Az európai alkotások (ahogyan azt mindig elmondom, ha egy európai filmről kezdek írni) különleges élményt jelenetek a mainstream amerikai alkotások között. Ilyen mű a híres spanyol rendező, Guillermo Del Toro (Hellyboy) Oscar-díjas filmje is, A faun labirintusa. Az ajánlást köszönöm, mellesleg, Csillának.
Tartalom:
"Spanyolország, 1944. A polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg, kegyetlen és autoriter Vidal (Sergi López) kapitányhoz költözik, aki Franco seregében szolgál. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Faun - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, Oféliának három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel."
Forrás: Port
Ez a film tele van emberi érzelmekkel, küzdelemmel, áldozatokkal: olyan dolgokkal, amelyekre csak egy mese taníthatja meg az embert. Mielőtt tévedés történne, ez a történet nem gyerekfilm, nem ő nekik készült. Sokkal inkább nekünk, ahogyan erről a felépített látványvilág is tanúskodik. A faun labirintusa nem szűkölködik megdöbbentő, naturalista és a brutális képekben. Talán ezek hiánya nélkül nem is lehetne igazán kihangsúlyozni a Franco-i diktatúra kezdetének borzalmait. Azt, hogy senki sem egyenlő, mindent feltétel nélkül követni kell, egyszerűen nem szabad gondolkodni. Ezt a világot jeleníti meg Sergí Lopez karaktere, aki hisz a diktatórikus ideákban, és ezt várná el mindenki mástól. Aki nem illik a rendszerbe, azt likvidálja. Ebből a világból lóg ki Ofélia (Ivana Baquero), a történet főhőse. Akaratlanul cseppen az erőszak világába az ártatlanságéból, és spoiler! végül áldozattá is válik ebben a valóságban, viszont a Faun világában elnyeri jutalmát és visszatérhet igazi otthonába. spoiler vége Így a történet befejezése kettős jellegű befejezése: pozitív és negatív is egyben. Olyan, mint maga az élet is: a boldogságot mindig átlengi valami szomorúság is.
Fantasztikusan fel van építve a Faun labirintusa. A látványvilág és a párhuzamosan kezelt síkok mellett a cselekmény sodró, leköti a nézőt. Leginkább a valóság kerül előtérbe, de Ofélia próbáinak helyszínei is tartogatnak rengeteg izgalmat. Mellesleg, ez egy másik jópofa része a filmnek: a varázslat teljesen természetes a világban, nem érezzük idegennek, annak ellenére sem, hogy a felnőttek nem fogadják el annak létezését. Ezt a különös mágiát fokozza a zene és maga a spanyol nyelv is, ha az ember persze eredeti nyelven tekinti meg. A spanyol nyelv dallamossága tökéletesen illik ehhez a keserédes meséhez.
Érdemes megnézni, mindenképpen. A Faun labirintusában ott a világ fájdalma, az ártatlanság tisztasága és annak életképtelensége a valóságban, de reményként a varázslat. 10/10-es alkotás, új kedvenccé lépett elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése