2017. július 15., szombat

Júliusi-augusztusi tervek

Sziasztok!

Megint elszaladt egy hónap és jött az új, ami bloggerként nem csak az idő múlását jelenti, hanem a tervezést is. Lássuk, hova tervezek jutni az elkövetkezendő időszakban. 

Könyvek:
Anthony Ryan Ébredő tüze kicsit betett az olvasási időmnek, így elcsúsztam a júliusi tervekkel. Az előző könyvtervekből például még van két elmaradásom (Red Queen és a Gránátok a becsületért) és egy bejegyzés is A démon és a papnő. Majd a posztban kiderül, miért tart ilyen sokáig megírnom az értékelést.

A szokásos gyónás után egy könyvkupacos képpel szeretném megmutatni (lásd lent), hogy mit tervezek az elkövetkezendő két hétre. Igen, ezt a bazi nagy kupacot, miközben 4 könyvet sem tudok időre elolvasni egy hónapban! Mindegy, lesz valahogy, de némi útmutató nem árt a kötetekhez. Az angol nyelvű könyvek közül (Blankets, Wild Cards, His Bloody Project, Station Eleven) a Blanketsről majd az Antiganén olvashattok, a His Bloody Projectről és a Station Elevenről viszont a Zsófi külföldiül olvas blogon. És itt van még egy kérdéses könyv, George R. R. Martin válogatása, a Wild Cards. Ezt még novemberben rendeltem Bookdepositoryról, csak eddig még nem jutott el oda, hogy elolvassam. Időközben megjelent a könyv a Librinél is (pont ma fogdostam meg a könyvesboltban). Így fogalmam sincs, hogy melyik blogomon írjak róla, de a nyelv tematikát követve marad a Zsófi külföldiül olvas. A magyar nyelvű kiadványok (Bábel fiai, Az áruló pengéje, Múmiamalom) természetesen ezen a felületen fognak szerepelni. Vagyis két kivétel akad: Akvárium és A gyertyák csonkig égnek. Utóbbit Andi IMHO kihívására olvasom, az Akváriumot azért, mert régóta akarok Tóth Krisztinától olvasni. Viszont a blogomnak nem feltétlen profilja a szépirodalom (annak ellenére, hogy nagyon szeretem), így nem tudom, hogy kerüljön-e ide róluk bármi. Igen, változtathatnék a dolgon, csak akkor már nagyon zsúfolt lenne a tematika (bár egy alapos rendszerezés megoldaná). Másrészt úgy érzem, sokkal alaposabb megközelítést érdemelne egy szépirodalmi mű annál, hogy ilyenek vagy olyanok a szereplők, vagy hogy lassú a cselekmény. De még meglátom.

Még a két hónapos tervben benne van Neal Stephensontól a Seveneves - A hét Éva is, amit Letyától kaptam kölcsön. Neki innen is szeretném megköszönni! Amúgy, A démon és a papnőhöz hasonlóan van egy vicces személyes sztorim a könyvhöz (majd egy esetleges értékelésben kiderül, mi ez), és igazából emiatt is kértem kölcsön. Viszont egy korábbi, Stephensonnal kapcsolatos szabályomat rúgtam fel ezért. Először minden áron a Snow Crasht akartam az írótól elolvasni, hisz az az ő alapműve vagy mi, de aztán már nem tudom, hogy minek a kapcsán beugrott, milyen megosztott is volt itthon a Seveneves és kéne tenni vele egy próbát. Remélem, belefér az elkövetkezendő két hónapba. 

A tervezett kupac

Filmek, sorozatok:
A könyvekhez hasonlóan itt is nagy lemaradásban vagyok. Például a Csajok hajnalig óta nem láttam filmet, A szolgálólány meséjéből is csak néha-néha nézek meg egy-egy részt. Nos, ilyen, ha nyolc órában dolgozik az ember. By the way, sikerült ezt a szintet is megütnöm. Dolgozok! De az eredeti témához visszakanyarodva két sorozat van tervben, A szolgálólány meséje mellett. Két sorozat közül egyik a Trónok harcának új évada, ami most vasárnap (július 16) indul. Sok elvárásom már nincs a GOT felé, de remélem kapunk egy korrekt lezárást a maradék két évadban. A másik sorozat nem film, hanem rajzfilm lesz, nevezetesen a Csillag vs. Gonosz erők. A mesét először Bogi unokahúgommal láttam a tévében és annyira megtetszett, hogy el kellett kezdenem az elejéről. Nagyon jól szórakozok Csillagékkal, elég jól betölti a Gravity Falls utáni űrt.


Egyelőre ezt tervezem a következő két hónapra. Remélem, minél több minden megvalósul ezekből.

Holnap Nyári képregénybörze! Drukkoljatok, hogy találjak valahol egy Saga 1. kötetet vagy Paper Girlst.

2017. július 8., szombat

Sötét anyag tőmondatokkal


Emlékszem arra, mikor Wayward Pines plakátok néztek rám a villamos megállóban. Néztek és meggyőztek róla, hogy nekem el kell kezdenem ezt a sorozatot. Megtettem, aztán a végére a hajam téptem, és arra jutottam, hogy nekem a WP-t soha többé, de a történet kitalálójától, Blake Crouch-tól se lássak soha többé semmit.

Aztán nemrég Letya mesélte nekem, hogy a Crouch-nak van egy könyve, a Sötét anyag, ami egész jó, sőt, neki bejött. Mondom magamban, ilyet, én el nem hiszem, hogy Crouch jót írt, amíg magam nem olvasom. Úgyhogy kölcsönkaptam a kérdéses könyvet. A kölcsönzést köszönöm utólag Letyának! A továbbiakban pedig lássuk, igaza lett-e, és sikerült-e túlélnem a WP okozta megrázkódtatásokat.

tartalom:
"Elégedett ​vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.

Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos.

Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel. "

Forrás: Moly


Az első 50 oldalon úgy éreztem, hogy én továbbra sem leszek jóban Crouch-csal. A történet alapjaiban nagyon sokszor a WP köszön vissza (tökéletes apuka, gyönyörű feleség, semmilyen karakterrel nem rendelkező kisgyerek), de ez volt a legkisebb bajom. Viszont a tőmondatok! A Sötét anyagban az író végig a tőmondatokkal próbálta fokozni a cselekmény drámai hatását. Ez szerintem olcsó és idegesítő megoldás, annyi gyakorlati előnye van csak, hogy gyorsabban el lehet olvasni a könyvet. Persze, nagyon jól ki lehet használni a tőmondatok adta lehetőségeket, de az a túlhasználás, amit Crouch csinál az nem az írói bravúrozás kategóriája. Mindezt még azzal tetézte meg, hogy jelen időben írta a sztorit. Meg kell jegyeznem, angolul jobban működik a jelen idejű elbeszélés, mint magyarul (pl. Murakami Kafka a tengerpartonban kifejezetten üdítő), legalábbis nekem angolul jobban csúszik az ilyesmi.
Aztán lassan túllendültem ezeken az apróságokon, már csak az eltúlzott akciójeleneteken, a néha klisékbe torkolló párbeszédeken és a karakter nélküli szereplőkön morcoskodtam. De valahogy mégis olvastatta magát a regény, tudtam izgulni Jasonért és ami legfontosabb, át tudtam érezni a főhős helyzetét. Most nem spoilereznék, de nagyjából ül a könyv hátoldalán olvasható megállapítás, Justin Cronin tollából: „Proaktív történet a második esélyekről, zseniális sci-fi csomagolásban.” Jó, azért nem proaktív a történet, a csomagolás se annyira zseniális, de a lényeg a lényeg: sci-fi-thrillerbe csomagolt mélázás a mi lett volna ha-ról. Valószínűleg mindannyian eljátszottunk már azzal az ötlettel, hogy milyen lenne az életünk akkor, ha mondjuk biológiatanár helyett anno orvosnak tanulunk, ha korábban otthagyjuk azt a munkahelyet, ahol nem éreztük jól magunkat, vagy ha nem veszünk össze a harmadik exünkkel. A főhős, Jason ezt a dilemmát járja be egy elég elborult, világokon átívelő utazás során. Nem feltétlen azért, hogy rájöjjön, nincs mit megbánnia (ezt ő nagyon jól tudja), sokkal inkább azért, hogy segítse átadni meggyőződését másoknak is. Ehhez az úthoz veszi Crouch a Schrödinger macskája nevű gondolatkísérletet. Ez és a mi-lett-volna-ha ötvözése a tőmondatok ellenére is fantasztikus ötlet. Vannak kifogásolnivalók a kivitelezésben, de ezekről már spoilerekkel kiegészítve beszélnék. Maga a történetben egy fekete doboznak köszönhetően sikerül feloldani Erwin Schrödinger állítását, miszerint a részecskék egyidejűleg több helyen és állapotban léteznek, azonban ez hétköznapi életünkben szinte elképzelhetetlen. Az osztrák fizikus elméletében szereplő macska a példa erre: hogy a macska él vagy holt attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Crouch regényében a szereplők egy szérum segítségével elérik a köztes állapotot, amivel képesek elérni valóságunk más változatait, a későbbiekben pedig az is kiderül, hogy az épp aktuális érzelmi állapotuk szerint dől el, melyik párhuzamos világba jutnak. Mélyen nem merültem el a kvantumfizikát, mégis úgy érzem, ezek a megoldások kicsit elvesznek a regény science részéből, inkább mágia benyomása van, mint tudományos. De tény, nem feltétlen hagy lyukakat a történet menetében, feláll egyfajta rendszer, ami szerint működnek a dolgok, így kapunk végül egy kellemes kikapcsolódást.

Aki valami gyors olvasásra vágyik némi komoly témával és egy szuper alapötlettel, az azért próbálkozzon a Sötét anyaggal. Szerintem a strand időszakra pont tökéletes. Az ellenérzéseim és az olvasás közbeni durcizásom ellenére én megadok a könyvnek egy 7/10-t a blogon, a Molyon anno pedig 4/5 csillagot adtam a könyvre. 

2017. július 3., hétfő

Képregényes Trónok Harca


A Facebook "On this day" alkalmazása nemrég felhozta azt az emlékemet, amikor kommenteltem, hogy az ember úgy veszik a Sárkányok táncát, mint a cukrot. Ez volt öt éve. Már megint ott tartunk, hogy öt éve várunk a következő Trónok harca részre, mint anno a Sárkányok táncánál. Azért pozitív vagyok, remélem jövőre csak kézbe vehetjük a 6. részt. Addig maradnak a különböző pótszerek, mint az HBO sorozat (2 hét és itt az új évad!), asztali játék, PC játék és persze képregény. Őszintén, az utóbbitól ódzkodtam, annak a bizonyos sokadjára lehúzott bőrnek tűnt a számomra, de szerencsére kiderült, hogy nem teljesen erről van szó. 

Tartalom
"Napjainkban George R. R. Martin Trónok harca c. regénye - az abból készült HBO sorozatnak köszönhetően - hallatlan népszerűségnek örvend. Martin világhírű műve alapján készült képregényünk mégis igazi meglepetés lehet a rajongóknak, hiszen a filmsorozathoz valóban méltó vizuális élményt kínál.

Ez a képregény-gyűjtemény a DYNAMITE Trónok harca sorozatának első 6 számát tartalmazza, Tony Patterson rajzaival és Daniel Abraham szövegével. A fordítást Szolga Emese készítette."
Forrás: Szukits


George R. R. Martin, Daniel Abraham (ő az Expanse írójának, James S. A. Corey-nak az egyik fele), és Tony Patterson (ő keltette életre Westerost a képregény oldalain) egy igazi csemegét adtak a GOT-rajongók kezébe, ami természetesen kapudrog is lehet a nemrajongók számára. A képregényt olvasva, a könyvek és a sorozat ismerete ellenére is úgy éreztem, most élem át először Ned, Jon, Daenerys és a többi szereplő életútját, az első GOT találkozásomhoz hasonlóan lekötöttek az események, a szereplőkért pedig izgultam, vagy épp gyűlöltem őket. Ennek ellenére a történettel kapcsolatos előismereteimet nem tudtam kikapcsolni, de ez nem is jelentett problémát, sőt, előnyömre vált. Első olvasáskor/film nézésnél hajlamosak vagyunk sok apró részleten átsiklani; ezek lehet csak a történetbe való második, harmadik vagy sokadik visszatérésnél tűnnek fel. A képregény nagyon sok ilyen apróságra hívta fel a figyelmemet, főleg a képeken keresztül. Tony Patterson részletgazdag rajzait érdemes figyelmesen böngészni a "spolerező", azaz előremutató vagy figyelmeztető szimbólumokért, jelekért. Kedvencem a kötet legelején volt: a rémfarkasanya nyakában egy szarvasagancsot találnak, valószínűleg ez okozta a halálát. Majd nem sokkal ezután jön a hír, hogy Robert király Deresbe jön, ami végül is elindítja az egész sztorit.


Érdemes még beszélni a rajzolásról és a kivitelezésről. Nem könnyű feladat egy olyan monumentális történetet adaptálni, mint a GOT, ezt a kötet végén található háttérinfókat tartalmazó részekben többször kihangsúlyozzák. De szerintem azért többé-kevésbé sikerült képregényként is visszaadni Martin művét, hiányérzetem nem sok volt. A karakterek szerencsére eltérnek a HBO sorozatétól, inkább Martin elképzeléseit követték a designnál. Viszont nem túl szerencsés, hogy elég hasonlóra sikeredtek a figurák, főleg a nők. Amíg nem rázódik bele az ember a képregénybe, szinte képtelenség megkülönböztetni a szereplőket egymástól. Amennyire zavaró a figurák hasonlósága, viszont annyira lenyűgözőek a nagy tereket vagy tájakat bemutató képek. Minden átjön róla, ami csak kell, legyen szó félelemről vagy boldogságról. A részletekben pedig jócskán el lehet veszni, de érdemes is. Mindezt az élénk színek csak még élőbbé teszik.

Összegzésként az biztos, hogy GOT fanoknak mindenképpen kötelező a A Game of Thrones: The Graphic Novel. Az első kötetet olvasta nem (teljesen) egy új rókabőr ez, sokat tud adni az eredeti történethez, és a sorozat során érzett hiányérzetünket is gyógyíthatja. A rajzok összbenyomása miatt (azaz nem teljesen nyerték el a tetszésemet) 9/10-t kap a képregény. Ha ti is elolvasnátok a képregényeket, menjetek fel a Szukits webshopjába, és rendeljétek elő mind a 4 kötetet! Vicces, engem is David_R_Blake moly értesített a nagyszerű hírről, nem sokkal azután, hogy angolul végigolvastam a képregényt. Mindenesetre: magyarul is megjelennek a GOT képregények. November 15-én közeleg a tél.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Kövesd a bejegyzéseket