Emlékeim szerint a Gabo kiadó már az év elején bejelentette, hogy tervezik a regény megjelenését, és most már ki is jött magyarul. Azonban én türelmetlen voltam, és nyáron angolul elolvastam a könyvet.
Tartalom:
Forrás: Moly"A császár legifjabb, félig kobold fia egész életét száműzetésben töltötte, távol az udvartól és az ottani, halálos intrikáktól. Amikor azonban apja és három fivére életüket vesztik egy gyanús balesetben, egyedüli örökösként kénytelen elfoglalni a helyét a trónon.
Maia nem ért a politikához, nincsenek sem barátai, sem szövetségesei, és bármelyik pillanatban vele is végezhet az, aki a családja elleni merényletet elkövette. Miközben láthatatlan ellenfelei a trónjára és az életére törnek, és talpnyalók próbálják saját érdekeik hálójába vonni, gyorsan meg kell tanulnia, hogyan álljon helyt császárként."
Úgy érzem, mindent megkaptam A koboldcsászártól, amit elvártam tőle. Jó érzés volt végre olyan fantasyt olvasni, ami nem csatákról és vérről szól. Nem mintha baj lenne az epikus összecsapásokkal, csak néha kell más is. Ahogy Hanna is írta az értékelésében, ez egy Bildungsroman, hisz egy fiatal fiú, Maia uralkodóvá válását követhetjük nyomon. Addison nagyon jól ki is használja a fejlődésregény lehetőségeit. Ami végig tetszett benne, hogy mi, olvasók is Maián keresztül kapcsolódunk be az udvar agyon szabályozott világába, de magát a birodalmat is így ismerjük meg. Addison kitér a verbális és non-verbális kommunikációra (még a tündék fülére is!), a különböző tettek jelentősségére – ezek egyszerre teremtenek egy intrikás környzetet és visznek bele a történet világának menetébe is. Emiatt lassú a cselekmény, szó szerint csak folydogál és itt-ott akad csak gyorsabb szakasz (De azok nagyon gyorsak! Egyik még hajnali egy után is fenn tudott tartani), de akik szeretnek elmerülni egy fantasyben, azok élvezni fogják ezt.
A regénynek még van egy nagyon érdekes tulajdonsága, ami nekem végül is tetszett, de érzek vele kapcsolatban némi furcsaságot. A Hugo, Nebula és egyéb díjátadók miatt is tudhatjuk, de igazából teljesen normális, hogy a mai trendek és nézetek (konkrétan a fekete és egyéb nációk irodalmára, a feminizmusra, queer studiesra és a gender studiesra gondolok [végül is, együtt szoktak járni]) megjelennek a zsánerirodalomban. Ahogy a mi időnkben is, úgy Maia világában is ezek forradalmi eszméknek számítanak, amit maga a félig tünde és félig kobold urdalkodó is tökéletesen jelképez. És emiatt is szimpatikus a király figurája, mert csak egyetérteni tudok a gondolataival és jó lenne egy jobb világot építeni a valóságban is. A furcsa érzés is csak annyi ezzel, hogy az én ízlésemnek nincs eléggé jól elrejtve a történetben a mai kor lenyomata (lehet, csak egyetemi tanulmányaim miatt veszem ennyire észre), de azért nem is teljesen explicit módon jelenik meg. Kérdés, egy későbbi olvasó (mondjuk 20 évvel később) miként fogja látni a fantasybe bújtatott, minket foglalkoztató gondolatokat.
Összességében egy jó kis nyugis regény a A koboldcsászár sok udvari intrikával, dölyfős tündékkel és szerethetően megrajzolt koboldokkal. Akit vonz az ilyen típusú fantasy, az nyugodtan olvassa el, én (is) csak ajánlani tudom. A 9,5/10-es pontszám, nos, magáért beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése