Ez volt az utolsó film, amit a német óra keretében néztünk meg, A mások élete. Nem aratott a csoportban akkora sikert, mint A hullám, de a beszélgető órán egész sok gondolatot váltott ki belőlünk.
Tartalom:
"Kelet-Berlin, 1983 novembere, hat évvel a berlini fal leomlása előtt: az NDK és állambiztonsági szolgálata még elnyomja a (másként) gondolkodókat, és kíméletlen megfigyelő-besúgó rendszere mindenkit behálóz. Ennek a gépezetnek tökéletes fogaskereke Gerd Wiesler százados (Ulrich Mühe), akit politikai nyomásra egy sikeres színpadi szerzőre, Georg Dreymanra (Sebastian Koch) és élettársára, az ünnepelt színésznőre Christa-Maria Sielandra (Martina Gedeck) állítanak. A rendszerhez vakon hű Wiesler, a mások életét figyelve hamarosan ráébred saját élete kisszerűségére."
Forrás: Port.hu
Florian Henckel von Donnersmarck első filmje A mások élete, amivel 2007-ben elnyerte az Idegen nyelvű filmek kategóriában az Oscar-díjat.
A történet 1983-ban játszódik az NDK területén. Nagy erénye a filmnek, hogy egy elfogadható képet ad az előző rezsimben élő emberek életéről. Mivel Magyarországon is hasonló rendszer volt húsz évvel ezelőtt, így sok felnőtt nézőben nosztalgikus emlékeket kelthet A mások élete. Illeszkedik a XXI. század Oscar-díjas filmjei közé abban, hogy nagyon emberközeli történet, könnyű a szereplőkkel szimpatizálni.
HGW XX/7, polgári nevén Gerd Wiesler szemével követjük az eseményeket. A megoldás igen érdekes, izgalmas és megdöbbentő: HGW ugyanis az állami besúgó rendszer tagja, aki mások megfigyelésével foglalkozik. Jelenleg egy drámaírót, Georg Drymant és annak élettársát, Christa-Maria Sielandot kell megfigyelés alatt tartania. Wiesler százados külső megfigyelőként, mondhatnia a cselekmény hősei fölött áll. Erre sokszor utalnak a beállítások, amelyek HGW-t mutatják be: sokszor látni őt békaperspektívából, ami a figura hatalmasságát hivatott kihangsúlyozni.
Azonban Wiesler munkája során fokozatosan veszíti el érzéketlenségét. Igazi érzelmeket hallva rá kell döbbennie, hogy eddigi élete milyen silány és kisszerű volt, másokat figyelt meg, ezzel tönkretéve sokak életét. Ezt leginkább a liftes jelenet támasztja alá, ahol HGW egy kisfiúval folytat beszélgetést: a gyermek hívja fel figyelmét tettei súlyosságára. A fordulópont után a százados segít Drymanéknak, s ez által szembe megy az akkor fennálló rendszernek. HGW eleinte csak bizonyos információkat hallgat el, majd személyesen is beavatkozik a megfigyeltek életébe (találkozás Christa-Mariával, az írógép kicsempészése a lakásból). Tehát a százados negatív szereplőből fokozatosan változik át pozitív hőssé. Azonban ezen az úton nem haladhat áldozat nélkül: felettese észreveszi, hogy Wiesler segíti a megfigyelteket, ezért lefokozza, és levéltárosi munkára kényszeríti. HGW nem bánja meg tettét, később pedig jutalmát is elnyeri: Dryman köszönetét.
Georg Dryman és művésztársai képviselik a történetben az ellenállókat. Köztudott, hogy ebben a rendszerben működött a cenzúra, továbbá megválogatták, hogy melyik művész alkothat a publikum számára. Dryman ezt a helyzetet a művészi szabadság elfojtásának érezi: erre utal például a nyakkendő motívuma is. A rabságból való kitörésnek egyetlen útja a lázadás: a művészek együtt összefogva publikálnak egy cikket az NDK által elhallgatott öngyilkosságok számáról. Wiesler közbenjárásának köszönhetően a művészek megmenekülnek annak ellenére, hogy mennyiszer szorul a hurok nyakukon.
Dryman oldalán ott van Christa-Maria színésznő. Művészként ő sem tartja helyesnek a fennálló rendszert, de a lázadás helyett a megalkuvást választja. Nem szeretne elhanyagolódni a rendszerben, ilyen körülmények között is szeretne a művészetnek élni. Célja érdekében képes feladni emberi méltóságát, így válik egy rendszerhű politikus szexuális játékszerévé. A cselekmény során sokszor kerül válaszút elé: a művészet vagy szerelme mellett maradjon? Christa-Maria egyértelműen egyik oldalra sem tud állni, ingatagságát kihasználva a rendszer kihallgatja, szerelme ellen vallatja. Ezek után a színésznő képtelen szerelme szemébe nézni, s amikor megjelennek a lakásban a kihallgatók, Christa-Maria kiszalad az utcára és elcsapja egy autó, majd meghal. Így lett belőle áldozat.
Izgalmas alkotás A mások élete, még ha néha le is ül a történet. A szereplők tetteit többféle nézőpontból meg lehet ítélni, órákat beszélgetni róluk. Jogosan kapta meg anno az Oscar-díjat. 9/10-es alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése