A régebbi követőim/olvasóim emlékezhetnek rá, hogy milyen jól elvoltam a Felnőni kiábrándító képregénnyel. Egy percig sem volt kérdés, hogy amint lehetőségem lesz rá, beszerzem a Könyvfesztiválra kiadott újabb füzetet, a Puha Boldog Puffancsot.
"Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked! … Őöö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós- pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!"
Forrás: Moly
A Puffancs (a továbbiakban így fogok rá utalni) tematikájában hasonlít az előző Sarah's Scribbles-adaghoz: introvertált életünk 2 vagy 4 paneles képregényekbe helyezve. A képkockák egy része szintén ismerős lehet már Sarah oldaláról vagy a Doodle time-ról, de örültem, hogy ezek közül jó pár kedvencemet nyomtatásban is viszont láttam. Például bekerült az életemet tökéletesen leíró képregényke is, a könyvesboltos (lent láthatjátok) és a kocsmában nyomuló srác esete is. Szóval mondhatni az előző kötet színvonalát simán hozzá a Puffancs. Viszont van egy lényeges pont, amit ki kell emelnem, mint pozitív változás, és ezzel érthető is legyen, miért is lett nálam itt 10/10, a Molyon pedig 5 csillag az új füzet.
Az utolsó szakasz miatt. Sarah érthető és őszinte stílusban (és persze vicces képkockákkal) vezeti be az olvasót az introvertáltak fejébe. Nem szépíti a dolgokat: létezik a túlgondolás és a kevés önbizalom problémája, és bár tudja, hogy ezek a dolgok mennyire hátráltatják őt az életben, és próbál is tenni ellenük (pl. nagyon tetszett a „teszek rá” szuperhős), azért nehéz a változás. Azért tartom fontosnak ezt a részt a képregényben, hogy tudják a nem görcsölő vagy nem introvertált emberek, hogy ezt a fogalmat nem menőségből használják az ilyen emberek, vagy nem a kívülállóságukban való megerősítéshez, vagy bármi másra, amit "kívülállóként" csak ki lehet találni az introvertáltság megmagyarázására. Amíg olyan cikkek látnak napvilágot, mint „5 ok, amiért kiborítanak az introvertáltak”, addig sajnos ezt ki kell emelni. A Sarah-éhoz hasonló képregények vagy az introvertáltságról szóló cikkek nem önsajnálatból születnek, hanem egyfajta új nézőpontot szeretnének adni azoknak, akik nem introvertáltak, hogy így a jövőben könnyebb legyen a máshogy viselkedőkkel (itt az introvertáltakkal) való viselkedés. természetes, hogy nem könnyű a kommunikáció két eltérő személyiségű ember között, és egy embernek mindig van hová fejlődnie. Erre Sarah is rávilágít a Puffancs mesélgetős részeiben, nem emeli piedesztálra az introvertáltságot, nem állítja be követendő példaként, csak megmutatja, hogy igen, létezik az introvertáltság, nagyjából úgy érzi magát ezzel a személyiséggel, ahogy lerajzolja, de próbál fejlődni - ez valahol nagyon motiváló és mindenképpen jó irány.
Összességében a Puffancs jobban bejött az előző kötetnél, sokat dob az egészen a beemelt sztorizgatás. Ahogy írtam feljebb, ez nálam most simán 10/10.
 |
| Életem |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése