Muse rajongó vagyok, így természetes volt, hogy megveszem ezt a könyvet és el is olvasom. Nagy izgalommal ültem neki a könyvnek, hogy végre megismerhessem Bellamyék világát, olvashassak a csodálatos kompozícióijaikról (mert szinte már azok).
Tartalom:
"Szinte hihetetlen, hogy három fiatal hangszert fog a kezébe, alkotni kezd, és meg sem áll a világsikerig. Hihetetlen, de szerencsére időről időre mégis megtörténik. Néha egy szemvillanás alatt, néha pedig hosszú évek, kemény munka és kitartás kell hozzá. A Muse-ra az utóbbi jellemző. Megdolgoztak a sikerért. Hittel és alázattal várták ki azt a pillanatot, amikor rájuk került a sor.
A könyv ezt az utat mutatja be. Elmeséli a zenekar teljes történetét, onnantól, hogy az 1990-es évek közepe táján egy tengerparti kisvárosból, Teignmouthból elindultak, egészen addig, hogy megannyi koncerttel és grandiózus albumaikkal elérték, hogy immár egyértelműen az egyik legnagyobb angliai rockzenekarként tartják őket számon.A könyv írója, Ben Myers a Melody Maker, NME és Guardian munkatársa, egyben Muse-rajongó is. A rengeteg exkluzív interjú, amit a zenekarral és a zenekar barátaival karrierjük során készített, és a végtelen sok koncert, amire ellátogatott, adják a világon egyedülálló zenekar-történeti könyv alapját."
Azt kaptam a könyvtől, amit vártam: töménytelen életrajzi adatmennyiséget. De persze mindez szórakoztató fogalmazásban tálalva, kiegészítve a zenekar tagjainak beszámolóival. Így az olvasónak nincs olyan érzése, mintha egy történelem könyvet olvasna tele évszámokkal, hanem tényleg egy érdekes, életrajzi regénnyel ismerkedhet meg. A fiúk karrierjének fontos állomásain túl pedig kicsit a média és a zeneipar működésébe is belepillanthattunk, és a Muse ebben miért is tudott helyt állni: képes volt mindig érdekes maradni.
És érdemes volt megismerkedni a zenekarral? Igen. Egyszerre bolondak és érzékeny művészek, ahogyan ezt eddig is gondoltam. Habár Matt (általában ő beszélt a legtöbbet) sokkal dilinyósabb, mint azt képzeltem, ezen kívül a véleménye egyes dolgokkal kapcsolatban (például vallás) meghökkentett, hosszú napokig elgondolkodtattak a szavai, mire arra jutottam, hogy ehhez én túl konzervatív vagyok.
Ami tetszett még, ahogyan a számokról, az albumokról nyilatkoztak a tagok és a kritikusok. Szinte tökéletesen leírták azt, amit hallgatás közben lehet érezni, vagy épp azt, amit a dalról gondoltam. Kicsit meghökkentő, de szívet melengető érzés volt.
Sok mindent nem lehet a kis könyvecskéről elmondani, csak azt, hogy minden Muse rajongónak el kell olvasnia. Myers nagyon részletes, de nem untat, és a zenészek megítélését le torzítja el, és nem magasztalja az egekig sem őket (pedig a szerző is nagy rajongó). Műfajában nagyon is jó Az univerzum lüktetése, 9/10-es könyvecske. Maximumot azért nem kap, mert néha a szerző elragadtatta magát, és eléggé eltért a Muse-tól. Ilyen volt például a Nirvanás kitekintő, vagy épp az angolok vandálkodása egy hatalmas fesztiválon. Ezek is érdekesek voltak (Nirvanás főleg, meg hát őket is szeretem), de kicsit sok volt. És Muse-fanok, tessék elolvasni! Aki meg még nem ismeri Matt, Dom és Chris munkásságát, az térjen meg azonnal!
És érdemes volt megismerkedni a zenekarral? Igen. Egyszerre bolondak és érzékeny művészek, ahogyan ezt eddig is gondoltam. Habár Matt (általában ő beszélt a legtöbbet) sokkal dilinyósabb, mint azt képzeltem, ezen kívül a véleménye egyes dolgokkal kapcsolatban (például vallás) meghökkentett, hosszú napokig elgondolkodtattak a szavai, mire arra jutottam, hogy ehhez én túl konzervatív vagyok.
Ami tetszett még, ahogyan a számokról, az albumokról nyilatkoztak a tagok és a kritikusok. Szinte tökéletesen leírták azt, amit hallgatás közben lehet érezni, vagy épp azt, amit a dalról gondoltam. Kicsit meghökkentő, de szívet melengető érzés volt.
Sok mindent nem lehet a kis könyvecskéről elmondani, csak azt, hogy minden Muse rajongónak el kell olvasnia. Myers nagyon részletes, de nem untat, és a zenészek megítélését le torzítja el, és nem magasztalja az egekig sem őket (pedig a szerző is nagy rajongó). Műfajában nagyon is jó Az univerzum lüktetése, 9/10-es könyvecske. Maximumot azért nem kap, mert néha a szerző elragadtatta magát, és eléggé eltért a Muse-tól. Ilyen volt például a Nirvanás kitekintő, vagy épp az angolok vandálkodása egy hatalmas fesztiválon. Ezek is érdekesek voltak (Nirvanás főleg, meg hát őket is szeretem), de kicsit sok volt. És Muse-fanok, tessék elolvasni! Aki meg még nem ismeri Matt, Dom és Chris munkásságát, az térjen meg azonnal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése